Három évvel ezelőtt kipróbálták, milyen hatással lesz a kölykeikre, ha cserediáknak állnak. Egyből kiderült, hogy élvezik és fejlesztik vele őket, ezért kölyökcsere programot indított a számukra a miskolci Baráthegyi Vakvezető Kutyaiskola. A szervezet öt évvel ezelőtt indította el tenyésztői programját, hogy vakvezető vérvonalból származó kiskutyáik legyenek, akik fokozottan alkalmasak a feladatra, hiszen már a génjeikben hordozzák a segíteni akarást.
„Ezek a kölyökkutyák úgy élnek nálunk, mint a gyerekek egy nagy családban – avatott be minket Berta László, az iskola kommunikációs vezetője. – Természetes, hogy az embergyerekek is időnként ellátogatnak az unokatestvéreikhez, vagy néhány hetet a nagyszülőknél töltenek. Szórakoznak, és közben megtanulnak alkalmazkodni egymáshoz és az új helyzetekhez. Ezt a példát követve ugyanígy tanulják az alkalmazkodást a mi kiskutyáink a kölyöknevelő családjuknál eltöltött játékos, eseménydús egy év alatt. Azután következik a tényleges vakvezetőkutya-képzés 4-6 hónapja, majd a látássérült gazdájukkal töltött csaknem egy évtized, végül a nyugdíjas évek. Így lesz teljes, boldog az életük. Közben persze folyamatosan alkalmazkodniuk kell nekik is, ahogy a gyermekből felnőtté váló embereknek.”
A vakvezetőképzést az előre eltervezett nevelési program alapozza meg. Ennek gerince a kölyöknevelőknél töltött egy év. A kutyusok itt tanulják meg az alap engedelmességi feladatokat, de az is a nevelésük része, hogy minél többféle helyzettel, emberrel, állattal találkozzanak.
A kölyöknevelők olyan önkéntesek, akik a kutyák szeretete mellett megérezték, milyen fontos küldetés, hogy egy látássérült ember ,,szeme világát" nevelhetik fel.
A tananyag fontos része a diákcsereprogram is, a 2022-ben született A kezdőbetűs alom kiskutyái idén januárban cseréltek nevelőt két hétre.
A kiskutyák épp olyanok, mint a kisgyerekek: amint új helyre kerülnek, elkezdik feszegetni a határokat – mesélte lapunknak Erdélyi Judit kölyöknevelési koordinátor. „Érdekes módon minden kölyök »elfelejti« az addig tanultakat, amint az új családba kerül. A cserediákoknak meg kell mutatni, hogy bizony itt is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a megszokott helyükön.”
Az új világ megismerése közben adódhatnak váratlan izgalmak is, ez derült ki kölyöknevelők beszámolóiból. Ánizst az lepte meg a legjobban, amikor meglátta a teherszállításra használt békát, és az üvegpanoráma lifttel is meg kellett barátkoznia. Akác Vácon töltött két hetet egy házaspárral. A látássérült férjnek van egy vakvezető kutyája, Kiwi, akit az alapítvány képzett. A két kutya az első pillanattól egymásra talált. A gazdi vakságát Akác még nem tudta értelmezni, sokszor ott feküdt az útban, és csak akkor mozdult meg, amikor a férfi már hozzáért a lábával. Ampernek teljesen új volt Miskolcon a városi közlekedés, villamosozás. Telkiben nem nagyon van lehetősége arra, hogy tömegközlekedéssel utazzon, márpedig erre a tudásra nagy szüksége lehet majd a későbbiekben, ha olyan gazdához kerül, aki nagyobb városban él.
„Azok a kutyák lesznek jó vakvezetők, akik jól alkalmazkodnak. A labradorok több előnyös tulajdonságuk mellett azért válnak be vakvezető kutyának, mert könnyebben alkalmazkodnak, nagyon szeretik az embereket, ezért jól viselik a kölyökcserét is” – mondta Komondi Piroska, az iskola szakmai vezetője.
Hamarosan ismét lesz lehetőség kölyöknevelőként segíteni az alapítvány munkáját. A képzés március 11-én lesz Törökbálinton, az érdeklődők minden szükséges információt megtalálnak az iskola honlapján.
