Transz
Krakéler idők gyűrődnek a naptárban.
A férfiak a pénzre gondolnak, és elveszítik
a semmit sem birtoklás szellemi előnyét.
A nők élet-halál harcot vívnak,
és az aranymetszés homályában
egymás nyakába teszik a kötelet.
Én a személyes identitás metafizikáját ízlelgetem,
és azt hiszem, ebben az életben már nem
tudom meg, azért távolodok-e Istentől
mert közeledek a valláshoz
vagy azért közeledek a valláshoz
mert Joy Wolfram felizgatta a biokonzervatívokat,
mert már nem foglalkoztatnak az emberi lét titkai,
hogy ki vagyok én,
ha nem csak egy entropikus molekulagyűjtemény,
ha a Prométheuszok pártján állok,
ha leteszem a poszthumán hulahoppkarikát.
Hikikomori
Fejest ugrunk a mátrixba, és vissza se nézünk.
Virtuális csecsemőt gondozunk, úttörők vagyunk.
A pszichológia és a lehetőség úttörői.
A népvándorlás úttörői. Hogy megérintsd a lényeget,
nem kell, hogy kiszabadítsd a vágyat.
A sejtemlék sötétkamrájában mégis a dopamin diktál,
és az ember testéből nyílik a valódi ismeretlen:
az ígéret, a Second Life, a bölcsőben rothadó tetem.
S bár nem így akartam, magabiztos és úttörő vagyok,
mert minden trip, ami tragédiából fakad, a kultúra
és az innováció motorja – a pszichózis mentelmi joga.
