A börtönben 1950 őszén halálra vert Szűcs Ernő ÁVH-s ezredes letartóztatásának az oka az lehetett, írtam múlt heti cikkemben, hogy a szovjet államvédelemnek is dolgozó Szűcs Rákosit is bepanaszolta egy levélben a szovjet elvtársaknál. Ugyanez a titokzatos levél felbukkan Csalog Zsolt (1935-1997) „dokuregényében” is, amelyet az író egy Heltai Györggyel való 1983-as interjú alapján készített, s amely pár éve jelent meg a Magvető új Tények és tanúk sorozatában Soltész Márton gondozásában (Csalog Zsolt-Heltai György: Hogyan kell forradalmat csinálni? – Heltai György portréja. Magvető, 2018).
Heltai szerint a levelet hárman írták, méghozzá Sztálinnak: Szűcs, Péter Gábor és Décsi Gyula (az ÁVH vezetői), Belkin szovjet tábornok biztatására: „Na jó, de mit lehet itt tenni? – Hát, talán egyet lehet – azt mondja Belkin. – Írjanak egy levelet Sztálinnak. Készítsék el, holnap elviszem Moszkvába! Elkészült a levél. Szűcs Ernő és Décsi Gyula írta. És – igen! – Péter Gábor is, ők hárman írták alá. Arról szólt, hogy ami most Magyarországon történik, az egyszerűen Rákosi magánjátszmája, és hogy a kilátás teljesen ijesztő: Rákosi a legjobb úton van, hogy fizikailag megsemmisítse a pártot. Hát ha itt most minden megbízható kádert lemészárolnak, akkor nincs tovább!” Az itt szereplő lábjegyzet szerint „A levelet Belkin utasítására Szűcs Ernő írta, majd aláíratta az oroszul nem tudó Péter Gáborral – Décsi mindössze elmesélhette az esetet Heltainak”. Bárhogy is történt, a források abban megegyeznek, hogy a levél valamilyen módon visszajutott Rákosihoz...
Talán ennek a levélnek a sorsa is rávilágít az „elbeszélés nehézségeire”; Csalog a Heltaival készített interjúból egy egyes szám első személyű én-elbeszélést, egy „dokuregényt” vagy „dokuportrét” írt, amelynek közléséhez Heltai 1989-ben nem is járult hozzá. Hasonló sorsra jutott Csalog egy másik „dokuportréja”: a Márványi Judit szerkesztővel 1987-ben készített interjúból ugyancsak egyes szám első személyű én-elbeszélést írt, amely szintén Soltész Márton gondozásában ugyancsak a Magvető Tények és tanúk sorozatában jelent meg (Márványi Judit: Kapaszkodók – Egy szerkesztő emlékei. Magvető, 2017) jóval Csalog halála után – ám ezt a szöveget Márványi Judit (1927-2018) is újraolvasta és jóváhagyta. (E kötetben nem csak Csalog szövege szerepel, helyet kapott benne többek között Márványi Juditnak a szamizdat Bibó-emlékkönyvben megjelent, Köszönet helyett című írása is.)
De ki volt Heltai György (1914-1994), akivel Csalog az észak-karolinai Charlestonban interjúzott? Nos, életrajza nemhogy e cikk kereteit feszítené szét, de egy teljes újságoldal is alig volna rá elegendő. (Kenedi János 2009-ben Az ’56-os Nagy Imre-kormány külügyminiszter-helyettese címmel közölt róla egy portrévázlatot az Élet és Irodalomban.) A munkaszolgálatot megjárt, Wallenbergnek is segédkező Heltait a Rajk-per egyik mellékperében, Pálóczi-Horváth György és társai ügyében ítélték el 10 év évre. Egyik kihallgatója legjobb barátja, a fent említett Décsi Gyula volt.
