Feliks Dzerzynski lengyel forradalmár, a szovjet titkosrendőrség alapítója volt. Emlékművét több, mint harminc éve elvitték a korábban nevét viselő térről. Most kiállítási tárgy lesz az idén állítólag elkészülő múzeumban. Legalább hét éve tart a történeti múzeum tervezése, amióta Lengyelországot a konzervatív-nacionalista Jog és Igazságosság párt (PiS) kormányozza.
A lengyel jobboldal egyik legfontosabb politikai hívó szava ugyanis a nemzeti tudat megerősítése és a hazafiasság erősítése volt. Ez kapcsolódott a kormánypárt nacionalista-egyházias programjához. A pártprogram megvalósításának középpontjába helyezték, hogy országszerte múzeumokat állítsanak olyan eseményeknek, történelmi hősöknek és politikai erőknek, amelyek – állították – a korábbi liberális érában nem kaptak megfelelő figyelmet, illetve, amelyeket rossz fényben tüntettek fel. A PiS hatalomra jutása egyik első ilyen emlékezetpolitikai-múzeumügyi lépése volt, hogy leváltották a Gdanskban felépített, átadás előtt álló II. világháborús múzeum igazgatóját, majd az új vezetővel átszabatták a kiállítást, úgy, hogy abban kiemeljék Lengyelország szerepét a második világháborúban. Több ilyen új múzeum is alakult az elmúlt években, például olyanok, amelyeket az „elátkozott katonáknak” szenteltek. Ezek olyan fegyveres ellenálló csoportok tagjai voltak, amelyek 1945 után tovább harcoltak a kommunista hatalom ellen. Megítélésük azért ellentmondásos, mert többen a háború alatt bujkáló zsidókat gyilkoltak, s részt vettek litván, belorusz és ukrán parasztok elleni akciókban. Bialystokban múzeum nyílt, amely a Szibériába száműzött lengyelek sorsát mutatta be, s új múzeumot kapott 1410. július 15-én megvívott grünwaldi csata is. Ebben az egyesített lengyel-litván seregek legyőzték a Német Lovagrend hadait. Ez fontos eleme a németséggel kapcsolatos lengyel nemzeti narratívának, amelyet legkarakterisztikusabban az irodalmi Nobel-díjas Henryk Sienkiewicz Kereszteslovagok című regénye tükröz. Az új hazafias történelemszemlélet jegyében négy múzeumot alapítottak, amelyek az 1945 után elszakított kelet-lengyelországi területeket mutatják be. Múzeumot kapott Wyszynski bíboros, volt prímás és II. János Pál pápa. „Ezek olyan intézmények, amelyek segítségével visszaállítjuk hosszú ideig eltusolt és meghamisított közösségi emlékezetünket. Mindennek a megkoronázása lesz a Lengyel Történelem Múzeuma, amelynek építését sokáig akadályozta az ellenzék.” – ezt nyilatkozta az állami hírügynökségnek Piotr Glinski kulturális miniszter és kormányfő-helyettes tavaly december végi interjújában.
A múzeum épülete már áll, de még elég nyers állapotban van. A munkák tartanak a varsói citadella területén. Ezt az erődöt I. Miklós cár rendeletére építették az 1830-as novemberi lengyel felkelés leverése után. Az erősség orosz laktanya, börtön, szabadsághősök tömlöce és kivégzőhelye volt, a második világháborúban a megszálló németek használták. A citadella a mai kormányzat emlékezetpolitikájában különös helyet kap: ide telepítették a Katyn Múzeumot, amely a szovjetek által legyilkolt lengyel hadifogoly tiszteknek állít emléket és itt lesz a lengyel hadtörténeti múzeum új épülete is. A történeti múzeumot a varsói WWAA építésziroda tervezte, a kiállítások koncepciójának elkészítésével a szlovák Boris Kudlickát bízták meg. A díszlettervező, építész több, mint húsz éve a varsói operaház díszlettervezője is. Összesen hat szintje van a háznak – két emelet a föld alatt lesz. A kiállítási tér 7,3 ezer négyzetméter, a központi csarnok magassága 25 méter- elfér benne egy hétemeletes lakóház.
Arról, hogy végül miként fog kinézni a múzeum, keveset tudni. A lengyel történelmet hat fejezetre osztják, s a látogatót szövegek, hangképek, rajzok, filmek, s 3686 kiállítási tárgy kíséri majd át ezen az ezer évnél hosszabb utazáson. Az utóbbi évtizedekben sorra épültek a hasonló „narratív” múzeumok, ahol már nem a tárgyak tömege, hanem a megelevenedett mese áll a központban. Ilyen sikeres intézmények Varsóban is állnak. Sok látogatót vonz az 1944-es Varsói Felkelés Múzeuma és a Polin Lengyel Zsidók Múzeuma, amelyeket hasonló módon alkottak meg. Éppen ez utóbbi esetében lehetett tapasztalni, hogy az elbeszélés igényes kiállítássá fogalmazása mennyire költséges és hosszadalmas folyamat. A Polin esetében is évek teltek el a múzeumépület elkészülte és az állandó kiállítás megnyitása között. Nincs túl sok olyan vállalkozás, amely képes lenne hasonló nagy munkákra. A Polin esetében egy brit cég alkotta meg az állandó kiállítást a történész szakemberek által megírt forgatókönyv alapján.
A történelmi múzeum állandó kiállítására adott ajánlatokat december végén értékelték. A Gazeta Wyborcza beszámolója szerint a kiírókat sokkolták az árak – a kiállítás létrehozása többe fog kerülni, mint maga a múzeumépület, az egyik ajánlattevő 647 millió zlotyért, a másik 742-ért végezné el a feladatot. A kiírók 267 milliót szántak csak erre. Egyelőre nem tudni, mi lesz a következő lépés. Az építéssel aligha állnak le – az a parlamenti választásra készülő PiS egyik legfontosabb kultúrpolitikai aduja. Feltehetően úgy számolnak, hogy erre érdemes áldozni, az emlékezetpolitika megtartja a párt szavazótáborát. És még van néhány hasonló tervük. Jaroslaw Kaczynski pártelnök, az ország tényleges vezetője nemrég kijelentette: ideje, hogy felépüljön az ikertestvére (a repülőgépkatasztrófában meghalt) Lech Kaczynski emlékének szentelt múzeum is.
