Tavaly tavasszal új időszámítás kezdődött a Chelsea labdarúgócsapatánál, ugyanis Roman Abramovics 4,25 milliárd fontért eladta a klubot a Todd Boehly amerikai befektető által vezette konzorciumnak. Hosszú hónapokon át bizonytalanság uralkodott a londoni alakulatnál, mígnem kiderült, a Vlagyimir Putyinnal szoros kapcsolatban álló üzletember után kié lesz a londoni sztárcsapat.
Boehly nem tétlenkedett sokáig, a Chelsea a nyáron mintegy 280 millió eurót költött, ami ezen periódusban rekord volt, nettóban csak a Manchester United költött többet, a londoni kékek ugyanis eladásokból valamelyest több bevételre tettek szert.
Alig ért véget a nyári átigazolási időszak, útilaput kötöttek Thomas Tuchel vezetőedző talpára, helyére pedig a Brighton edzőjét, Graham Pottert vásárolták ki a szerződéséből 23 millió euróért. A német szakember menesztése nem volt teljesen váratlan, ugyanakkor hirtelen döntés lehetett, hiszen néhány nappal korábban még az ő kérésére szerződtették Pierre-Emerick Aubameyangot, akivel korábban Dortmundban már együtt dolgozott.
Potter korábban sosem dolgozott még top csapatnál, így nem kis kihívás vár(t) rá. Boehly – aki a hétszeres baseball-világbajnoki címvédő LA Dodgersnek, az amerikai női kosárlabdacsapatnak, a Los Angeles Sparksnak és az NBA-franchise Los Angeles Lakersnek is résztulajdonosa – januárban is kinyitotta a pénztárcáját, s a nyári kilenc igazolás után újabb hat üzletet kötött nyélbe, azaz kevesebb mint fél év alatt 15 új játékos érkezett a Chelsea-hez. Mindez pedig csak a vételárakat tekintve közel 500 millió euróba került, miközben eladnia ez idáig mintegy 56 millió euróért sikerült. S az is nyílt titok, hogy Christopher Nkunku az RB Leipzigtől a nyáron cirka 70 millió euróért csatlakozik a Chelsea-hez.
Adja magát a kérdés, a Chelsea miként tud megfelelni Európai Labdarúgó Szövetség pénzügyi fair play szabályának. A londoni kékek találtak egy kiskaput, a játékosok döntő többségével elképesztően hosszú, hét-nyolcéves szerződéseket kötöttek, ez pedig azt jelenti, hogy a vételárak évről évre kis szeletben jelennek meg a könyvelésben. A jogi kiskaput tökéletesen példázza Mihajlo Mudrik szerződése: a Sahtar Donyecktől igazolt szélsőért bónuszokkal együtt 100 millió eurót fizethet a Chelsea, de az ukrán tehetséggel kötött nyolc és féléves kontraktus értelmében mindössze évi 11 milliót fontot kell átutaljon a Sahtar számlájára, vagy legalábbis a könyvelésben így jelenik majd meg. Igen ám, de ez az unortodox folyamat az UEFA szemét is felnyitotta, s elkezdett dolgozni a pénzügyi fair play-szabály szigorításán. Eszerint egy futballista hiába ír majd alá nyolc-tízéves szerződést, a teljes átigazolási összeget öt éven belül le kell könyvelnie a klubnak.
Az UEFA azt is szabályozza, hogy a klubok legfeljebb bevételük 70 százalékát költhetik átigazolásokra, fizetésekre vagy a játékosügynökök jutalékaira, de az ajánlása szerint 60 százalék alatti az ideális. A 2022 júniusában bevezetett szabályozást fokozatosan léptetik érvénybe: a megcélzott 70 százalékos limitet ellenben csak a 2025/26-os idénytől kell betartaniuk az európai kluboknak.
A Chelsea ebből a szempontból nincs túl jó helyzetben, nagyon rossz a bérstruktúrája (77%), illetve nagyon kevés a meccsbevétel, a Stamford Bridge jelenleg mindössze 42 ezer néző befogadására alkalmas, ráadásul a tulajdonjoga is másé. Emellett a klub kereskedelmi bevételei a nagy riválisokhoz képest elképesztően alacsonyak, Boehlyék talán ezért is láthattak fantáziát a Chelsea-ben, hiszen ezeket a bevételeket egyes vélemények szerint akár meg is háromszorozhatják, ez a tétel pedig százmillió eurókban mérhető.
Az igazolások terén Boehly úgy fest, az Arsenalt akarja követni, ugyanakkor míg Mikel Arteta három év alatt, szisztematikusan fejlesztette fel csapatát, addig a Chelsea-nél gyorsabban akarják ezt végrehajtani, még ha ez azzal is jár, hogy ez a szezon megy a kukába. Ugyanakkor sok a kérdőjel, nem tudni pontosan, hogy kik hozzák meg az átigazolásokkal kapcsolatos döntéseket, valamint, hogyha a jövőt építik, mi szükség volt arra, hogy hat hónapra 11 millió euróért kölcsönvegyék Joao Félixet?
A Chelsea kockázatos „játékot játszik”, az új igazolások többsége fiatal, ugyanakkor mindannyiukért euró tízmilliókat fizettek, s az pedig szinte kizárt, hogy mindegyikük be is váljon. Ian Graham, a Liverpool kutatási vezetője világviszonylatban megnézte az elmúlt 15 évben a 20 millió eurónál drágább igazolásokat, s ezeknek az 50 százaléka nem vált be.
A Chelsea felnőttkeretét 33 futballista alkotja, összehasonlításképp ez a szám a listavezető Arsenalnál és a címvédő Manchester Citynél egyaránt 25. Mindenki tudja, a Chelsea-nek el kell majd adnia Hakim Zijest vagy Christian Pulisicet, mivel nem fognak játszani, ez pedig nem a londoni klub pozícióját fogja javítani.
A Chelsea egyébiránt 10. a Premier League-ben, ugyanúgy 29 ponttal rendelkezik, mint a Liverpool és 10 egység választja el a még Bajnokok Ligája-indulást jelentő negyedik pozíciótól. A csapat jelene tehát nem fényes, ettől persze még a jövője lehet az, még ha az új klubvezetés egy elég kockázatos úton is indult el.
A Chelsea igazolásai a tulajdonosváltás óta
Időpont Játékos Ahonnan érkezett Életkor Vételár (euró)
2022. július 13. Raheem Sterling Manchester City 27 56 millió
2022. július 16. Kalidou Koulibaly Napoli 31 38 millió
2022. augusztus 3. Gabriel Slonina Chichago Fire 18 9 millió
2022. augusztus 4. Carney Chukwuemeka Aston Villa 18 18 millió
2022. augusztus 5. Marc Cucurella Brighton 24 65 millió
2022. augusztus 19. Cesare Casadei Inter 20 15 millió
2022. augusztus 31. Wesley Fofana Leicester City 21 80 millió
2022. szeptember 2. Pierre-Emerick Aubameyang Barcelona 33 12 millió
2022 szeptember 2. Denis Zakaria Juventus 25 3 millió (kölcsön)
2022. december 29. David Datro Fofana Molde 20 12 millió
2023. január 5. Benoit Badiashile Monaco 21 38 millió
2023. január 6. Andrey Santos Vasco de Gama 18 12,5 millió
2023. január 11. Joao Felix Atlético Madrid 23 11 millió (kölcsön)
2023. január 15. Mihajlo Mudrik Sahtar Donyeck 22 70 millió + 30 bónuszban
2023. január 20. Noni Madueke PSV 20 35 millió