A jövőt illetően minden bizonytalan, az ember már annak is örülhet, ha néha sikerül a múltat eltalálni. Azt azért meg lehet kockáztatni, hogy Navracsics Tibor és Varga Judit nem fogják tudni elrendezni a magyar kormány konfliktusát az Európai Bizottsággal. Az ugyanis sem nem személyes, sem nem „apróság”. Magyarország részvételének felfüggesztése az Erasmus+ és a Horizont programokban nem félreértés, amelyet el lehet oszlatni, mint ahogyan a Covid utáni helyreállítási alap vagy a hétéves felzárkóztatási keret felhasználásával kapcsolatos aggodalmakat sem sikerült. Hiába ismételgetik imamalomként a kormányzati politikusok, hogy minden feltételt teljesítettek, ez egyszerűen nem igaz. A baj azonban ennél is nagyobb. Nem is tudják teljesíteni.
Az Európai Bizottság híres 17+10 feltétele ugyanis valójában egyetlen egy: teljes fordulat, kivonulás az elmúlt csaknem tizenhárom év alatt megszállt magyar államból, az eredetileg függetlennek szánt testületekből. Enélkül ugyanis nem lehet garantálni az átláthatóságot és az európai adófizetők pénzének csalástól mentes, átlátható felhasználását. Az ügyészség és a bíróságok függetlenségének garanciái nem válthatók ki üres gesztusokkal, az egész rezsimet kellene lebontani.
Íme két példa az elmúlt hetekből. Az erősen korlátozott jogkörű Integritás Hatóság, ha netán feltárna valamit, nem emelhet vádat, ha mégis ilyen ötlete támadna, akkor Polt Péteren keresztül vezet az útja. Elnökét és alelnökeit nem transzparensen választották ki. A korrupcióellenes munkacsoportban tíz-tíz kormányzati és civil személy kapott helyet – de szavazategyenlőség esetén az IH elnöke dönt. Hogy őt véletlenül se hozzák kompromittáló helyzetbe, biztos, ami biztos, a tíz civil közé is becsempészték a maguk emberét vagy embereit. Tehát úgy tettek, mintha létrehoztak volna egy független korrupcióellenes szervezetet – de valójában mégsem. A Bizottság egyik pontja az egy szereplős tenderek számának csökkentése. Erre meghirdettek egy 22 milliárd forintos tendert médiafigyelésre, amelyen két kormányközeli cég, a Századvég, illetve a Nézőpont tulajdonában lévő Observer indult. A kettő nem egy, formálisan teljesítették a feltételt, de valójában mégsem.
Mint kiszivárogtatták, Navracsics azt szeretné, hogy Brüsszelben adjanak listát arról, mi csípi még a szemüket. Egykori értelmes emberként és az oktatásért is felelős EU-biztosként nyilván tudja, hogy nem fog ilyet kapni. Az EU többi tagországának az csípi a szemét, hogy lenyúlják, ellopják a pénzüket és közben még hülyének is nézik őket. Addig jöhetnek újabb retorziók, amíg a kormány folytatja ezt a gyakorlatot. Az Unió tizenkét és fél év fokozódó frusztrációja után elővette egyetlen fegyverét, amelyet a magyar kormány is tisztel: a pénzt. Az Unicredit Bank londoni központjának elemzői szerint Magyarország idén egyáltalán nem kap EU-s forrásokat. Akkor húznak a présen, amikor igazán fáj: a piacon most nem lehet szinte ingyen hitelhez jutni, a nemzeti bank pedig már nem tud inflációs pénznyomtatással kicsúszni a szorításból.
Szóval, jó utat, kedves miniszterek és sok szerencsét! Szükség lesz rá.