Ha a magyar kormány következetes lenne – mint ahogyan nem az – már régen nemzeti konzultációt indított volna a hazánkba telepítendő akkumulátorgyárak ügyében. Nem vagyok naiv, nem gondolom, hogy ez az ötlet akárcsak egy pillanatra felvetődött abban a boszorkánykonyhában, ahol az úgynevezett fideszes agytröszt, divatosabban a think-tank tagjai a propagandát kotyvasztják, kifundált, az ország népét derekasan megosztó, és a valódi problémákról a figyelmet jól elterelő kérdésekkel bombázva az embereket.
Ám bárhogyan uralják is a közvéleményt, időként a valódi, tudományos alapokra helyezett kérdőíves felmérésekből kiderül a lakosság igazi véleménye erről-arról. Legutóbb a Medián kérdezett meg kétezer főt az LMP pártalapítványa, az Ökopolisz megrendelésére, támogatják-e, hogy hazánkban újabb és újabb akkumulátorgyárakat létesítsenek. Kiderült, hogy minden második ember határozottan elutasítja azt, 20 százalékuk nem foglalt állást – már ez is beszédes adat egy olyan országban, ahol úgy tűnik, már a névtelenség védettségében sem bíznak meg az emberek –, s mindössze 28 százalékuk venné szívesen ilyen üzemek idetelepítését. Az adatokból kiderül az is, hogy a fideszes érzelmű válaszadók valamivel több, mint fele szerint nem kellene megtiltani e beruházásokat, ezért nagyjából biztosak lehetünk abban, hogy az ötletet egyáltalán támogató egyharmad zöme az a jobboldali érzelmű szavazó, amelyik nem kételkedik semmiben, amit a kormányoldalról hall.
Nem lenne hát nagy veszély akkumulátor-ügyben úgynevezett nemzeti konzultációt indítani, legalább a látszatra adva. Arra jellemzően eleve a hívek válaszolnak, így lehetne megint óriásplakátokon üzenni Brüsszelnek, mit akarnak a “magyarok”. Cseh Tamással dalát idézve a valóság nevű nagybátyánk, akit oly hőn szerettünk, már úgyis régóta nincs itt velünk.