Csodagyereknek lenni lelkileg-érzelmileg rendkívül megterhelő kihívás – erről bizonyára az idén húszéves zongoraművész, Boros Misi is sokat tudna mesélni. Már kilenc év telt el azóta, hogy a Virtuózok című televíziós tehetségkutatóban megnyerte a „kicsik” korcsoportjának versenyét, s ezzel elindult a hazai és nemzetközi karrierje.
Életrajza hosszan sorolja a versenygyőzelmeket, a mesterkurzusokat, a különböző sajtóbeszámolókat, köztük a Süddeutsche Zeitung és a The Guardian elismerő szavait.
Hogy mindeközben mi játszódott le a kamasszá, majd felnőtté érő fiú agyában és szívében, arról már kevesebbet tudhatunk. A közönséggel való kommunikációja mindenesetre gördülékeny és szabatos, a médiaelvárásoknak mindenkor megfelelő; személyisége is kiegyensúlyozottnak, derűsnek tűnik.
A Hungaroton gondozásában megjelent, Inspirációk című portrélemezén – amelynek élő bemutatóját a Magyar Zene Házában tartották – Chopin és Brahms kompozíciói hallhatók. E műsorválasztást Misi (aki külföldön könnyebben kiejthető becenevét a jelek szerint felnőttként is megtartja) azzal indokolja, hogy Brahms a klasszikus formákban alkotott zseniálisat, Chopin viszont formateremtő volt. Ezáltal nemcsak a romantika két arcát, hanem kétféle előadóművészi megközelítést is megismerhettünk. Chopin miniatűr zsánerképeiben a karakterek és hangszínek sokasága hálás előadói feladatot jelent, míg a brahmsi nagyforma elmélyülést kíván. Boros Misi – aki jelenleg a müncheni zeneakadémia hallgatója – mindkét szerepkörben érezhetően jól érezte magát.
Muzikalitása és mesterségbeli tudása is komoly – és ami legalább ilyen fontos: évtizedeken át tartó – karrierre predesztinálja, ami a csodagyerekként való induláskor még korántsem lehetett egyértelmű.
Chopin életművéből először keringőket játszott – nagy kedvvel, csillogó virtuozitással. Hatásos kontrasztot teremtettek ezután a befelé forduló, lírai noktürnök. Kifejezetten nehéz dolga volt a Fantaisie-Impromptu és a g-moll ballada esetében – ezek ugyanis túlzás nélkül nevezhetők „agyonjátszott” kompozícióknak, és szinte lehetetlen róluk újat mondani. Az interpretáció ezúttal meg is maradt a technikai perfekció szintjén. Lényegesen személyesebbre sikerült a másik impromptu (rögtönzésszerű kisforma) és a Berceuse (altatódal) előadása. Szünet után a Variációk és Fúga egy Händel témára című, monumentális Brahms-mű (op. 24) következett, amely Chopinhez viszonyítva kevésbé látványos, viszont annál sokrétűbb, tartalmasabb játszani való. Ha sztereotipikusan gondolkodunk, akár azt is mondhatnánk, hogy a brahmsi muzsika bámulatosan logikus felépítése, gondolati mélysége, filozofikus attitűdje idősebb, érettebb előadót kíván. Ezzel szemben Boros Misi nem egyszerűen helyt állt, hanem a viszonylag ritkán hallható mű egyéni hangvételű, a hallgatótól is feszült koncentrációt igénylő olvasatát adta. Ráadásként pedig a zenetörténet alfája és ómegája, Johann Sebastian Bach érkezett a Városligetbe – egy ugyancsak ritkán hallható kantáta-részlettel (Schafe können sicher weiden), amit a holland zongoraművész, Egon Petri (1881–1962) írt át hangszerére.
Infó: Boros Misi: Inspirations – lemezbemutató. Magyar Zene Háza, január 24.
