- A szélsőjobboldal a legerősebb, a feje tetejére állt a belpolitika Ausztriában

Döbbenetesen durva hangot ütött meg a szélsőjobboldali szabadságpárt elnöke, Herbert Kickl, szenilis múmiának nevezte Ausztria köztársasági elnökét, Alexander Van der Bellent, akit mielőbb el kell távolítani hivatalából. A szélsőséges pártnál hagyomány gúnyos beszédet tartani hamvazószerdán, Kickl erre most először kapott lehetőséget, hiszen csak pár hónapja az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) első embere. Pontosabb azt mondani, hogy először fejthette ki a nyilvánosság előtt gondolatait, hiszen az 55 éves politikus a kilencvenes évektől a hírhedt pártvezér, Jörg Haider beszédírója volt hosszú éveken át. Akkor tanulta meg, hogyan kell provokálni, lejáratni, uszítani.

E néhány hónap alatt az FPÖ népszerűsége folyamatosan felfelé kúszott, már majdnem eléri a 30 százalékot, ez kényelmes előnyt biztosít számára a többi parlamenti párttal szemben. A siker Kickl fejébe szállt, még durvábbá, vadabbá tette a pártja átlagánál is jóval szélsőségesebb politikust, ezért érezte fontosnak az államfő, Alexander Van der Bellen deklarálni: amíg ő az ország első embere, addig Kicklt nem nevezi ki kancellárnak, még akkor sem, ha pártja nyerné a választásokat. A tavaly ősszel másodszor hat évre választott köztársasági elnök szerint erre lehetőséget nyújt neki az ország alkotmánya.

Hogy az elnök jót időzítette-e ezt a kijelentését, az kétséges, az egy nappal ezután, január 29-én rendezett alsó-ausztriai választásokon, ahol az országosan is kormányzó kereszténydemokrata párt (ÖVP) elveszítette több évtizedes abszolút többségét, a szabadságpárt kilenc százalékot erősödött. S a menetelése azóta is tart. A Kickl-Van der Bellen párharc nem új keletű, az államfő komoly szerepet játszott abban, hogy a 2017-ben belügyminiszterré kinevezett politikust két évvel később eltávolították az élpolitikából.

A villachi munkáscsaládba született Kickl Bécsben politológiát, publicisztikát, filozófiát tanult, jó stratéga, tapasztalt populistaként is pontosan választotta ki azt a három aktuális témát, amivel bővítheti pártja táborát. Az illegális bevándorlást, az EU tehetetlenségén is múló egyre tömegesebb migrációt az ÖVP kezdte még tavaly nyáron a szájára venni, amikor kiderült, hogy 100 ezren jutottak be feltartóztatás nélkül Ausztriába. Az FPÖ azonban ellopta régi témáját, beállt a kötelező koronaoltás elleni országos tiltakozás mögé, (a felháborodás sokkal nagyobb volt, mint azt a politikusok érzékelték), s az orosz-ukrán háború nyomán támadt gazdasági problémákat, a most 11 százalékos inflációt. Kicklt pártjában elismerik, de nem kedvelik. A politikus a hagyományos oroszbarátsága és a háború miatti rettegése húrján is játszik, igyekszik legalább annyira vádolni a konfliktus elhúzódásáért Kijevet, mint Moszkvát.

Az osztrák sajtó címlapokon hozza a Kickl-veszélyt, a profil című hetilap „Ki állítja meg Kicklt?“ kérdéssel indít, a Der Standard hétvégi száma „Mit tervez Kickl?” címmel kétkolumnás cikket közöl, a Falter

A szabadságpárti többségnél visszafogottabb, sem hangos ivászatokon, sem zenés partikon meg nem jelenő vezér, aki magánéletét különös gonddal választja el közszereplésétől, igyekszik pártját méginkább a szélsőségek felé tolni, leplezetlenül építi a barátságot, a még az FPÖ-nél is jóval nacionalistább, idegenellenesebb identitáriusokkal.

Kezére játszik, hogy válságba került mind az ellenzéki szociáldemokrata párt, mind a hatalmat egyre bizonytalanabbul gyakorló néppárt. Március elején Karintiában, áprilisban Salzburgban tartanak helyhatósági választásokat, félő, hogy az SPÖ további szavazatokat veszít. A pártot évek óta vezérviták sújtják. A pártot öt éve vezető Pamela Rendi-Wagner többek szerint koncepciótlan, s pozícióját csak az őt támogató bécsi politikusnak, Michael Ludwignak köszönheti. A burgenlandi tartományi vezér, Hans Peter Doskozil egyre nyíltabban követeli magának az elnökséget, miközben igen ellentmondásosan viszonyul Rendi-Wagnerhez. Az elégedetlenkedő tagság azt követeli, ha már Ludwig nem vállalja a vezetést, válasszon egy kompromisszumos harmadik személyt. Önjelölt akad bőven, s újra felfedezte a pártirányítás szépségét Christian Kern is, aki akkor szállt le a trónról, amikor a szociáldemokraták ellenzékbe kényszerültek.

A kereszténydemokrata néppárt, amely a zöldekkel koalícióban próbálja a hatalmát 2024-ig fenntartani, még mindig nem tért magához az előző kancellár, Sebastian Kurz botrányos távozása után. Az üzleti élet felé fordult Kurz példátlan választási sikereit Nehammer képtelen megismételni, az ÖVP népszerűsége már csak 20 százalék körüli: hol nyers, hol habozó magatartása saját pártjának vezetőit is megosztja. „Basti“ a minap a Ring egyik palotájának két legfelső emeletét kibérelte irodának, már betársultak albérlőként egykori kormányának is. Csak nem a politikába készül visszatérni?