Csütörtökön kezdi a szezont Valter Attila, aki elmúlt két évben a Groupama-FDJ kerékpárosa volt, 2021-ben három napon át viselte az összetettben élen állónak járó rózsaszín trikót a Giro d'Italián, majd tavaly augusztusban három évre kötelezte el magát a Jumbo-Vismához. A 24 éves csömöri bringás új csapata húsznapos, tenerifei edzőtáborából andorrai otthonába tartva adott hétfőn este telefonos interjút a Népszavának.
Véget ért a több hónapos felkészülés, mik a legfőbb tapasztalatok az új csapatnál, amely az elmúlt években sikert sikerre halmozott?
Edzéstanilag nincsenek nagy különbségek, kicsit több figyelmet kap az ember az edzőtől, a csapattársaktól. Nem volt betegség, sérülés, ami hátráltatott volna. Úgy érzem, sikerült szintet lépni, a tesztek azt mutatják, fejlődtem néhány százalékot. Azt nem tudom, hogy ez mennyire a közös munkának tudható-e be, vagy annak, hogy még mindig csak 24 éves vagyok, és alapból tudok fejlődni. Nem gondoltam, hogy ekkora változást fogok tapasztalni, különösen a táplálkozás területén.
Itt mire kell gondolni?
Használunk egy applikációt, ami Jumbo Foodcoach néven található meg. Nem tudom, angolul működik-e már, én megtanultam hollandul használni. Arról szól, hogy olyan dietetikusokkal dolgozik együtt a csapat, akik tudják, hogy melyik edzés mit jelent, mennyi kalóriára van szükség. Tudják, hogy másnap milyen edzés lesz és mi a cél. Le van írva, mikor, miből, mennyit kell enni. Ez most a Teidén nem tudott annyira pontosan megvalósulni, mert a hotel séfjei főztek ránk. Igyekszünk mindent a legoptimálisabban csinálni, és azt éreztem, hogy minden nap ugyanolyan erővel tudtam kezdeni az edzést, ami annak köszönhető, hogy tudtam regenerálódni. Ebben pedig az étel a kulcs. Eddig is séfek főztek ránk, de a Jumbónál az arányok még pontosabbak. Húst elég kis mennyiségben fogyasztunk, eléggé szénhidrát centrikus a csapat. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet édességet enni, sőt… Nekem az is furcsa, hogy néha milyen sokat kell enni ahhoz, hogy egy edzést jól végig tudjak csinálni másnap.
Hogyan áll a célsúlyhoz képest?
Hatvanhét kilogrammra lőttük be a célsúlyt, ami már most megvan. Azt érzem, lehet majd lejjebb is mennem. Úgy sikerült 2-3 kilót fogynom, hogy a teljesítmény növekedett mellé. Addig lehet ezt csinálni, amíg a teljesítmény nem csökken.
A Jumbo-Vismánál napról napra olyan világsztárokkal készülhet együtt, mint a Tour de France-címvédő Jonas Vingegaard vagy pedig a háromszoros Vuelta-győztes Primoz Roglic. A velük végzett edzések mennyire hozták ki a komfortzónájából?
Együtt indulunk és együtt is fejezzük be az edzéseket, de mindenki a saját feladatával foglalkozik. Azt látom, hogy egy fokkal közelebb vagyok hozzájuk, mint gondoltam. Ugyanakkora watt adatokkal csináltuk a feladatokat, persze Roglicnak lehet nem esett annyira nehezére, mint nekem. Jonas a 30-40 perces hegyekre elképesztő sebességgel tud felmenni, ebben én annyira nem vagyok jó, vannak viszont más fegyvertényeim, mint a robbanékonyság, amire lehet építeni. Nagyon figyelnek arra az edzők, hogy ne hasonlítgassam magam hozzájuk. Ha edzésen nem is jött ki, tudom azt, hogy nagy a különbség aközött, amit ők tudnak, meg amit én. De tudok nekik fájdalmat okozni az edzéseken, ahogy ők is nekem. Senki se próbálja lenyomni a másikat, mindenki fejleszteni próbálja a másikat. Látom, hogy nem mindenki erős minden nap, úgyhogy tök jó, hogy együtt tudunk fejlődni.
Testközelből szemlélheti napjaink egyik legjobb hegyimenőjét. Hol áll hozzá képest?
Látom, hogy nem lehetetlen az, amit ő csinál, kihozták belőle a maximumot. Belőlem is ki akarják hozni, azért igazoltak le. Evidens, hogy sokkal kisebb az esélyem a Tour de France-győzelemre, mert mások az értékeink, másban vagyunk jók. Nem tudják megmondani, hogy hol van a plafonom, de nekem most 24 évesen arra van szükségem, hogy a remény éljen, lehetek a legjobb a világon.
A három hetes edzőtábor során ráadásul Vingegaard volt a szobatársa, mennyire könnyű vele megtalálni a közös hangot?
Pozitív csalódás volt még úgy is, hogy csak jót hallottam róla. Nyitott, érdeklődő srác. Vele sokkal többet változott a világ, öt éve még egy halgyárban dolgozott. Nekem szerencsére nem kellett soha dolgoznom, rajta érződik az Tour de France-bajnokként, hogy brutálisan alázatos és tisztelettudó. Az edzők azt mondják, emberileg sokkal nagyobbat fejlődött, mint versenyzőként, ez kellett ahhoz, hogy meg tudja nyerni a Tourt. Nagyon sokat kételkedett magában, nem volt mindig összeszedett. Nagyon nyitottan beszél arról, hogy mit tud, hogy edz, korábban mit rontott el. Kíváncsi arra, hogy én mit tudok, mit csinálok. Ez jól érintett, mert vannak csapatok és emberek, akik nem így állnak ehhez. Nagyon profi a hozzáállása. Ha lefekvés előtt láttam, hogy nyújt, akkor nem mondta, hogy csináljam, de persze csináltam. Mondtam is neki, ne haragudjon, hogy ha úgy érzi, majmolom, de ő egy etalon a sportban, és motiváló látni, hogy mit csinál. Szerencsére megtiszteltetésnek vette, hogy adok a szavára. Még csak 26 éves, de nagyon éretten viselkedik minden szituációban.
Éppen úton van Andorrába, ahová a közelmúltban költözött ki. Hogyan érzi ott magát?
Túl sok időt nem töltöttem még itt, mert edzőtáborból mentem edzőtáborba. Szuper itt edzeni, akkora hegyek vannak. Havas a tetejük, de 15 Celsius-fok van. Sok profi bringás lakik erre, mindig talál erős edzőtársat az ember. Nagyon bejön a hangulata a helynek, de azért van már honvágyam, karácsony óta nem voltam otthon. Talán a Strade Bianche után egy pár napra haza tudok utazni.
Beszéljünk egy kicsit az első versenyekről: csütörtökön kezdődik a Gran Camiño, ami egy négynapos spanyolországi viadal, aztán pedig március elején jön a Strade Bianche, ahol tavaly negyedik lett.
A Gran Camiñón lesznek napok, amikor magamért is mehetek. Nyilván az a cél, hogy az összetettet Vingegaard-ral megnyerjük, de ha nem tud elszakadni, kialakul egy kisebb mezőny, akkor a csapat ugyanúgy örül neki, ha az adott szakaszon én érek el jó eredményt. Ebben a csapatban nem csak a kiemelt emberek eredménye a fontos. Nagyon örülök, hogy már az első versenyen Jonas jobb kezeként tekintenek rám, hogy több vasat tartsunk a tűzben. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a magaslati edzőtábor után a héten milyen formában leszek, mert ilyenkor egyfajta utó akklimatizálódás van a szervezetben. A nagyobb cél a Strade Bianche, ott már 99%, hogy jó formában leszek.
Az már eldőlt, hogy idén nem láthatjuk a Giro d’Italián, de mi a helyzet az év második felével?
A Tour de France nem igazán nyitott kérdés. A Vueltára nagyon szeretnék menni, hogy idén is legyen egy Grand Tourom. Oda is nyerni meg a csapat Jonasszal és Rogliccsal. Célom, hogy ott legyek, de ugyanez a célja másik 25 embernek. A csapat felkészít arra fejben, hogy nem mindig alakul úgy az élet, ahogy tervezed, de minden helyzetből meg kell próbálni kihozni a maximumot. Nem leszek kapitány a legtöbb versenyen, viszont már az első évben elég sokszor kapok majd szabad kezet, nem kell másokért dolgozzak. A fő célom, hogy a fejlődésem töretlen maradjon, s a megszavazott bizalmat az év során megháláljam, hogy 2024-re még több lehetőséget kapjak. Bárhová megyek, örülni fogok, hogy ott lehetek és ott próbálom kihozni magamból a legtöbbet.
„Nem tudják megmondani, hogy hol van a plafonom, de nekem most 24 évesen arra van szükségem, hogy a remény éljen, lehetek a legjobb a világon.”
