- „A szabadság a gondolkozásban van”

A Holtszezon Nemzetközi Kortárs Irodalmi Fesztivált második alkalommal rendezték meg a királynék városában, Veszprémben, amelynek egyik csúcspillanata Józsa Márta szerkesztő pódiumbeszélgetése volt a Kossuth-díjas íróval, Bodor Ádámmal.

A pódiumbeszélgetésre a vártnál jóval többen voltak kíváncsiak. Az eseményt a Benedek-hegy lábánál található Szeparéban, Veszprém egyik népszerű kis éttermében rendezték be, egy helyiség helyett kettőt foglaltak el a nézők. Józsa Márta elmondása szerint azt az instrukciót kapta a szervezőktől, hogy mindenről beszéljen, ami a Bodor Ádám-univerzumot érintheti. Ennek fényében szó esett identitásról, Erdélyről, a kommunizmusról, és persze a táj, a térkép szerepe is előkerült.

A szerkesztő a magyarországi tájakhoz való kötődéséről kérdezte a nyolcvanhét éves szerzőt, aki úgy érzi, talán túl későn érkezett Budapestre: – Számomra Erdély, Kolozsvár, az erdélyi táj jelenti a kötődést mind társadalmi, mind földrajzi értelemben. – A Kossuth-díjas író már több mint negyven éve emigrált szülőhazájából, erre vonatkozóan Józsa Márta azt a kérdést tette föl: ugyanúgy írna-e, ha még mindig Kolozsváron élne. – Nehéz hitelesen válaszolni erre – mondta Bodor Ádám. – Az ember sokszor önmagával sincs tisztában. Én úgy látom, ha Budapesten születek és itt élek, nem egészen biztos, hogy író leszek. Ezen nagyon sokszor elgondolkoztam. Sarkalatos pont az életemben, hogy fiatalon politikai okokból elítéltek. Ha mindez nem alakítja át drasztikusan az életszemléletemet, akkor nem kerülök erre az útra.

A beszélgetőtárs, Józsa Márta visszakérdezett: Ha nem író lenne, mi lenne? – Bodor Ádám egyszerűen azt mondta, fogalma sincs. – Van egy mondás, nem tudom, ki mondta, lehet, hogy én, de úgy szól: „aki végképp nem ért semmihez és semmihez sincs kedve, az elmegy írónak”. Én tényleg ilyen voltam, szüleimnek kétségbeesett próbálkozásai voltak arra nézve, mi lehetne belőlem, valamikor még a gyógyszerész szakma is megfordult a fejükben. – A szülők kapcsán felvetődött, hogy a szerző édesapjával egy időben ült börtönben, mindkettejüket politikai okokból csukták le. – Nem volt ez egy túlzottan elszigetelt eset – jegyezte meg Bodor Ádám –, annyi mindenkivel történt hasonló. A kommunizmus erkölcsnélkülisége az egész társadalmat érintette, az ember elfogadta, amibe belekényszerítették.

A Kossuth-díjas író a kommunista rendszer kapcsán úgy fogalmazott: a nála több évtizeddel fiatalabb kortárs szerzők, akiknek csak „tudomása lehetett a korszakról”, csupán közhelyszerűen tudnak fogalmazni a kommunizmusról, nem ismerik azt az elnyomást. – Az elnyomás igazán az, amikor az ember elkezd úgy gondolkodni, ahogy azt a hatalom elvárja, amikor megsemmisül az egyénisége, és beágyazódik egy olyan gondolkodási rendszerbe, amiből aztán nem tud szabadulni. – A szerzőt kifejezetten nem foglalkoztatja annak jelensége, hogy a volt szocialista országokban ma is érzékelhető a véleményelhallgatás. Szerinte a nyugat-európai országok szabadsága bizonyos mértékben túlidealizált. – A szabadság a gondolkozásban van – hangsúlyozta. Emellett úgy látja: a kommunizmus alapvetően tudást adott neki, a börtön átvészelése megerősítette, a hasonló helyzetben lévőkkel támogatták egymást. Így emlékszik vissza erdélyi éveire Bodor Ádám. Kiemelte továbbá: a humor sokat segített neki a túlélésben. – Fontos megtapasztalni a humort egy olyan környezetben, ahol az csak szinte helyzetkomikumként létezik.

A Bodor-művek kapcsán sokakban felmerül, hogy filmre kívánkoznak. A felvetésre, hogy filmszerűen, képekben gondolkodik-e, a szerző úgy válaszolt: – Leginkább térképszerűen gondolkodom, tájat látok, annak a legapróbb részleteit. A kedvencem a hegy. Sokszor az alakok is inkább tájként jelennek meg, de nem hinném, hogy ennek olyan sok köze lenne a filmes látásmódhoz. De abban egyetértek, hogy az írásaim filmszerűek, szinte kikényszerítik a látványt az olvasóból. Nem egy filmrendező keresett meg Bacsó Pétertől Fábri Zoltánig azzal, hogy megfilmesítené az írásaimat. Viszont szerintem a látvány csalóka, ez irodalomként működik, és nem biztos, hogy funkcionál egy tőle idegen műfajban.

Az Ukrajnában zajló háború kapcsán a világhírű szerző úgy fogalmazott: történelmileg nem rendítette meg ez a háború. Szerinte egy manipulálható, ingatag társadalomban élünk, Oroszország agresszióját pedig már korábban is megtapasztalhattuk.

A szerző állítása szerint alkotás közben kizárólag magára gondol, azt írja meg, amit ő olvasna szívesen, nem akar megfelelni semmilyen elvárásnak, hiszen úgyis kiszámíthatatlan, mi lesz a mű sorsa.

Bodor Ádám bölcsessége és természetes humora egészen elvarázsolta a hallgatóságot. Az olyan kijelentések, mint „a térkép is meg tud ihletni, de főként, ha én képzelem el” azt erősítik, hogy a Bodor Ádám-univerzum bizonyos jegyei körülhatárolhatók, de az alkotói képzeletet, az írás folyamatát nem lehet elmagyarázni. Bár kíváncsi rá az irodalomkedvelő, az olvasó, ez valójában átadhatatlan.