Ha jól értem Orbán Viktor svájci hetilapnak adott nyilatkozatát, amelyben többek között arról beszél, amiről itthon még sose, akkor abból az derül ki, hogy a magyar miniszterelnök már tavaly február 1-én, a Putyinnal való találkozáskor tudhatta, gondolhatta, érzékelhette, hogy az orosz elnök el fogja indítani a háborúját Ukrajna ellen.
A Weltwocheban olvasható interjúban ugyanis elárulja, hogy Putyin noha Magyarország NATO-tagságát nem kifogásolta, mást azonban nagyon. – Putyin problémája – ezt mondta nekem – a Romániában és Lengyelországban már létrehozott amerikai rakétabázisok, valamint a NATO esetleges ukrajnai és grúziai terjeszkedése azért, hogy ott fegyvereket állomásoztassanak. Ráadásul az amerikaiak fontos leszerelési szerződéseket mondtak fel. Ezért nem tudott Putyin többé nyugodtan aludni éjszaka – ezt mondta Orbán szerint Putyin a hosszú asztal túlsó végéről. Vagyis: a nyugtalan alvás mindenképpen egy utalás a jövőbeni cselekvésre; az éjszakai nyugalmat, gondolom, elhozta számára február 24.
De talán nem is az az érdekes, hogy mit mondott Putyin, inkább az, hogy erre mit válaszolt Orbán. Nos, a szövegből ez nem derül ki, de az interjú egy újabb mondatából talán kikövetkeztethető. A magyar országvezető ugyanis azt nyilatkozta a konzervatív lap újságírójának: „Megértem, amit Putyin mondott. De nem fogadom el, amit tett.”
Ami, ha jól értelmezem a mondatot, azt jelenti, hogy Orbánnak, ott, nem volt semmi ellenvetése, hisz megértette Putyin szavait. Másként: noha Magyarország tagja a NATO-nak, cselekvő (?) részese az atlanti szövetségnek, mégsem képviselte a szervezet véleményét, sokkal inkább megértéssel hallgatta az orosz partnerét. Igaz, a mondat második felében elutasítja – a maga finom módján – az agressziót, de semmiben nem szállt vitába Putyinnal.
Amúgy: ne legyünk naivak; miért is tette volna?
Orbán Viktor elképzelni se szeretné, mi történne akkor, ha Oroszország elveszíti a háborút