Miloš Dohnány elhagyta a betondzsungelt, hogy fotóin megörökítse város és vidék találkozását. Merthogy tipikus urbánus szemmel alkotta meg képeit. Talán rá is csodálkozott a vidéki környezetre, amely jóval emberibb, élhetőbb, de nem az ő közege. Erről vall a Reflektor (Tükröződés) 1940-41 című fényképe, amelyen egy autó nikkelezett reflektorában bontakoznak ki parasztok, falusi házak. Éppen ezért a Mai Manó Házban rendezett tárlaton jóval nagyobb hangsúlyt kap az urbánus környezet, ahogyan a cím is mutatja: Miloš Dohnány a városban.
Ez a város a 30-as 40-es évek Pozsonya, ahol Dohnány rövid, ám termékeny élete nagy részét tölthette. Miloš Dohnány 1904-ben született az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Itt járt elemi, majd középiskolába. A monarchia szétesése után a család Pozsonyban telepedett le, Dohnány pedig vasútmérnök édesapja hatására a Pozsonytól nem messze fekvő Olmützben folytatta stúdiumait a Csehszlovák Államvasukat Szakközépiskolájában.
1923-tól különböző beosztásokban teljesített szolgálatot az Államvasutaknál, miközben már fényképezett, fotográfiáit cseh és szlovák folyóiratokban is publikálták. Hogy tapasztalatait még inkább elmélyítse, beiratkozott a pozsonyi Művészeti és Iparművészeti Főiskolára, amelyet a 30-as évek vezető avantgárd fotósa, Jaromír Funke irányított. Dohnány nem csak fényképezett, hanem folyóiratot (Vesna) is alapított, annak amatőr fotósoknak szóló tanácsadó rovatát vezette. Eközben Moholy-Nagy Lászlónak, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanárának médiumelméleti szövegeit tanulmányozta, a konstruktivista festőként és ipari tervezőként is dolgozott alkotó írásain felbuzdulva maga is papírra vetette a modern fotográfiáról szóló elképzeléseit.
Miloš Dohnány ígéretes pálya előtt állt. Kurzusokat vezetett az Amatőr Fotográfusok Szövetségében, külsős szerkesztőnek nevezték ki (1941-től) a Krásy Slovenska nevű lapnál, ám karrierjét egy fatális autóbaleseset kettétörte. Életművét, miként Silvia L. Čúzyová, a tárlat kurátora fogalmazott: a politikai helyzet miatt évtizedekre elfeledte a szakma, fényképeit a 60-as években fedezték fel újra.
A Nagymező utcai Mai Manó Ház jóvoltából most mi is láthatjuk Dohnány fekete-fehér, avantgárd szemléletű képeit. Felvételeinek fókuszában jobbára a 30-as 40-es évek Pozsonyának modern építészete áll. Letisztult, modern épületek, egy cukorgyár beton bejárata és égbe nyúló kéményei, robosztus házsorok falba vájt erkélyei (Építészet, Sarokerkélyek). Az urbánus környezet egyhangúságát imitt-amott városlakók jelenléte töri meg: gyümölcsöt áruló kofák, egy hatalmas üvegablak előtt álló kisfiú. Olykor meghökkentően, mint például A síelő biztonságos kézenállást végez a helyérdekű vonat vagonjai között című képen a két szerelvény között kézen álló akrobatikus figura.
De mindegy is, milyen jelenetet, architektúrát fotózott, Dohnány képein a kompozíció, a struktúra a fontos. Mondhatnánk, fényképezőgéppel alkotott konstruktivista képeket. A látványt, a formát, olykor a modellt is alárendelte a szerkesztésnek, nem megörökíteni, rögzíteni akart, hanem kompozíciót építeni. Jól látszik ez a Vierka, Vaskor című művein. A fekete-fehér fotókon színek híján a kontrasztok és a kompozíció dominál.
Majd az urbanizációtól eltávolodva sem az idilli hangulatú vidékre kalauzolja el látogatóit. A kopaszon álló fák, a habzó zuhatag ugyan önmagában is képre kívánkozik, ám főként a fotós látószöge, szeme teszi megörökítésre való esztétikummá.
Járjon nagyvárosban vagy vidéken, Miloš Dohnány számára a harmonikus, izgalmas kompozíció volt fontos. Pályája során szinte mindent fotózott, amit látott, a természetet, épületeket, embereket, tárgyakat. Letisztult képei hitelesen őrzik a 30-as 40-es évek időszakának avantgárd, modern szemléletét.
Info: Milos Dohnány a városban. Mai Manó Ház. Nyitva: március 12-ig
