életszínvonal;európai integráció;

- Az ígéretek béklyójában

Megváltozott a világ, és ma már senki sem tudja, hogy mit hozhat a jövő. Lehet újraálmodni a múltat, eladni a reményt a békére és biztonságra vágyó tömegeknek, de mindez csak szemfényvesztés. Ha a valóságot tisztábban látjuk, akkor talán a jövőben bekövetkező változások is körvonalazódnak.

A világ mostani vajúdásából új világhatalmi rendszer születik: még sokféle variáció  megvalósulhat. Az biztos, hogy egyetlen ország sem tudja távol tartani magát a történésektől. Magyarország gazdasági és politikai felemelkedésének ezer év óta nincs más alternatívája, mint Európa. Az európai integráció előre haladásának mikéntje határozza meg a hazai történések kereteit. A mostani és a majdani mozgástér azok megvalósulásának nemzeti sajátosságait biztosíthatja.

A világméretű átalakulások nyomán az Európai Unió is sürgető és elkerülhetetlen változtatási kényszerhelyzetbe, gazdasági, katonai és politikai versenyhelyzetbe került. A korábban kialakult „kényelmes” jóléti rendszer is fenntarthatatlanná válik, mert ahogyan nekünk, az Uniónak is egyidőben kell modernizálni a gazdaságot és a társadalmat, és egyre nehezebb az elvárt szintű életminőséget biztosítani a társadalom növekvő számú rászorultjának. Mindezt úgy is értelmezhetjük, hogy a kapitalista rendszer is belső átalakuláson megy át – „puha” diktatúrává vagy a közösségek demokráciájává válhat.

A jelenlegi cél az, hogy a nemzeti társadalmaknak az összeurópai piacra kerülést követően felborult belső egyensúlyaiból származó, ellentmondásos nemzeti esetkezelések helyén az egész Európát átfogó társadalmi integrációt szolgáló, új gazdasági-szociális működési rendszer jöjjön létre.

Az újabb elképzelések szerint a társadalom biztonságát és bizonyos fokú egyenlőségét az állam már nem a folyamatosan növekedő juttatásokkal, hanem az egyéni boldogulás egyenlő esélyeinek megteremtésével biztosítaná. Az iskola és a kulturális lehetőségek, a boldogulás mindenki számára biztosított elérhetősége, a szociális és a területi hátrányok felszámolása jelenti az alapját az új egyenlőségnek; azaz az állam nem megvédeni akarja a polgárait a változásoktól, hanem segíti őket az alkalmazkodásban. A jövedelem újraelosztása sem az egyéni erőfeszítéseket helyettesíti, hanem a megélhetés alapját biztosítja, védi az elesetteket. Az ember sorsa azonban a saját kezébe kerül – az állam támogatására épülő egyéni erőfeszítéseitől függ, hogy hová jut a társadalomban. Nincs jog felelősség nélkül, de felelősség sincs jog nélkül. Mindehhez azonban az állam és a társadalom gondolkodásának gyökeres átalakítására van szükség, ami csak hosszabb távon, lépésről-lépésre haladhat.

A mai Magyarország messze van ettől a lehetőségtől is. A hatalmon lévők nem egy demokratikus, új világot teremtő jövő perspektívájában, hanem rövid távokban gondolkodnak, a hatalmuk minden áron való megőrzésében érdekeltek. Az Unió tervezte gyökeres változtatások számukra elfogadhatatlanok, hiszen politikájuk alapjait veszélyeztetik - de a változások elől nem lehet kitérni.

Magyarországon béklyóként cipeljük az előző korszakok megoldatlan problémáit és az eltékozolt rendszerváltás újabb gondjait. Ha igaz az, hogy egy társadalom az emberek többségének a számára annyit ér, amennyit életszínvonalban, életminőségben, szociális és közbiztonságban nyújt, akkor nem csoda, hogy általánossá lett a kiábrándultság. Az sem meglepő, hogy az idősebbek körében erős a nosztalgia a szocializmus építése iránt, hiszen – ahogy az az emberek életét meghatározó mutatókból is látható – sok mindenben kedvezőbb volt az életük.

Csak a számokat nézve 700 ezerrel kevesebb a munkahely, fele-harmada a GDP átlagos növekedése az akkori három évtizedének. A lakosság reáljövedelme ötször, fogyasztása négyszer gyorsabban emelkedett, mint a rendszerváltás utáni évtizedekben. A jövedelemkülönbségek a szegények és a felső réteg között 4,5-szeresről 8-szorosra nőttek, milliók életszínvonala került a 30 évvel ezelőtti szint alá. De mielőtt bárki visszasírná azokat az évtizedeket, látni kell, hogy mindez egy másfajta világhelyzetben jött létre, aminek a felbomlása olyan történelmi változás volt, ami az akkori berendezkedést is magával sodorta.

Figyelemre érdemes tanulság ugyanakkor az, hogy a hatalmon lévők jóindulatától függő, adománnyá változtatott juttatások, a nagyobb biztonság és a biztos munkahely ígérete, a népnek szórt ajándék-morzsák nehéz körülmények között hatékony politikai eszközzé válnak. Ha nincs demokrácia, az ígéretek megvalósítását már senki sem tudja számon kérni.

Lehet nagyot álmodni ellenzékben is, de vajon érdemes-e az ígéret cunamiban részt venni? Évtizedes tapasztalat, hogy az esetleg tényleg megvalósított „szociális kiigazítások” hatásai gyorsan elenyésznek, hamarosan újra oda jutunk, ahol voltunk. Nem volna célszerűbb az európai elgondolások hazai változatának kimunkálása, egy „szociális rendszerváltás”, egy átfogó államreform előkészítése? Egy kormányváltás, vagy a reformok ma már nem elegendőek - nemcsak változásra van szükség, hanem új jövőt kell teremteni. Az erre adott válaszban van benne a jövőnk.

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.