A magyar emberek 97 százaléka azt akarja, hogy Kőműves Kelemennét falazzák be! Akár ilyen üzenet is lehet majd annak az eredménye, hogy az Építési és Közlekedési Minisztérium március elsején társadalmi vitára bocsátotta a magyar építészeti törvénytervezet koncepcióját, és elektronikus levélben boldog-boldogtalan véleményezheti a hetvenkilenc oldalas dokumentumot. A laikusoknak nyilván tetszeni fog, hogy a törvény „a polgári jó ízlés elősegítését” tűzné ki célul, és nem gondolkodik majd el azon, hogy e szöveg szubjektív, jogilag nehezen definiálható fogalommal operál. Ám a dokumentumot olvasva nem feltétlenül a polgári jó ízlés juthat mindenki eszébe.
A Magyar Mérnöki Kamara február 8-án jelezte levélben a tárcavezetőnek, Lázár Jánosnak, hogy a törvénytervezet megfeledkezett az épülettervezési folyamatokban részt vevő társmérnöki tevékenységekről, és szerencsésebbnek tartaná, ha az ágazat viszonyaihoz alkalmazkodva megmaradt volna az eredeti épített környezetről szól jogszabály címénél és tartalmánál. Mivel van ilyen törvény, a mérnöki kamara kezdeményezte, a hatályos jogszabályt korszerűsítsék, ne pedig újat alkossanak. Javasolta azt is: a szakmai kamarák feladatait, működési rendjét önálló jogalkotás keretében határozzák meg, ne pedig egy „építészeti” törvényben.
A Magyar Építész Kamara, valamint annak tagozatai, a Budapesti Építész Kamara és a megyei kamarák is már korábban nyilvánossá tették az észrevételeiket. Az építész kamara műemlékvédelmi tagozata a koncepciót teljes mértékben elutasította, többek között amiatt, mert a törvény megszüntetné a műemlékek önkormányzati helyi védelmét. Elolvasva a szakmai észrevételeket: a tervezet ezer sebből vérzik. Ennek korrigálása viszont – kérdés, van-e erre szándék – nem a PR-szagú társadalmi egyeztetés az útja.