Az anafilaxiás roham fogalma akkor került be a köztudatba, amikor tavaly januárban egy hétéves kisfiú életét vesztette, miután az iskolában mogyorót evett. A szülők nem tudtak a gyermek súlyos allergiájáról. A tragédia rávilágított arra, milyen fontos lenne egyrészt felkészíteni a szülőket, pedagógusokat arra, mi a teendő ilyen helyzetben, másrészt minél szélesebb körben elérhetővé tenni az ilyen esetekben szó szerint egyetlen életmentő eszközt, az adrenalin-autoinjektort. Az eset után hat édesanya – akiknek a gyermeke szintén súlyos ételallergiában szenved – létrehozta az Anafilaxiás Allergiásokért Egyesületet, Csáki Csilla allergológus szakorvos szakmai irányítása mellett. A Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társasággal és az AllerGéniusz Egyesülettel karöltve néhány hónap alatt sikerült elérni, hogy tb-támogatással lehessen megvásárolni az eszközt, valamint a legnagyobb, közétkeztetéssel foglalkozó vállalat kivonta az étrendből a legsúlyosabb allergén élelmiszereket.
Ha bekövetkezik a súlyos allergiás reakció, az egyetlen lehetőség az adrenalin-autoinjektor használata, amit a legtöbben EpiPen néven ismernek, mivel ez a leggyakrabban forgalmazott gyártmány. Ez egy tollhoz hasonló eszköz, amelyet a combba kell beleszúrni, majd 10 másodpercig ott tartani. A használata nagyon egyszerű, bárki képes rá. „A kisfiam óvodájában az óvónők részt vettek oktatáson, megtanulták felismerni az anafilaxia tüneteit, valamint kezelni az autoinjektort. Ez az oktatás mindössze 15-20 percet vesz igénybe. Az oktatóanyag is elkészült már, eljuttattuk az illetékes minisztériumhoz. Azt szeretnénk elérni, hogy hozzanak létre ezzel kapcsolatban egy központi szabályozást az oktatásról, valamint hogy ezekkel az eszközökkel valamennyi magyarországi oktatási-nevelési intézményt ellássák, hiszen baj esetén mindössze 1-2 perc áll rendelkezésre a beavatkozásra” – sorolta a terveiket Janklovics Natasa.
Az anafilaxiás reakció egy túlzott immunválasz valamilyen allergénre – mondta lapunknak Janklovics Natasa, az Anafilaxiás Allergiásokért Egyesület szóvivője. Ez lehet élelmiszer, gyógyszer, vegyszer, sőt akár a hideg levegő is. A reakció a legenyhébb tünetektől kezdve – apró piros pöttyök a bőrön, tüsszögés, enyhe viszketés a szájüregben – egészen odáig terjedhetnek, hogy leállnak a szervek, összeomlik a keringés. A leggyakoribb allergének a földimogyoró és a diófélék, valamint a darázscsípés. Nagy nehézséget jelent, hogy az allergénnel való első találkozás még lehet, hogy enyhe reakciót okoz, de ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem lesz súlyos a reakció. Ezért nagyon nehéz kiszűrni ezt a típusú allergiát. Sokszor csak akkor jutnak el orvoshoz az érintettek, amikor már súlyos tünetek jelentkeznek, és visszaidézve kiderül, hogy már korábban is voltak reakciók, csak enyhébbek.
Azzal is tisztában kell lenni, hogy amennyiben étel okozza az allergiát, nem csak az elfogyasztása válthatja ki a súlyos reakciót. Például ha valaki a földimogyoróra allergiás, az is elég, ha a szobában valaki földimogyorót eszik, és a mag pora a levegőbe kerül, ezt belélegzi az érintett, vagy a maggal érintkezik akár közvetett módon a bőre, ez ugyanúgy kiválthatja az anafilaxiás reakciót. Janklovics Natasa elmondta, hogy például a kisfián úgy jelentkeztek az első tünetek – már öt hónapos korában –, hogy ő maga evett kesudiót, majd megpuszilta a gyermeket. Ők sem gyanakodtak allergiára, másfél év múlva derült csak ki, hogy mi okozza a tüneteket.
Hogy mi okozza ezt a szélsőséges immunreakciót, egyelőre nem tudni. Külföldön folynak kutatások ebben a témában, Angliában több tanulmány is született már, ott arra jutottak a kutatók, hogy minél korábban vezetik be a súlyos allergéneket egy kisgyerek étrendjébe, annál kisebb az esélye annak, hogy allergiás lesz ezekre. De ez csak egy tényező a sok közül. Megváltozott a világ, rengeteg feldolgozott élelmiszert fogyasztunk. Továbbá azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a globalizáció következtében olyan, más földrészekről származó élelmiszerekhez is hozzájutunk, amelyekhez korábban nem, mint például a mangó, kesudió. Az sem kizárt, hogy vannak genetikailag hajlamosító tényezők, de egyelőre még nagy kérdés, hogy ez milyen szerepet játszik ennek az állapotnak a kialakulásában.
