Az uniós külügyminiszterek mai napirendjén ismét egy olyan téma is szerepel, amely Budapest különutassága miatt vált megoldandó problémává. Pénteken ugyanis újabb akadályt gördített az Orbán-kormány az európai egység és szolidaritás útjába, amikor egyetlen uniós tagállamként, nem adta a beleegyezését ahhoz, hogy az Ukrajnának küldött fegyverszállítmányok finanszírozására létrehozott uniós alapból folyósítsák a következő, 500 millió eurós részletet az Ukrajna megsegítésében részt vevő tagállamok költségeinek fedezésére. Tette mindezt közvetlenül az után, hogy kilenc orosz oligarchát javasolt levenni az uniós szankciós listáról, a Fidesz európai parlamenti képviselői pedig nem vettek rész a szavazáson, amikor a brüsszeli törvényhozás óriási többséggel elfogadta azt az állásfoglalást, amely egy különleges nemzetközi törvényszék létrehozását sürgeti a legfelsőbb orosz politikai és katonai vezetők által Ukrajna ellen elkövetett agresszió büntetőeljárás alá vonása érdekében.
Hogy mivel és mennyiben szolgálja a „magyar emberek” és Magyarország érdekeit az, ha orosz milliárdosoknak próbálják megkönnyíteni azt, hogy zavartalanul tovább folytassák európai üzelmeiket és tovább gyarapítsák vagyonukat, amelyet az ukrajnai orosz agresszió szolgálatába is állítottak, azt egyelőre ép ésszel felfogni nem lehet, mint ahogy azt sem, hogy mi a Fidesz kifogása az ellen, hogy a háborút kirobbantó, s ezzel egész Európa életét feje tetejére állító legfelsőbb orosz politikai és katonai vezetés, beleértve Vlagyimir Putyin elnököt is, nemzetközi különleges törvényszék előtt feleljen tetteiért.
Vélhetően ezúttal is csak kéreti magát az Orbán-kormány, s a külügyminiszteri ülésen nem emel vétót a békekeret közös uniós finanszírozása ellen. Mint ahogy eddig sem tette, hiszen megszavazott minden korábbi szankciós csomagot és hangzatos néphülyítő propagandája ellenére, bár fegyverrel nem támogatta Ukrajna önvédelmét, a megtámadott országnak szóló nyugati fegyverszállítmányokat átengedte az ország területén.
Különutasságunk a „válságkezelésben világbajnok” kétharmados nemzeti kormánynak is kezd a torkán akadni, a brüsszeli szankciók okozta „háborús infláció” fájdalomcsillapító hatása idehaza is kifulladóban van, hiszen az uniós pénzek hiánya már minden téren érezteti hatását, előbb-utóbb a legelvakultabb Orbán-hívők is felébrednek, amint a fideszes fellegvár, Debrecen példája is mutatja.
Miniszterelnökünk elszámolta magát, de nyilván őt is zavarja, hogy gyakorlatilag egyedül maradt az európai szégyenpadon. Egykori és remélt szövetségesei a háború közel egy éve alatt rendre vagy csöndben, vagy, - mint például a lengyel vezetés - hangosan bírálva eltávolodtak. A remélt szélsőjobboldali uniós összefogás nem jött össze, az új olasz miniszterelnök messze elkerüli Orbánt és Budapestet, Varsó durván bírál, Babis már Macronnal kokettál, Fico ugyan erős, de nem fog tudni kormányt alakítani, Vlagyimir Putyint pedig előbb-utóbb nemzetközi bíróság előtt fog felelni tetteiért. Egyedül a világ ellen pedig még Orbánéknak is nagy falat.