Meg lehet-e akadályozni, hogy Magyarországon akkumulátorgyárak épüljenek, olyan ipari mennyiségben, amelynek nyomán az egész világon a harmadik helyet foglaljuk el az úgynevezett akkumulátor-nagyhatalmak sorában? A válasz valószínűleg: nem. Jelenleg Kína, az Amerikai Egyesült Államok és Németország nyargal ez ügyben előttünk, de ismerve miniszterelnökünk elszántságát, miszerint lóról csak akkor szállunk le, ha az már döglött, az ellenállás láttán még erősebben lovagolja majd meg ezt a témakört.
Nem szeretnék dakota viccet kreálni, ahhoz épp elég kétségbeesett, zokogó, felháborodott arcot láttam az elmúlt hetek, kísértetiesen hasonló koreográfiák mentén levezényelt közmeghallgatásain Debrecentől Nyíregyházáig. Az önkormányzat vagy a kormányhivatal szakértői faarccal ültek a pulpituson, látszott rajtuk, le kell tudniuk mindenáron a kötelező kört, mert közmeghallgatás nélkül veszélyes üzem a törvény szerint nem kaphat környezetvédelmi engedélyt. Ott ültek a beruházó kínai cég távol-keleti és magyar megbízottjai is, hasonlóképpen faarccal. Volt, hogy utóbb kiderült: a kínai küldött nem is értette, miért „ordibálnak” családanyák, meglett nyugdíjasok, idős férfiak, mert elfelejtettek tolmácsot biztosítani neki, vagy épp végletekig lecsupaszítva kapta meg az információkat. A köztisztviselők tettetett hüledezéssel mantrázták, hogy máskor alig van ember az ilyen eseményeken, ezért nem béreltek nagyobb termet, nem is gondolták, hogy ilyen nagy lesz az érdeklődés, blablabla.
Ez az álszentség csak olaj volt a tűzre. A résztvevők legalább egyfajta fair playt elvártak volna, hogy képletesen odacsaphassanak az asztalra, megmutathassák a dühüket, ne legyen olyan könnyű a fejük felett meghozni a döntést. Mert az úgyis megszületett, minden vita, könyörgés, népakarat ellenére. Hisz azt sem várták meg a beruházók, hogy a debreceni üzem megkapja a környezetvédelmi engedélyt, jóval korábban nekiláttak a tereprendezésnek, annak biztos tudatában, hogy az építkezés kimeneteléhez semmi kétség sem férhet. Miután észlelték az ellenállást, legfeljebb átalakították a kommunikációt: most már nem a teljes gyárról beszélnek, csak az első lépcsőről, gondolván, hogy később könnyebben elfogadják majd a bővítést a helyiek.
Kevés rosszabb dolog van a világon a tehetetlenség érzésénél, a csalfa remény talán még ilyen. Akkumulátorügyben ez a kettő fej fej mellett halad. A népszavazás a folyamatban lévő beruházásokat már nem állíthatja le, de a jövőbelieknek talán gátat vethet. Az ellenzéket pedig némiképp láthatóbbá tette azok számára, akik eddig nem foglalkoztak közügyekkel, elvoltak a maguk mikrokörnyezetében, s csak a híradásokban látták, milyen egy tüntetés. Ők most a személyes problémájuk miatt végül felálltak a fotelból, és kimentek az utcára. Lehet, hogy a kormány helyben csatát nyer, de háborút még veszíthet. Jövő tavasszal önkormányzati választás lesz, az akkumulátorgyárak ügye pedig akár olyan masszívan erős fideszes bástyákat is megrengethet, mint amilyen eddig Debrecen volt.