- Géczi János: Átirat

                       Élni miként lehet
a szóvesztések évtizedében,
kell-e azt tudni s elég-e, hogy itt
vagyok én is? Igaztalan lettem,
mint a köd, amelyben szétosztódik
a táj mindahány részlete s hazug,
ahogyan szürkét adok mindarra,
ami piros, zöld vagy egyéb színű
lehetett egykor. Micsoda évek!
Hány téboly, hány per, hány felemelés
és színhalál!? Az emlékezetben
maradó képről hősünk alakját
ki retusálja ki, ha őt magát
már kivakarták a nagyjelenet
résztvevői közül, s a kaviárt
is eltüntették az országházi
lakoma terített asztaláról?