2023-ban az előző éveknél magabiztosabban, bátrabban készülhetnek szenzációszámba menő eseményekkel a nagy-britanniai kultúra szervezői, akik a hazai közönség és a külföldi turisták meghódításán egyaránt dolgoznak. A XX.-XXI. század egyik legikonikusabb festőjére, David Hockney-ra feltétlenül számíthatnak, mint aki behozza a fizetős látogatókat. Nem véletlenül eshetett a King's Cross pályaudvar körül kialakult új művészeti negyed legújabb szereplője, a Lighthouse döntéshozóinak választása a 82 éves mesterre, hiszen ő előrehaladott kora ellenére mindig tud újat nyújtani.
Az új vizuális élmény címe Bigger & Closer (Not Smaller and Further Away), Nagyobb és közelebbi (Nem kisebb és távolabbi). Valójában egy kalandozásról van szó az új, négy emeletnyi magasságot kitevő, a digitális "kiállítások" és a hangtechnika kihívásainak egyaránt eleget tevő impozáns helyszínen. Ahogy erre a január 25-én bemutatkozó vállalkozás előzetes sajtóanyaga utal, a közönség "utazást tesz" a megújulásra mindig kész idős művész ritkán látott és frissen készített alkotásai körül, úgy, hogy az ő szemével láthatja a világot. A produkció hat tematikus fejezetből áll össze a kortárs amerikai zeneszerző, Nico Muhly külön erre az alkalomra komponált muzsikájának és a Hockney saját szövegének kíséretében. A Lighthouse bemutatója az immerzív digitális művészet folyamatosan terjedő irányzatának legújabb terméke, mely nagyszabású kivetített képeket, animációs elemeket és interjúkat egyaránt tartalmaz.
Hasonlóan "úttörőnek" tekinti magát a National Gallery biztos kasszasiker tárlata, az After Impressionism: Inventing Modern Art (Az impresszionismus után: a modern művészet megálmodása) című, mely olyan géniuszok festményeit és szobrait gyűjti csokorba, mint Cézanne, Van Gogh, Picasso, Matisse, Sonia Delaunay, vagy éppen Käthe Kollwitz. Az időben az 1886 és 1914 közötti éveket magába foglaló kiállítás értelemszerűen Párizst ünnepli elsősorban, mint a nemzetközi képzőművészet központját, de ez lesz az egyik első kísérlet arra is, hogy Európa más városainak izgalmas és gyakran forradalmi képzőművészeti fejleményeit domborítsák ki. Ugyanebben a hónapban, márciusban nyit a délkelet-londoni Dulwich Picture Galériában a legnevesebb női impresszionista festő, Berthe Morisot 1950 óta első jelentős retrospektíve. Nemzetközi gyűjteményekből harminc olyan festmény érkezik a bájos faluba, melyeket korábban nem is lehetett látni a szigetországban. Az év második felében sem lehet majd elhanyagolni a Nemzeti Galériát, ahol Frans Hals művészettörténeti jelentőségét helyezik fókuszba. A látogatók a holland festészet aranykora emblematikus egyéniségének szívet melengető főművét is megcsodálhatják. A nevető lovag nem utazik sokat, a Wallace Collectionből tesz meg vagy 4 kilométert.
A Tate múzeumi csoport érdemleges kiállításának ígérkezik a 20. század előtti brit művészetre koncentráló Tate Britain-ben sorra kerülő Rossettis, mely a 19. századi kultúrát alaposan befolyásoló testvérpár, Christina és Gabriel Rossettit és körüket mutatja be. A Tate Modern bátor döntést hozott Philip Guston 2020-ra tervezett, a koronavírus és hangulati elemek miatt ejtett önálló kiállításának napirendre tűzésével. Az amerikai művész ötvenéves pályafutása alatt a forrongó világra a személyes és a politikai, az absztrakt és a figuratív, a humoros és a tragikus ellentéteinek áthidalásával válaszolt, nem ritkán heves indulatokat keltve.
Ami a zenei csemegéket illeti, a musicalek világából régi sikerek új, izgalmas feldolgozására éppúgy számíthatunk, mint eredeti próbálkozásokra. Az előbbi kategóriában nem okozhat csalódást a National Theatre korábbi igazgatója, a kitűnő Nicholas Hytner rendezése, a Guys and Dolls az új Bridge színházban márciusban. Minden idők egyik legfelkapottabb zenés játékának külön ízt ad a nézőteret átrendezése úgy, hogy a közönség Manhattan utcáin ugyanúgy otthon érzi majd magát, mint egy havannai bárban. A dél-londoni Young Vic színházban múlt év tavaszán telt házzal játszott Oklahoma! pedig a West Endre, a Wyndhams-be költözik át már februárban. Nem éppen megszokott musical téma az Old Vicben a közeljövőben nyitó Sylvia, mely a szüfrazsett mozgalom központi alakjának, Sylvia Pankhurstnek állít emléket.
A klasszikus zenei élet nagyszabású eseménye a Szergej Rahmanyinov születésének 150. évfordulójára tervezett koncertfolyam. Január és június között legalább ötven hangversenyen csendülnek fel az orosz romanticizmus egyik utolsó bajnokának művei.
2023-ban, legalábbis jelenlegi tervei szerint utoljára lép fel élő koncerteken Sir Elton John. A Farewell Yellow Brick Road turné keretében tíz búcsúkoncertet ad az O2 Arénában, az egykori Millenniumi Dómban. Két népszerű popcsapat is újraegyesül az évben, a Pulp és a Blur. Színházi "durranásnak ígérkezik a Succession (Utódlás) HBO-sorozat sztárja, Brian Cox hosszú idő utáni első nagy-britanniai fellépése Johann Sebastian Bach szerepében Oliver Cotton The Score (Partitúra) című darabjának világpremierjén a bathi Theatre Royal-ban. Mindezeken túl természetesen visszatérnek az olyan rendszeres kiemelkedő rendezvények is, mint a nyári Glastonbury Fesztivál, a Proms, vagy a Summer Exhibition, Nyári tárlat.
