- Égből kapott ihletek

Csupa felhő témájú alkotás fogad minket Lengyel András festő-, grafikusművész „...minden fent van a felhőben…” című kiállításán a Ludwig Múzeumban. A falakon, de még a plafonról is felhőkről készült művek lógnak – a művész úgynevezett Felhő Múzeumának tárgyai –, melyek túlzás nélkül éteri állapotba vonják a befogadót. Mintha a kiállítás is azt sugallná, hogy érdemes olykor felnéznünk az égre, hisz azon mindig új „alkotásokat” láthatunk – a felhők, ha komótosan is, de folyvást új alakzatokat rajzolnak ki. Lengyel Andrást is megihleti ez a csoda, az életműben nem hiába tér vissza az égbolt és a felhő mint motívum. A jelen tárlat azonban nemcsak erre mutat rá, de a művész többi, kedvelt toposzára is.

Az első teremben persze a felhőké a főszerep. Láthatunk felhőt ábrázoló fotót, festményt, rajzot és nyomatot, miközben elmerenghetünk azon, hogy a téma milyen sok értelmezési lehetőséget nyújt. Az Itália felett az ég című képsorozat például a tiszta, kék eget ábrázolja különböző olasz városok felett, mint Firenze, Velence, Pisa, Gubbio, Pompej, Róma és Nápoly, az épített környezetből persze semmit sem látunk. A fotók így arra mutatnak rá, hogy az égbolt minden polgáré, olyan univerzális szimbólum, amely összeköti az embereket. Hasonlóra világít rá a képsorozat párdarabja, melynek címe Európa ege, és a nagyvárosok feletti mennyboltbot ábrázolja.

A felhők után a következő termekben Lengyel grafikái kapják a fókuszt, a művész ugyanis 1980-tól rendszeres vendége volt a Makói Grafikai Művésztelepnek, ahol az alkotók sokszorosított grafikákat tudtak készíteni a helyi ofszet nyomda segítségével. Számos művész megfordult itt, többek közt Bak Imre, Lakner László, Halász Károly és Pinczehelyi Sándor is. 1989-ig Lengyel András számos grafikát készített itt, melyekből többet is láthatunk a tárlaton, mint üstökösöket, kőrajzokat és háromszög vonalzókat ábrázoló képeket. Más műveken már hüllők tűnnek fel, melyek közt vannak őskori lények is, mint sztegoszaurusz, triceratopsz vagy a szárnyas pterodaktilusz.

Az állatok után újra az emberek világába érkezünk. Az újabb terem a mail art, vagyis a küldeményművészet műfaját mutatja be. Ennek lényege, hogy az alkotó a postai kellékekből inspirálódik, mely lehet levél, boríték, bélyeg, képeslap és gumipecsét, miután a kész művet elküldi egy másik művésznek. 1979-ben Lengyel is bekapcsolódott a nemzetközi mail art-hálózat tevékenységébe, és részt vett küldeményművészeti projektekben is. A Ludwigban láthatunk is tőle művészpecséteket, Felhő Múzeum emblémájú bélyegíveket, valamint fotókat az 1982-es Természet – Geometria – Titokzatosság című kiállításáról, melyen csaknem száz magyar és nemzetközi mail art-művész küldeményművét állította ki.

Egy másik műcsoport a könyvet mint tárgyat veszi górcső alá. Láthatunk például festményekbe applikált könyvgerinceket, valamint kötetekből épült piramisokat is, melyek akár a könyvekben rejlő tudás végtelenségét is szimbolizálhatják. Az emberi megismerésnek persze vannak határai. Erre mutat rá egy újabb terem, melyben a világ megismerését segítő eszközök sorakoznak, mint a számológép, a fényképezőgép és a tévéképernyő. A művész a képein azonban ezeket a tárgyakat misztikus sötétbe burkolja. A valóságot ugyanis teljes egészében nem lehet megismerni.