Irma néni a nagyszoba asztalára egy tál mézes szívet tesz. Ami célzás. Elek bácsi felbont egy üveg édes Éva vermutot. Ez is célzás. Mert Tücsök valódi neve Éva. Bár senki nem hívja így.
És megjelenik Tücsök. Hófehér blúzban. Mint egy ártatlan fehér liliom. Aki mégis csak arra vár, hogy leszakítsák. Ez pláne hogy célzás. Bár Kántor Tamás többször is leszakította már Tücsköt, megint fellobban benne a vágy. S mégis összeráncolt homlokkal fogadja jövendőbelije simogatását.
A naményi kultúrház színpadán a Neoton Család. Ez a helyi együttes csakis a Neoton Família slágereit adja elő. Vagyis „cover band.” (De ezt a kifejezést akkor még nem ismerik.) A város és a beregi községek fiatalsága körben táncol. Legalábbis a miniszoknyás, elöl mélyen kivágott blúzt viselő lányok. A fiúk az apjuktól kapott tisztes, de régimódi öltönyben a falnál álldogálva várják, hogy a gyorsan lehajtott deci pálinka meghozza a hatást. Nagy bátorság kell egy beregi lány felkéréséhez. Egyrészt mert errefelé igen formás a fehérnép, és a szépség már maga riasztó. (De azért persze még inkább vonzó.) Másrészt a beregi lányok nagyszájúak, csúfolódók. És ki máson köszörülnék a nyelvüket, mint a gyáva fiúcsapaton?
Elkezdődik végre a felkérés. Kinek szerencséje van, kinek nincs. Azért második vagy harmadik kísérletre majd minden fiú talál magának párt. Van azonban valaki, aki minden próbálkozót visszautasít. Tücsök. Megteheti. Hisz ő Tücsök. Miatta megáll a forgalom a naményi főutcán. Neki az óvónőképző rigorózus tanárai is csak jelest adnak. (Igaz, Tücsök okos.) A kofák a piacon pedig apropó és kérdezés nélkül megölelik. Mert Tücsök annyira enni való. Megvan mindene. Fekete bogárszeme, fekete haja, karcsú dereka. Ez Tücsök. Kántor Tamásnak soha nem lenne bátorsága felkérni. Ezt látja Tücsök, ezért maga megy oda Tamáshoz. Ő kéri fel. Tamás tudja: ettől nagyobb kiváltság nem érhette. És mégis kétségbeesik. De beállnak a táncolók közé.
Tücsöknél nincs jobb feleségnek való Naményban. Irma néninél és Elek bácsinál nincs jobb anyósnak, apósnak való. Amitől most minden nehezebb.
– Tamáskám!– tér a lényegre Elek bácsi. – Van, ahol a lányos oldal a kézfogót rendezi, a fiús oldal meg az esküvőt, és van, ahol mindent feleznek. Nekünk bármelyik megoldás jó. Te mit gondolsz erről?
Tamás nem gondol erről semmit. Hanem elképzeli Tücsköt a színpadon. Aranyfényű testnadrágban, testhez simuló skandináv matrózblúzban. Nehéz elképzelni. Tücsök nem oda való. Nincs hosszú, szőke haja. Hosszú, fekete haja van. Ami éppolyan szép. És mégis.
– Melyik legyen, Tamás? Nem beszéltetek erről a szüleiddel?
– De igen… Azt hiszem…
– Csak hiszed… Nem vagy benne biztos? – és Elek bácsi, bár rendíthetetlenül mosolyog, megcsóválja a fejét.
– Mindegy. Nekik is, nekem is mindegy. Ahogy Elek bácsiéknak pászol.
– Hát akkor – és a férfi asszonyára néz –, legyen mindkétszer fele-fele. Így a legigazságosabb. Hisz nekünk ugyanolyan sokat érsz te, mint nektek, neked Tücsök. Egyforma megtiszteltetés. Legyen hát egyforma a teher is.
– Legyen. Vagyis… köszönöm…
A jónál több a minden. A minden is egy személy. Maga a reménytelenség. De mivel így nem lehet élni, mégis egy félénk remény.
– Az államvizsgáddal hogy állsz? – kérdi Tamástól Elek bácsi a harmadik koccintás után.
– Tessék? – kérdez vissza a fiú, és hirtelen azt hiszi, a főiskola előadójában ül.
– Az államvizsga.
– Júniusban lesz.
– Persze, tudom. De hogy állsz vele?
– Hogy tetszik érteni?
– Készülsz rá?
– Igen, hogyne. És a diplomamunkámat is már úgy nagyjából… Ezekkel nincs gond…
– Ezekkel?
– Meglesz a diplomám. Fix.
– Azt mondtad: ezekkel nincs gond. Valami mással van?
– Dehogy. Tanulok én rendesen.
– Úgy is kell. Tücsöknek nyárra meglesz az óvónői bizonyítványa, neked a diplomád. Mindkettőtöknek biztos állása lesz. Tücsöknek édesanyja mellett, neked a téeszben…
– Nem! – kiáltja a fiú.
– Nem?
– Nem lehet… – és a fiú szenvedve lehajtja fejét. Hárman várják némán a kifejletet. – A téesz nekem… Az a felfordulás, ami ott van… Az elnök meg a csicskásai…
– Akkor hova mennél?
– Talán a… madai konzervgyárba.
Az apa körbenéz, mosolya zavart, mégis megkönnyebbült.
– Ha neked az tetszik… Mada egy kőhajítás ide. És igazad van, próbálkozni kell, keresgélni. Míg megtalálod a legjobbat. Egy gépészmérnöki diplomával ezer helyen kapnak érted.
Tamás megijedt, mikor Tücsök felkérte a naményi kultúrházban, megijedt, mikor a lány megcsókolta, és még inkább megijedt, mikor – megismerkedésük után alig egy héttel – a Kraszna füzesében lerántotta magáról Tücsök a szoknyát és a bugyit. És mégis nagyon élvezte ezeket a történéseket. Az ördög tudja, honnan szerezte a – nemrég még – fruska a tudományát, de képtelenség volt nem viszonozni a közeledését férfiúi hevülettel. És az komoly dolog. Magában rejti a szerelmet. Még ha néha csak egy árnyékban kihajtott virágként is.
Mert Tücsök sem volt ostoba. Látta, hogy szerelme gyakran elkalandozik, és hogy inkább pajtásként viszonyul hozzá, nem pedig azzal a bensőségességgel, ami ahhoz kell, hogy átadják életük felét a másiknak, és elfogadják a tőlük kapott fél életet.
Tücsök balszerencséje abban állt, hogy sok klasszikus regényt olvasott, melyekben írva vagyon: ha teljesen birtokoljuk azt, aki nem hozzánk való, az nem jobb, mint ha nem teljesen birtokoljuk azt, aki hozzánk való. Aki nekünk kell. Vagyis az igazit. Még ha mi neki nem is az igazi vagyunk. Tücsök átkozza magát, hogy belekezdett azokba az ezeroldalas regényekbe, de tudja: nélkülük nem lett volna az, aki lett: Tücsök, akiből nincs több.
– Még valamit tudnod kell, Tamás – veszi át a szót urától Irma néni. – Mi itt mindig szívesen látunk.
– Köszönöm. Érzem. És nagyon jólesik.
– Amikor azt mondom, mindig, az azt jelenti, hogy bármikor, akár este is. Itt aludhatsz, ha akarsz. Ha akarjátok.
Tücsök szégyenlős bizakodással néz Tamásra. Aki igazán meg van illetődve.
– És lesz jövő nyáron az a másfél hónap… – mondja az apa –, a főiskola vége és az esküvő között. Ideköltözhetsz. Azon a pár héten nem múlik semmi. Nem élünk már a középkorban. Komolyak a szándékaid, hát együtt laksz a menyasszonyoddal. Kinek mi köze hozzá? Vagy ha kivesztek közösen egy albérletet, azt is elfogadjuk.
– Tamáska – csapja össze a kezét izgalmában Tücsök –, a takarékpénztár fölött van egy kiadó másfél szobás. És meg is lehet venni. Ha megtetszene nekünk… akár…
– De még csak október.
– Azért megnézhetjük.
– Hát igen…
És Tamás feláll. Csak áll és áll. Ami kínos, majd már megdöbbentő. Az ablakhoz lép. Kinéz. Az ősz közepe van, de mintha a nyár közeledne. Csillognak a világoszöld levelek és a szomszéd ház frissen cserepezett teteje. A macska a gyepen nyújtózkodik. Szája szélén egy béldarab. Úgy telefalta magát, hogy azt már nincs ereje lenyelni. A fiúnak meg Tücsök szemébe nézni nincs ereje. És a leendő apósáéba sincs. Irma néninek motyogja:
– Az van… hogy… kaptam egy ajánlatot. Az NDK-ban lenne egy állás. Lipcsében. Duplaannyit keresnék, mint itthon. És ott megismerném… ott előrébb járnak a technikában. És megtanulnék németül.
– Hány hónap lenne az, fiam?
– Három év.
– Az sok. Én Tücsök nélkül egy hetet is nehezen bírok ki. De ha a sors így hozta… Ígérd meg, hogy legalább karácsonyra mindig hazajöttök!
– Szóval… hogy jönne Tücsök is?
– Persze hogy megyek! – mondja a lány, s kiáltásból suttogóssá válik közben a hangja.
– De hát… – és most sem bír a lányra nézni – te nem is tudsz németül.
A vermut helyett már kávé van az asztalon. Ez illik a nagy kijózanodáshoz.
Tücsök könnyezik. És távolabb tolja székét Tamástól. Majd mégis inkább közelebb. Irma néni lánya könnyezését látva maga is könnyezni kezd. Elek bácsi meg újra a lényegre tér:
– Te fiú, neked van valakid!
– Nincs. Csak Tücsök.
– Akkor mire ez az elbizonytalanodás?
– Az ajánlat… talán soha nem kapok még ilyet.
– Más lányra vágsz?
Tamás mélyre hajtja le a fejét, mintha az asztal alá akarna bújni. Ami egy világos válasz.
– Szóval innen fúj a szél! És ki az a lány? Ismerem?
A fiú még mindig lefelé néz. Aztán megrántja a vállát.
– Agnetha.
– Ágika? És a családi neve?
– Agnetha Fältskog.
– Fleszov? Mifajta teremtés az? Ruszin vagy orosz? – kérdi az apa. Mert újabban ez a divat: határon túli lányt elvenni. A kárpátaljai magyar lányok kelet-magyarországi fiúkra vadásznak, hogy magyar állampolgárságot kapva a brezsnyevista szovjet birodalomból átköltözhessenek az onnan szinte már Nyugatnak látszó kádárista Magyarországra. És jönnek át ruszin lányok is. Meg ukránok. Akiket a Beregben oroszoknak tartanak.
– Nem Fleszov. Fältskog.
– Orosz?
– Svéd.
– És mivel foglalkozik?
– Énekesnő.
– Sejtettem, hogy egy ilyen lotyó van a dologban. Hát fiam… az csak arra jó, hogy az ember kiszórakozza magát vele, aztán… – de nem folytatja, mert Tamás arcán látja, hogy komoly az ügy.
Tücsök pedig csalárd szerelme segítségére siet:
– Agnetha híres énekesnő. Az ABBA egyik tagja.
– Abba? Hova?
– Az ABBA egy zenekar. Mint a Bítliszek voltak. Meg az Illésék.
– De Tamáskám, kisfiam… – s Irma néni megragadja a fiú karját. – Ez csak egy bolondéria. Elmúlik. Minden lány szerelmes egy színészbe vagy énekesbe, és minden fiú egy színésznőbe vagy énekesnőbe. Aztán észhez térnek. Hogy vehetnéd el azt az Ágikát? Nem is Magyarországon él!
– Nem akarom én rögtön feleségül venni.
– Találkoztál már egyáltalán vele?
– Nem. De levelezünk.
Tamás valóban írt már tűrhető angolsággal tizenkilenc levelet Agnethának. És kapott is tőle ugyanannyit. A szöveg mindig előre nyomtatott volt. És az aláírás is.
– Szóval leveleztek. Jaj, istenem! És legalább rendes lány az az Ágika?
– Bocsássanak meg nekem! – fakad ki a fiú, és elrohan.
A naményi állomáson egyetlen jármű áll. Kis szürke motorkocsi. Illik a kopott váróteremhez. Nehéz elképzelni, hogy három átszállás és kilencszáz kilométer után Tamás Európa egyik legnagyobb és legmodernebb pályaudvarára, a müncheni Hauptbahnhofra fog megérkezni. (A vonat- és a koncertjegyre ráment Tamás hároméves valutakerete.)
A fiú felszáll a kocsiba, s ahogy elrendezte holmiját, lehúzza az ablakot. Tücsök áll a peronon.
– És ha Agnetha észre sem vesz? – kérdi Tamástól.
– Észre fog venni, az első sorba szól a jegyem.
– És ha nem fogod érdekelni?
– Akkor legalább megpróbáltam.
– Hát próbáld meg. De ha nem sikerül… – nagyot nyel a lány –, én itt leszek. Folytathatjuk.
– Nem lenne neked megalázó? Hogy csak a második számú választottam lennél.
– Ezzel ne foglalkozz! Ha feleségül veszel, lesz egy életem igazán meghódítani téged.
Tamás megremeg. És átfut a fején, hogy talán a legjobb lenne most azonnal leszállni.
A forgalmista felemeli a tárcsáját.
