Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (sajtótájékoztatóján a budapesti amerikai nagykövet nyilatkozatáról, amelyben Pressman bírálta az Orbán-kormány Putyinnal szimpatizáló politikáját), hogy „teljesen érdektelen, mit gondol ő vagy bármelyik más nagykövet magyarországi belpolitikai folyamatokról, mert semmi köze sincsen hozzá; nem dolga beleszólni Magyarország belügyeibe”.
Ezzel szemben a tény az, hogy egyáltalán nem belpolitikai, hanem nemzetközi politikai kérdés, milyen álláspontot foglal el Magyarország az ukrajnai háború ügyében. Másrészt fő szövetségesünknek joga van kifogásolni, ha egy NATO-tagország látványosan kilóg a NATO-sorból. Harmadrészt pedig éppen Orbán Viktor az, aki még az Egyesült Államok belpolitikájába is látványosan beleszól, Trump elnököt, és a hozzá hű republikánusokat támogatva, sőt nekik nyilvános tanácsokat adva hőn remélt győzelmük érdekében. Vagy ez is teljesen érdektelen, mint a nagykövet megszólalása?
Azt is állította Szijjártó (török kollégájával tartott sajtótájékoztatóján), hogy „baromság, hogy a svédek szerint a Korán elégetése a szólásszabadság része”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ennek a „baromságnak” sok szabad országban alkotmányos biztosítékai vannak egészen addig a pontig, amíg a szabad szólás erőszakhoz nem vezet. Még szerencse, hogy a magyar külügyminiszter soha nem szól bele más országok belügyeibe és alkotmányos berendezkedésébe.
Azt állította továbbá a naponta többször is megszólaló Szijjártó (az origo portálnak adott interjújában), hogy „a hidegháborúnál is rosszabb helyzetet teremtő globális politikai viszonyrendszer jön létre a szemünk láttára”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a hidegháborúnál rosszabb és előnytelenebb helyzet semmiképp nem alakulhat ki Magyarország számára (hacsak nem egy minket is elérő háború), hiszen a hidegháborúban a Szovjetunió, vagyis egy erőszakos diktatúra szövetségi rendszeréhez tartoztunk, szinte teljesen megfosztva külső és belső önállóságunktól és szabadságunktól. Ha most az Ukrajna ellen indított orosz agresszió nyomán ismét tartós szembenállás alakul ki Kelet és Nyugat között, akkor mi mégiscsak a szabad világ részei vagyunk, ami összehasonlíthatatlanul jobb, mint a korábbi állapot. Már amennyiben Orbán Viktor nem lépteti ki az országot a szabad világból.
Azt állította ezen kívül Szijjártó Péter (a török külügyminiszterrel folytatott tárgyalásai után), hogy nem sürgette a török felet Svédország és Finnország NATO-felvételének jóváhagyására, mert „hogyan jövök én ahhoz, hogy sürgessem Törökország kormányát, hogy lépjen valamit, amihez nekünk semmi közünk nincs?”
Ezzel szemben a tény az, hogy de nagyon is van közünk. Először is azért, mert mi is a NATO tagjai vagyunk. Másodszor azért, mert a törökök háta mögé bújva mindeddig mi sem hagytuk jóvá a két ország felvételét. Harmadszor pedig azért, mert az orosz támadással és fenyegetéssel szemben egyértelműen erősebb NATO-ra van szükség. Ehhez nekünk semmi közünk nem volna?
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.