Bereczki Nóráék otthonába belépve érezni, hogy a lakói kreatív, a művészet és a design iránt fogékony fiatalok – a falon Nóra retró balatoni nyarakat idéző, hangulatos analóg fotográfiái mellett hatalmas, vibráló graffitiképek, az üdítően színes bútorok közt otthon barkácsolt, kedves gyerekjátékok fogadnak. A kicsik saját könyvespolca kész paradicsom, tartalomban és vizuális ingerekben gazdag, a klasszikusoktól a mai művészi mesekönyvekig. A két és fél éves Somának szülei mindennap olvasnak. A 2,5 hónapos Félix még csak most kezdi felfedezni a világot, míg beszélgetünk, békésen nézelődik mellettünk a kanapén.Nóra Debrecenből származik, német–japán szakot végzett az ELTE-n – édesapja Japánban kapott kutatói állást, Nóra 9 éves volt, mikor a család is vele együtt kiköltözött –, majd miután kiderült, hogy ezzel a nyelvpárosítással kevés a lehetőség az európai munkaerőpiacon, marketingdiplomát is szerzett. Férje, a nyíregyházi születésű Balázs – aki a dolgozószobában épp online megbeszélést folytat – designiskolát vezet és informatikai területen toborzással foglalkozik. Közös pont bennük az új technológiák iránti szenvedélyes érdeklődés és a kíváncsiság a világra.
Már itt vannak a robotok
– Soma nagyon szereti a könyveket, korán is kezdtük ezekkel megismertetni őt – kezdi Nóra. – Mikor a könyvprojektről írtam a Facebookon, megkaptam, hogy robotokkal neveltetem a gyerekeimet. Valószínűleg nem olvasták végig a bejegyzést, mert nálunk a mesekönyvek mindennap jelen vannak, a délutáni és az esti altatásnál biztosan. Sokat mesélünk szabadon is, kitalálunk történeteket. Sok olyan témakör van, ami foglalkoztatja Somát, innen jött maga az ötlet, hogy legyen Somának és Félixnek saját mesekönyve, a ChatGPT-program segítségével pedig lehetőségem volt ezt nagyon rövid idő alatt létrehozni. Megadtam egy pár soros leírást, ebből kellett neki történeteket írni. Úgy tekintettem rá, mint egy asszisztensre. Ott kell lenni mellette, fogni a kezét, megmondani, miről írjon, aztán ki kell javítani, ezzel jóval több idő ment el, mint a szövegek létrehozásával.
Nóra a családalapítás előtt már marketingesként dolgozott egy ipari automatizációval foglalkozó cégnél. Ez most gyorsan fejlődő terület, egyre több olyan robot jön ki a piacra, amely finommozgásokat tud végezni, ezekre terveznek különféle szenzorokat – meséli. A szakmai és a személyes kíváncsiság is vezérelte, mikor elkezdte használni a mesterséges intelligenciájú programokat, köztük a képalkotó Midjourneyt és az OpenAI kutatólaboratórium által tavaly novemberben nyilvánosan is elérhetővé tett interaktív csetbotot, a ChatGPT-t. Azóta óriási az izgalom a program körül, világszerte egyetemek „tiltják be”, mert a hallgatók villámgyorsan elkezdték dolgozatírásra használni. A minap a Google pánikban hívta vissza alapító-fejlesztőit, mert már sejthető, hogy fenyegeti piacvezetői fölényüket a keresők terén, és kissé lemaradásba kerültek a saját AI-programjukkal.
Lélekre érezve
Közben a kezembe akad egy csíkos pólóujjból vart, bohókás plüssfigura. Nóra szeret ilyeneket is alkotni, mikor a gyerekek alszanak, ezzel tud kikapcsolni, töltődni, a flow-élményt átélni. Másik nagy szenvedélye a fotózás. Mikor járja az utcákat a gyerekekkel – most már Félix van rákötve hordozókendőben –, mindig nála van a fényképezőgép. A street fotótól a geometrikus, absztrakt épületrészleteken át a lírai portrékig számos stílusban fotóz. Egyik projektje, a Portré 1percesek, picit hasonló, mint a Humans of New York – megállít az utcán idegeneket, hogy meséljenek magukról, miközben képet készít róluk.
– Budapesten rengeteg különleges arc jön veled szembe. Azért kezdtem ezt a projektet, hogy a komfortzónámból kilépjek, merjem az embereket leszólítani. Úgy hittem, New Yorkban sokkal nyitottabbak, ha szembejön valaki és ilyet kér tőlük, itthon nehezebb lesz. Aztán meglepetésemre úgy tízből kilenc és fél ember megengedte, hogy lefotózzam. Lehet, amiatt is, mert a hátamon ott volt közben Soma. Ebben az is nehéz, hogy fél perced van szót váltani, mert mindenki siet valahova, ezalatt kell ráérezni az alany lelkére, a portréfotózás erről szól. Publikálás előtt mindig átküldöm nekik a fotót, sokan mondják, hogy hű, ez tényleg nagyon én vagyok. Jó érzés, ha sikerül ezt elkapnom. Szerintem mindenkinek van egy sztorija, amit érdemes megosztani.
Az ő sztorija tele van váratlan fordulatokkal, a japán kulturális sokktól a kamaszként felfedezett analóg fotózáson át a dán cég által felvásárolt robotikai vállalkozásig, ahol a fiatal fejlesztők szenvedélye fogta meg.
Nem célja a mesekönyvvel pénzt csinálni, egyetlen példány készült belőle a kisfiainak.
Az AI-programokat pedig azért kezdte használni, mert lépést szeretne tartani a fejlődéssel.– Azt érzem, ha ki se próbálom, olyan lemaradásban leszek, ami már nehezen behozható. Emellett van ebben egy izgalmas véletlenszerűség, az illusztrációk készítésekor hasonlót éreztem, mint filmre fotózáskor. Ha beírod parancsként, hogy mutass nekem egy egeret, ami egy sajton ül, sötét a háttér és öt egér van, az egyik épp ceruzát fog, ez alapján a program valamit generál. Aztán ugyanúgy vársz, mint amikor előhívsz egy fotót, hogy vajon hogy sikerült.
Kell a kreatív input, még
Nemrég egy Midjourneyvel készített kép (Az Űroperaház) rangos művészeti vásáron nyert Amerikában, mire a művészvilág felháborodott, hiszen a mesterséges intelligencia nem önálló alkotó, korábbi műalkotásokból tanulva kombinál össze újakat.– Ez jogos kritika, a jövőben nagyon izgalmas terület lesz a szerzői jogvédelem. Egyelőre úgy próbálják kezelni, hogy ha te művész vagy, kérheted a fejlesztőtől, hogy a te műveidet hagyják ki az adatbázisból. De folyamatosan jelennek meg újabb programok. Ezzel foglalkozni kell, én is mindig hangsúlyozom, mikor erről a projektről beszélek. Vannak durva kopizások is, például valaki úgy írja be a parancsot, hogy készíts nekem képet egy adott művész stílusában. Persze más, ha legalább kap kreditet a művész, de ha teljesen ki van zárva, azt nem érzem fairnek. Sokan, köztük az írással foglalkozók is tartanak attól, hogy az AI-programok „elveszik a munkánkat”. Én úgy tekintek ezekre, mint eszközre. A Photoshop is ilyen, egy gombnyomással tudsz változtatni színeket. De ha nincs meg az eredeti vizuális látásmódod, sokat ezekkel a programokkal se tudsz kezdeni. Kell az emberi kreativitás, hogy te lásd a fejedben, mit akarsz. Én azt mondom, aki művész, és tart a mesterséges intelligencia térhódításától, bátran kísérletezzen ezekkel.
Van ennek sok előnye is, rengeteg emberi munkát ki fog váltani az alkalmazotti vonalon, amit Nóra külön is választ a művészetitől. Például amikor egy grafikusnak száz fotót kell legyártani egy témára, nagy segítség lesz, hiszen percek alatt képes erre. Amerikában már több olyan projekt indult, melyben szegény emberek, köztük bevándorlók, akiknek nincs pénzük ügyvédre, jogi segítséget kaptak mesterséges intelligenciától, minimális összegért.
A kutatások szerint a robotjogászok a mostani ügyvédi munka 20-30 százalékát is el tudják végezni – tényleg érdemes lesz áttérni a szerzőijog-védelemre, ott lesz munka bőséggel.
A program átveszi a hatalmas elemzési feladatokat is, kérhetjük tőle, hogy egy tíz évre visszamenő adathalmazt foglaljon össze tíz mondatban, ezt is megoldja. Nóra az idősellátást is példaként hozza, ott az emberi munkaerőhiányon segíthet, de a magányt is enyhíthetik a mesterséges intelligenciájú társalkodórobotok.
Nem múlunk el digitálisan
A tudományos-fantasztikus irodalomban és a jövőkutatásban régóta pedzegetik, mi lesz, ha egyszer a mesterséges intelligencia emberfelettivé válik, és oly módon felgyorsul a fejlődés és a társadalmi átalakulás, amit mi, akik még előtte élünk, képtelenek vagyunk felfogni, megjósolni – ezt a jövőbeli eseményt nevezik technológiai szingularitásnak –, és egyszer csak felriadunk a Mátrixban, rosszabb esetben a Terminátorral nézünk farkasszemet.
– Nekem ez nagy félelmem, azért is tanulom ezeket, fejlesztem magamat, hogy humán értelmiségiként legalább fogalmam legyen arról, mi történik körülöttünk. Mi az, amit a gyerekeimnek meg kell tanítanom, milyen készségeket kell átadnom nekik ebben az új világban? Szerintem az fontos, hogy a gyeplő mindig legyen a mi kezünkben. Amíg tudjuk, őrizzük meg. Mikor a mesekönyvet készítettem, akkor is én voltam a supervisor, nem adtam át ezt a feladatot az AI-nak. Egyszer kiadott egy nagyon félelmetes történetet, mondtam, hogy ezt inkább hagyjuk ki, de ha csak a robot dönt, ez is belekerült volna a könyvbe. Az is hátborzongató, hogy Koreában az elhunytakból készítenek avatárokat, hogy a gyászfeldolgozást segítsék. Izgalmas kérdés, kinek és mikor kell ehhez hozzáférést adni, ki dönti el, mi legyen az identitásunkkal a halálunk után. Már most sem múlunk el digitálisan, minden, amit valaha megosztottuk, elküldtünk valakinek, ott kering a neten és gyűlik a hatalmas adatbázisokban. A mi generációnk már kitörölhetetlen, de arra figyelünk, hogy legalább a gyerekekről nem osztunk meg fotót. Van ismerősünk, aki üzenetben sem teszi, aki látni akarja a gyerekét, személyesen megnézheti. Én már küldtem fotót üzenetben, akkor ez is „elveszett”?
A glitch bája
Miután mindkettőnkön kissé erőt vett a szorongás, ezt oldandó, kipróbáljuk együtt a két AI-programot. Látszólag egészen ártalmatlanok, nem is kell félni tőlük… A ChatGPT egy egyszerű kérdésemre olyan válaszokat ad, akár egy irodalomprofesszor, de gyanús, hogy inkább egy mesterséges Coelho, és az is feltűnik, hogy válaszaival a kedvemben akar járni, ami persze hízelgő. A Midjourney pompás retró hangulatú, pálmafás-szigetes képet alkot a nem túl magasröptű parancsaimra – ezt már tanítják is (prompt engineering a tárgy neve), milyen parancsokat adjunk, hogy minél pontosabban azt kapjuk, amit szeretnénk.
Egy dologgal az AI még nem boldogul, Nóra mutatja a mesekönyvben is, minden figurának legyező a keze, hét-nyolc ujja is akad, a kisegérnek meg három szemet csinált. Ezt hívják glitchnek, az (elektromos) hibaalapú alkotás mára a képzőművészetben és a zenében is komoly művészeti ággá fejlődött.
– A kéz annyira egyértelmű dolog, hogy ott feltűnik, ha a program hibázik, mert nem látott még elég mintát, míg egy virágot jobban elfogadunk bármilyennek. Szándékosan benne hagytam ezeket is a könyvben. Úgy kell ezeket a programokat elképzelni, mintha most kisbabák lennének. De nagyon gyorsan elkezdenek fejlődni, mert folyamatosan tanulnak tőlünk, egy évtizeden belül óriási robbanás várható. Megértem azokat, akik félnek ettől, én pont ezért próbálok ismerkedni vele. Remélem, ez is olyan lesz, mint a számítógép vagy az okostelefon, megtanuljuk kezelni, még ha csak felhasználói szinten is. És lesznek olyan szakmák, olvastam erről is, mint a digitális asszisztens, aki majd segít nekünk eligazodni a jövő technológiáiban.
