Nem járulunk hozzá, hogy gáz-, olaj- vagy atomipari szankciókat vezessenek be, amelyek tönkreteszik Magyarországot – fogalmazott évértékelőjén Orbán Viktor.
Ezzel szemben a valóság, hogy az EU vagy nem szankcionálta orosz energiatemékek behozatalát, vagy ha igen, ahhoz - kivételezést kérve vagy anélkül, de - Magyarország is hozzájárult. Az EU-ban december eleje óta a tengeren érkező nyersolaj, ez év február 5-től pedig a késztermék – például dízel – behozatala tilos Oroszországból. Ehhez az Orbán-kormány hozzájárult.
Orbán Viktor: 2023 lesz a legveszélyesebb év a rendszerváltás óta – Évet értékelt a miniszterelnökAz első tilalom, tekintve, hogy csövön érkezik az orosz nyersolaj, ránk nem vonatkozik. A most februártól életbe lépő tilalom eleve áttételes káros hatásait a Mol szakértői szerint a hatályba lépés előtt sikerült elhárítani. (Ennek fejében idén a Mol pozsonyi finomítóját a jelenlegi 5 százalékról 66 százalékban nem orosz kőolaj feldolgozására állítják át.)
A propaganda sulykolása ellenére az EU soha nem tiltotta az orosz gáz behozatalát.
Egyes uniós tagállamok fűtőanyag-ellátását mondvacsinált okokból éppenséggel Vlagyimir Putyin szüntette meg. (Ezek az országok azóta új beszállítóra váltottak.) Az EU – más fejlett államokkal karöltve - ezen kívül olaj- és gázársapkákról döntött: a területükön működő szállító- és biztosítócégek bizonyos ár feletti orosz olaj-, olajtermék- vagy gázeladási ügyletekben nem működhetnek közre. Szijjártó Péter nyilatkozatai szerint nyersolaj- és gázbeszerzésünket „sikerült” kivonni az általa elvileg is ellenzett intézkedések alól. Hogy ez miért jó, nem tudni: a magyar kormány októbertől csak egy bizonyos árszint feletti halasztott fizetést ért el az oroszoknál. Ráadásul azóta eme korlát kedvező hatását sem értük tetten a külkereskedelmi nyilvántartásokban. Azóta egyébként az energiatemékek piaci árszintje jóval az ársapkák alatt jár. Az orosz nukleáris eszközök behozatali tilalmát eddig csak a döntési jogkörrel nem rendelkező Európai Parlament szorgalmazta – elsősorban az orosz állami atomcég által az orosz hadseregnek nyújtott támogatások miatt. Brüsszeli hírek szerint ugyanakkor a magyar kormány határozott ellenállása miatt a terv nem kerül az Európai Bizottság asztalára. Akad, aki ezt – a kormánypropaganda dacára – a magyar szempontok figyelembe vételeként értelmezi.
A kormányfő állítása dacára nem vették „teljesen” magyar kézbe az energiaszektort: a német E.ON ugyanis változatlanul birtokol dunántúli áram- és gázhálózatokat, illetve a francia Veolia is terjeszkedik.
A „magyar” Orbán Viktor értelmezésében hangsúlyozottan nem az államot jelenti. Mészáros Lőrinc, a (svájci bejegyzésű) MET vagy az államtól az Alaptörvényben is elválasztott egyetemi alapítványok több százmilliárdos energetikai tulajdonszerzéséről, önleleplező módon, többes szám első személyben beszél, elismerve, hogy e lépések is a kormánystratégia részei.
„A Győr-Szombathely-Veszprém ipari övezet mellé beemeljük a Debrecen-Nyíregyháza-Miskolc háromszöget. Ehhez energia kell, sok energia, annyi, amennyi még sohasem kellett Magyarországon. Ezért erőműveket és vezetékrendszereket fogunk építeni akkor is, ha Brüsszel ebben nem hajlandó szerepet vállalni. Majd lesz más” - fogalmazott Orbán Viktor. Szakértők ezt leginkább a kusza iparstratégia jeleként értelmezik. A Fidesz-KDNP-kabinet energiapolitikájának központjában 2014 óta Paks 2 áll. Pedig szakértők tömegei cáfolták, hogy szükség lenne-e a kockázatok tömkelegét magában rejtő, drága, idejétmúlt, rugalmatlan áramtermelési módra. A kormányfő minapi megjegyzése, miszerint a magyar gazdaság egész más válaszokat adhatna az ukrajnai háborúra – valóságértelmezésében a „szankciós inflációra” – ha a 2014-es terveknek megfelelően már állna Paks 2, igaz. Források
az immár kilencéves késlekedést főképp az orosz tervek elfogadhatatlan színvonalával magyarázzák, amit az Orbán-kormány nem ismer el.
Az is tagadhatatlan viszont, hogy sem Brüsszel, sem Németország nem híve az atomiparnak, így – a tagállamok döntési szabadságának tiszteletben tartása mellett – legalábbis nem siettetik az ilyen beruházásokat. De épp ez az egyik hatalmas, a kivitelezést akár évtizedekkel elnyújtó, kockázati tényező, amivel Orbán vagy nem számolt, vagy ha igen, akkor valójában nem atomerőművet, hanem csak vitát és ellenségeket szeretett volna „telepíteni”. Miközben az Orbán-kormány még abban is megosztott, hogy 2030-ban vagy 2032-ben adnák át az új blokkokat, most energiafaló akkumulátorgyárak idetelepítését szorgalmazzák. Ezek ugyanakkor az áram mellett hatalmas mennyiségű vizet is igényelnek, az egységek átadásakor bizonyosan nem lesz belőlük elegendő.
Két évet csúszhat Paks 2 átadása, de erről inkább hallgatnak, Lantos Csaba viszont kikotyoghatta a valós dátumotMíg a szükséges erőművek, évtizedes, átgondolt és következetes stratégiával, de felépíthetők, a felmelegedés közepette vízből csak kevesebb lesz. Ugyanez akadályozhatja a mai paksi atomblokkok további 10-20 éves élettartamhosszabbítását is: a Duna, amely nyaranta már a jelenlegi atomblokkok hűtésére is csak korlátozottan alkalmas, képtelennek látszik több mint kétszer több nukleáris reaktor hűtésére. Nem is beszélve a radioaktív baleset kockázatáról, aminek jelentőségét az Orbán-kormány úgy a jelenlegi atomerőmű élettartamhosszabbítása, mint az új blokkok engedélyezése kapcsán, igen határozottan kisebbíti.
Áramhálózat nem csak akkumulátorgyárakhoz, de például az egyre terjedő napelemek hatékony működéséhez is szükséges. Az Orbán-kabinet az elmúlt 13 év során, a szakma folyamatos figyelmeztetései ellenére, olyannyira elhanyagolta a rendszer fejlesztését, hogy tavaly óta új napelemek nem is csatlakozhatnak. A fejlesztések érdemi megkezdése helyett ugyanakkor a kabinet e tárgyban is inkább Brüsszeltől vár pénzt, ami a jelek szerint - politikai okokból - nem érkezik. Orbán Viktor sértődött kijelentésének, miszerint „akkor lesz más”, egyelőre nincs alapja: a több ezermilliárdos hálózati fejlesztésekre nincs "más" jelentkező.
Ráadásul az energiahatékonyság nagyarányú fokozásával óhatatlanul több energia maradna „másra”.
Az Orbán-kormány e tárgyban az elvi kinyilatkoztatásokon túl, semminemű elkötelezettséget nem mutat, eddigi kormányzás 13 éve alatt egyetlen, vissza nem térítendő magánlakás-szigetelési programot sem indított.
Bár Lantos Csaba energiaügyi miniszter kinevezésével, a szavak szintjén megtörni látszott a szélerőműépítések 2016 óta tartó, gyakorlati tilalma, a kormányfő azóta sem adja jelét a széllapátokkal szembeni személyes ellenérzései megszűntének, így a szélerőművekkel kapcsolatos, látszólagos enyhülés is csak az EU előtti pávatánc része lehet.
Itt a tanulmány, az Orbán-kormány GDP-arányosan EU-szerte az egyik legkevesebbet áldozza az energiaszámlájának támogatásáraA „brüsszeli szankciókkal” kapcsolatos nemzeti konzultáción a határokon belül élő honfitársaink mintegy 14 százaléka mondott igent a meglehetős irányított kérdéssorra. Az összmagyarságra vetítve a szám ennél is szerényebb. A többieket nem érdekli a téma, ami messzemenőkig nem nevezhető nemzeti egységnek.
Négyezer milliárddal több a gázszámla
Orbán Viktor kijelentését, miszerint "a szankciók tavaly 4 ezermilliárdot vettek ki a magyarok zsebéből", abból a szempontból nincs okunk kétségbe vonni, hogy az állami MVM a 2021-es szintnél ennyivel többet fizethetett az orosz gázért. A kormányfő logikája eszerint, hogy ha az EU nem fenyegetné különböző (a gázra amúgy ki nem terjedő) kereskedelmi korlátozásokkal Moszkvát, Putyin nem tornászta volna fel a gáz irányadó tőzsdei árát. Ezt az érvet legalábbis árnyalja az a - kormányfő által mellékesen szintén megjegyzett - tény, hogy a tőzsdei gázárak az augusztusi, megawattóránként 350 eurós csúcs óta 50 euró alá estek, miközben Brüsszel csak tovább szorítana a szankciós gyeplőn. Az, hogy a kormányfő ígérete szerint "marad a rezsivédelem", azt jelenti, hogy a 2014-es lakossági árak - bizonyos fogyasztás alatti - fenntartása érdekében a költségvetés akár évi több ezermilliárddal is hozzájárul az MVM orosz gázszámlájához.
