Mi akkor is győzünk, hogyha kikapunk! – dúdolhatta magában a csütörtöki kormányinfó alatt Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, miközben bejelentette: a kormány kész észszerű kompromisszumokat kötni Brüsszellel, ezért az összes kormánytag lemondott a vagyonkezelő alapítványok kuratóriumainak éléről, egyúttal arra kérte a többi kormányzati tisztviselőt – államtitkárok, helyettes államtitkárok és kormánybiztosok – tegyenek hasonlóképpen.
Nincs ebben semmi különös, mondhatni immár a megszokott forgatókönyv szerint zajlott tehát az újabb becsicskulás Brüsszelnek: a kormány az elmúlt években, nem törődve az intézmények véleményével, az uniós ellenkezéssel alapítványi fenntartásba kényszerített megannyi honi universitast, melyek kuratóriumait saját embereivel töltötte fel határozatlan időre, vagyis kvázi élethosszig, így próbálva hosszú távra megszerezni a befolyást a magyar felsőoktatás felett. Ősszel aztán, amikor Brüsszel súlyos feltételekhez kötötte az uniós pénzek utalását, a hatalom visszavett a kocsmai stílusból: törvénycsomagok szaladtak át a képviselők kezei között, az egyetemi alapítványokkal kapcsolatban is kimondták az összeférhetetlenséget, ám olyan (gumi)kitétellel, hogy érdemben nem változott semmi. Egészen addig, míg az unió a tavalyi év végén fel nem függesztette a diákok külhoni tanulását segítő Erasmus+, illetve az egyetemi kutatásokhoz elengedhetetlen Horizont Európa programok finanszírozását. Amire a kormányzat előbb zsigerből úgy reagált, hogy akkor majd magunk álljuk a kieső költségeket, hamarost Gulyás meglengette a fehér zászlót. Amit vélhetően nem kell hosszú időre eltennie, az ügyben újabb csata várható, melynek végén a kormányhű alapítványi tagok miatt életfogytig bebetonozott kuratóriumi helye határozott idejűre szelídül. Brüsszel ugyanis ezt (is) akarja, s bár a kormány idehaza rendre kardcsörtet, az államcsőd elkerüléséhez feltétlenül szükséges brüsszeli forrásokért cserébe odakint rendre lemegy kutyába. És régóta tartja a mondás: amelyik kutya ugat, az nem harap…