A tárlat egyik fő kérdése, hogy vajon az olyan „láthatatlan munkák”, mint a teregetés, a felmosás, a fésülködés, a hímzés vagy egy zuhanykabin kitakarítása, milyen mozgásokat írnak le, melyeket tudományos módon is lehet vizsgálni. Ennek bemutatására Kocsi Olga az ismerőseit kérte fel, hogy végezzenek a szeme láttára hétköznapi rutintevékenységeket, melyeket lefotózott, videóra vett és adatokká transzformált, majd azokat kivetítőkön, illetve acéllemezekre nyomtatott képek, üvegobjektek és 3D szobrok formájában mutatott be.
Boruzs Ádám „káosz-ingája” napjaink emberének figyelmét „modellezi le”, vagyis azt a folyamatot, ahogy a figyelmünket folyamatosan rengeteg valós és virtuális impulzus éri. Ennek érdekében a művész egy nagy méretű, szenzorokkal és webkamerával felszerelt installációt készített, melyet ha meglendít a néző, akkor a gép a mozgás alapján egy színkódokká konvertált absztrakt képet hoz létre két monitoron.
A kiállítás azonban nemcsak a művek miatt különleges, hanem mert a BME-n indult elsőként művészeti rezidenciaprogram az országban a műszaki és természettudományos ismereteket nyújtó egyetemek közül. A programot Gács Anna, a BME docense kezdeményezte, a célja pedig, hogy évente két művész vendégeskedjen az egyetem valamelyik tanszékén, laborjában, kutatási programjában, és saját eszközeivel reflektáljon erre a folyamatra. A világon léteznek hasonló kezdeményezések, melyek lényege, hogy az alkotók – mint képzőművészek, írók, zenészek és filmesek – a létrehozott műveikkel társadalmi diskurzust indítsanak el a természettudományos kutatásról, a technológiai fejlődésről vagy az épített környezet változásáról.
A megnyitó előtt egy kerekasztal-beszélgetést is tartottak a BME-n, melyen a résztvevők az új technológiák inspirálta műalkotásokról mondták el véleményüket.
Infó
BME Művészeti Rezidenciaprogram – Kocsi Olga és Boruzs Ádám zárókiállítása a Műegyetemen. A tárlat a BME K épületének aulájában látható március 16-ig.
