Jean-Luc Martinezt 2022 májusában vádolták meg bűnszövetkezetben elkövetett pénzmosás, csalás, csempészet, illegális műkincs-kereskedelem gyanúja miatt. Lehetséges bűntársajként kérdőre vonták Jean-Francois Charnier-t, az Agence France-Muséums (AFM) tudományos igazgatóját is a francia hatóságok. Mindketten ártatlannak vallották magukat.
Az ügy azok körül a kétes eredetű régiségek körül forog, amelyeket a Louvre Abu Dhabi vásárolt 2014 és 2017 között több mint 50 millió euróért, az ügyészségi szerint pedig a kifehérítésükben aktívan közreműködött a két muzeológus. Jean-Luc Martinez – aki 2013-tól 2021 őszéig irányította a párizsi Louvre-t – illegálisan piacra került egyiptomi antikvitások tisztára mosásában, múzeumképes papírokkal való ellátásában játszhatott szerepet, igaz, a vizsgálatok eddig nem derítették ki, szándékosan tette-e mindezt. Annak fényében, hogy a Louvre volt feje Emmanuel Macron elnök tanácsadójaként képviselte Franciaországot a nemzetközi kulturális örökséget érintő ügyekben, döbbenetet okoztak a vádak.
A Louvre-ig egy évek óta zajló nemzetközi vizsgálat szálai vezettek el, amely le is leplezett egy jemeni, líbiai szíriai és egyiptomi fosztogatások „gyümölcseinek” útját egyengető hálózatot. Kiderült, hogy a műkincsekből jutott többek között a New York-i Metropolitan Museumnak (Met), és a Louvre Abu Dhabinak is. A nyomozás eredményeként Párizsban letartóztatták Roben Dib német-libanoni műkereskedőt, aki egy hamburgi galéria igazgatójaként közreműködött az Kr. e. II. századi lopott egyiptomi arany szarkofág elrejtésében, amelyet a kairói múzeumból raboltak el 2011-ben, majd Dubajon keresztül Németországba csempésztek.
Roben Dib restaurálta a csillogó aranytárgyat, majd látta el hamis tanúsítvánnyal, amely szerint 1971-ben, legálisan került birtokába a szarkofág. A következő állomás egy párizsi kereskedő, Christophe Kunicki egyiptológus régész volt, aki 2017-ben 3,5 millió dollárért adta el a Metnek.
A francia, német, amerikai, egyiptomi összefogással indított nyomozás bebizonyította, a Metbe került szarkofág eredetét meghamisították, majd az amerikaiak 2019-ben vissza is adták Egyiptomnak a páratlan értéket.
Dib és Kunicki további öt ókori egyiptomi műtárgy eladásában is közreműködött, amelyek a Louvre Abu-Dzabiban landoltak. A botrány kirobbanása előtt már Jean-Luc Martinez utódja, Laurence de Car égisze alatt, 2021-ben diszkrét vizsgálódásba kezdett a párizsi Louvre is, és több anomáliát is feltártak, több tárgy eredettörténetében megmagyarázhatatlan azonosságokra és inkoherenciáról árulkodó pecsétekre bukkantak. Az ügyet nem verték nagydobra, ahogy a volt igazgató elleni vizsgálatot sem. Martinez nemcsak a Louvre, hanem az AFM tudományos tanácsának elnöke is volt, ő felelt a Louvre Abu Dhabi által megvásárolni kívánt műtárgyak feddhetetlenségéért, a szervezet általa aláírt igazolása nélkülözhetetlen volt a 2017-es nyitás előtt a közel-keleti leánymúzeum akvizícióihoz. Charnier tudományos tanácsadóként az AFM eredetkutatóinak munkáját irányította, együttműködve több francia múzeummal, de elsősorban a Louvre-ral. Az ő ügyvédje szerint a bíróság különböző üzenetváltásokat tévesen értelmez, állítva, hogy azok nem az aggályok eloszlatására törekedtek, inkább további biztosítékok kutatására ösztönözték a partnereket. Corinne Hershkovitch sérelmezte, hogy „tolvajokkal egy kosárban” tárgyalják a tudósok felelősségét, hangsúlyozva, az AFM szakértelméhez nem férhet kétség. Védőbeszédében megjegyezte, hogy a közelmúltbeli hasonló ügyekben címlapokra került Met visszaszolgáltatott értékes régiségeket Egyiptomnak, és Olaszországnak, ám egyetlen múzeumi dolgozó sem került a vádlottak padjára. Ahogy a Louvre-ügyben is érintett Roben Dib ellen sem emeltek vádat Németországban, pedig nem csak Abu Dhabiban üzletelt, hanem a műtárgymosoda másik aktív szereplőjével, a hamburgi galéria tulajdonosával, Serop Simoniannal is, aki ellen elfogatóparancsot adtak ki a franciák, szervezett bűnözés, csoportos csalás és pénzmosás miatt.
A Párizsban másfél éve folyó eljárásban tavaly az államügyész a vád ejtését kérte a bíróságtól, indítványa szerint igazságtalan a vád olyan személyekkel szemben „akik egész életüket a régészeti kutatásoknak, a leletek megmentésének, óvásának szentelték”. Amúgy a francia kultúrkörök is renoméjuk rombolásaként értékelték az eljárást, kárt okoz az ország kultúrdiplomáciai erőfeszítéseiben, amelyek pont a jogtalanul, fosztogatások révén eltulajdonított műtárgyak sorsát egyengeti. Akkortájt a benini bronzok is épp a figyelem központjában voltak.
