- Megváltás képei

Én egy „örömrajzoló” vagyok. Soha nem akartam hivatásos művész lenni, mert az olyan kötöttségekkel jár, ami az én habitusommal nem fér össze. Például a képek eladásából kellene megélnem – mondta lapunknak Szász József egykori nagykövet, aki inkább saját kedvtelésére fest, csütörtökön pedig kiállítása nyílt egy újlipótvárosi lakásgalériában. A tárlaton ráadásul két évtized anyagát nézhetjük meg, melyben találni realisztikus, például az egri háztetőket vagy egy sötétbe borult szobát ábrázoló képet, illetve szürreális műveket is. Egyiken fáslizott fejű emberek tűnnek fel, a másikon szellemalakok sakkoznak, míg egy harmadikon egy fekete köpenyes madárijesztő vezeti hadba a seregeit.

A képeket nézve azt gondolhatnánk Szász József már fiatal kora óta festészettel foglalkozik, ami részben igaz, de végül más pályát választott magának. – Az érettségi idején az Iparművészeti Főiskolára szeretettem volna menni, de nem volt hozzá bátorságom, hogy ezt a lépést megtegyem, egy másodéves formatervező ismerősöm, Simon Károly is lebeszélt a döntésről, mondván nehéz lenne bekerülni, később meg kudarcokat szenvednék el – mondja, majd hozzáteszi, Simon Károly a kilencvenes években az Iparművészeti Főiskola tanszékvezetője lett, így tényleg érdemes volt ráhallgatnia.

Szász ezért 1963-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre jelentkezett az akkor induló nemzetközi kapcsolatok szakra, majd dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál, a Magyar Tudományos Akadémiánál, később az Információs Hivatal volt főigazgatója, majd nagykövet lett Szkopjéban. A festői karrierje is ekkor indult el egy véletlen folytán, amikor a lakásán vendégül látta a macedón külügyminisztert, aki bemutatta őt Ilija Penusliszki festőművésznek. Az alkotó, amikor meglátta az egyik falon Szász festményét, dicsérni kezdte a munkát, majd felkérte Szászt, hogy állítsanak ki közösen Szkopje Város Múzeumában. Szásznak ezután még inkább megjött a kedve a festészethez, így miután hazatért Magyarországra, 2005-ben megrendezte első önálló tárlatát Balatonkenesén, melyet még számos követett országszerte. – Innentől nem volt megállás, elkezdtem hinni magamban – mondja a művész, aki nyugdíjasként 2008-ban a feleségével a Szolnoktól nem messzi Nagykörű községbe költözött, ahol nemcsak alkot, de megalapította a Nagykörű Galériát, mely számos fiatal művész és idős mester munkáit mutatja be.

A jelen kiállítás címe Megvál(t)ásaim, mellyel Szász saját életének szomorú és örömteli fordulataira egyaránt reagál. Egyrészt a 2019 tavaszán elhunyt felesége, múzsája után érzett fájó hiányra utal, másrészt egy későbbi szerelmi csalódására, mely után felszabadultan nézett a jövőbe. Jelenleg viszont csak a festészetnek él, és örömmel tölti el, ha a barátai, ismerősei elmondják neki véleményüket a képeiről. – Aztán ha a sors érdemesnek tart rá, egy monográfus majd megírja, hogyan váltakoztak a festői korszakaim és stílusaim. Én ezekkel nem foglalkozom. Én csak festek.