Régi, 2006-os sikere színhelyére tért vissza a napokban Lantos Péter, amikor a magyarul Sínek és sorsok címen megjelent Parallel Lines bemutatójához hasonlóan új, The Boy Who Didn't Want to Die (A fiú, aki nem akart meghalni) című kötetét is a Marylebone High Street-i rangos könyvesboltban, a Dauntsban indította útjára.
A gyermekirodalomra szakosodott Scholastic kiadó gondozásában megjelent regény premierjére zsúfolásig megtelt a különleges hangulatú üzlet. A 83 éves neuropatológus professzor, aki korai nyugalomba vonulása óta a holokauszttal kapcsolatos intenzív ismeretterjesztő munkáján kívül az írásnak szenteli idejét, londoni otthonában fogadta a Népszava tudósítóját. A kötet iránt jelentős az érdeklődés, egyedül a BBC három különböző adásban szólaltatta meg a The Times által a hét gyermekkönyveként minősített regény szerzőjét.
Lantos Péter már a beszélgetés kezdetén leszögezte, miért tartotta fontosnak 1944 őszén kezdődött „utazásának” történetét az életének további részét is feldolgozó Sínek és sorsok után kifejezetten az ifjúság számára feleleveníteni. Mint mondta, "erkölcsi kötelességének" tekinti ezt, hiszen tisztában van vele: néhány év múlva sem ő, sem a koncentrációs táborokba kényszerített más szemtanúk sem lesznek köztünk, hogy elmondják a hiteles történetet. A professzor 62 évesen vonult vissza, ideális időpontban, egy jelentős tudományos kötet közreadása után, új utakat keresve. Korábban megvalósulatlan projektjei között első helyen szerepelt bergen-belseni deportálásának története, ám gyorsan rájött, hogy az ötévesen átélt élményeket történelmi összefüggésbe kell helyezni, ehhez azonban kutatómunkára volt szüksége. Miután 1968-as egyéves tudományos londoni ösztöndíjának letelte után nem tért haza, a magyar hatóságok a távollétében hozott 16 hónapos börtönbüntetés mellett teljes vagyonelkobzásra ítélték. Így a szegedi lakásában őrzött minden dokumentumot és fényképet megsemmisítettek. Amikor a bergen-belseni négy hónapra visszagondol, az állandó éhség, a hideg szél, a fűtetlen barakk, a napi higiéniában könyörtelen édesanyja által felügyelt jéghideg vizes mosdások, a csillapíthatatlan bűz, a felgyülemlő holttestek látványa jár a fejében, de mindezeken túl konkrét információkra volt szüksége.
A Sínek és sorsok, egyben a A fiú, aki nem akart meghalni előkészítése során Lantos könyvtárakban és levéltárakban végzett tanulmányokkal és személyes beszélgetésekkel egészítette ki emlékeit. Amikor visszavonulása után öt évvel elkészült a kézirattal, először barátoknak szánta, hogy megismerjék a múltját, majd ajánlásukra egy ügynökön keresztül eljutott az Arcadia kiadóhoz, amely a jelenlegi 4. kiadással együtt immár tízezer példányban juttatta el a kötetet a könyvespolcokra a regényt. A fiú, aki nem akart meghalni sokkal gyorsabban, a pandémia idején készült el és talált kiadói gazdára. A Scholastic már a frankfurti könyvvásáron is bemutatta, inspirálva a külföldi, beleértve a Lantos Péter által is remélt magyarországi megjelenést.
Ahogy a szerző lapunknak fogalmazott, más holokauszt-túlélőktől eltérően: – Nincs bennem gyűlölet, hiszen ez egy olyan negatív érzés, ami többet árt a gyűlölködőnek, mint annak, aki ellen irányul. A deportálás során átélt szenvedéseket, édesapjával, Gyuri bátyjával, anyai nagymamájával, állandó játszótársaként szeretett unokatestvérével együtt összesen huszonegy családtagját vesztette el. Filozófiája szerint ha Bergen-Belsent túlélte, mindent túl képes élni, csak a saját halálát nem. Megmenekülését szerencseként fogja fel, hiszen amikor Szegedről három vonat indult el részben Auschwitz, részben Ausztria felé, szüleivel és nagymamájával együtt az utóbbi vagonba került. Az Auschwitzba került rokonok azonnal gázkamrákban végezték. Fortuna kegyeltjének tartja magát édesanyja miatt, aki le nem vette róla a szemét, szigorú fegyelmet tartva igyekezett elkerülni a fertőzéseket, minden egyes tetűt nagy műgonddal távolított el. Péter végtelen unalmán számtantanítással enyhített. Segített átvészelni az Appelleket, az elhúzódó hajnali létszámolvasásokat, a lágerben elhunyt férjének és fiának juttatva az extra erőfeszítések révén szerzett külön falatokat. A professzor pozitív kitekintésének hála nem csak a rosszra emlékszik vissza Belsenből. Előtte és utána is volt része gesztusokban, egy-egy szelet kenyér, alma, vagy egy pohár tej formájában. Deportálás nélkül talán karrierje is másképp alakult volna. Amikor pályaválasztásra került sor, úgy döntött, embereken akar segíteni, így a legjobb, ha orvos lesz.
Lantos Péter, aki 1968 után először a rendszerváltáskor utazott haza, egy „érdekes fejezet végeként, a kör bezárulasként, szellemi jóvátételként” kezelte, hogy 2022-ben Makó díszpolgárává választották. A brit kormány már két évvel korábban a British Empire Medal (BEM) elismeréssel tüntette ki a vészkorszakkal kapcsolatos oktatói-nevelői munkájáért. A közvetlenül a január 27-i Holokauszt Emléknap előtt napvilágot látott A fiú... a család konszolidált középosztálybeli életformájának fokozatos felborulásával kezdődik és az 1945-ös hazatéréssel, újrakezdéssel végződik. A szerző az örök kiváncsi Péter által feltett kérdésekre adott szülői válaszokkal külön is segít a gyerek olvasóközönség történelmi eligazításában.
