Tavaly december végén Szegeden találkoztam utoljára Dunai Tamással. A Budapest Klezmer Band vendégeként lépett fel az alföldi városban. Ereje teljében volt, énekelt, klarinétozott és szaxofonozott. Énekelt többek között a Hegedűs a háztetőn című musicalből, hiszen hosszú időn át játszotta felváltva Tevje, a tejesember szerepét Huszti Péterrel, és persze Jávori Ferencékkel. Jókedvű volt, élvezte a duettet Falusi Mariann-nal. Olyan zenei magabiztossággal kapcsolódott be a Klezmer Band játékába, mintha ő is állandó tagja lett volna a formációnak.
De nem csak profi zenész volt, hanem megbízható, mindig a minőségre és az értékre törekvő színész. Bölcsészet után választotta a színpadot, a színházat. Rögtön a főiskola elvégzése után tagja lett a Madách Színháznak, ahol évtizedeken át fontos szerepeket játszott, többek között a Macskákban, a Doctor Herzben és a Mária evangéliumában. De a filmrendezők is szívesen hívták, alkatát, érzékenységét szerette a kamera. Szívesen mondott verset, jól beszélt franciául, ezért sanzonokat is sokszor énekelt eredeti nyelven. Az utóbbi időben játszott Kecskeméten, de feltűnt máshol is, például Dunaújvárosban, vagy a Rózsavölgyi Szalonban.
Kellemes, intellektuális lényét mindenki kedvelte. Nagyon szerethető színész volt. Óriási alázat volt benne a színészet és a közönség iránt.
Kapott sok díjat, mégis, mintha az utóbbi időben nem lett volna a helyén. Ám ő ezzel nem foglalkozott, ha felkérték, akkor igyekezett a legjobban megoldani a feladatát. Decemberben abban maradtunk, hogy nemsokára találkozunk, egy készülő kötetbe mesél majd Jávori Fegyáról. Keress nyugodtan, mondta, miközben a hangszerét és hátizsákját vitte az autójához.
A fülemben még mindig ott van Fegyának Tamást a koncerten felkonferáló hangja: Dunai Tamás! És szinte látom Tamás csak rá jellemző kissé bizonytalan, ám nagyon kedves mosolyát, amelyet mostani sokkoló, hirtelen távozásáig sikerült megőriznie.
