Nem lehetett zökkenőmentes a Covid-járvány és a gazdasági válság közepette előkészíteni és kivitelezni az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) projektjeit. Lapunk a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program sajtófőnökét, Müller Mihályt kérdezte az Európai Unió legjelentősebb kulturális programjának eddigi fejleményeiről.
– Veszprém EKF-címre való pályázása már abban az időben fölmerült, amikor Pécs indult ezért – meséte Müller Mihály. – Már akkor többek fejében motoszkált, hogy érdemes lenne ezt a kulturális eszközt használni a régió és a térség fejlesztésére. A 2010-es évek közepén összeállt egy csapat és kidolgozott egy kulturális-művészeti programot, amivel a város az Európai Uniónál megpályázta a címet. Korábban városok pályáztak önállóan, de Veszprém úgy döntött, a balatoni, bakonyi régió településeit, értékeit bevonva teszi ezt. Veszprém a 60 ezer lakosával európai szinten kisváros, magyarországi viszonylatban középváros, ezért merülhetett föl, hogy egy jóval nagyobb, körülbelül 300 ezer további embert befogadó területet is bevonjon a programba, és az észak-déli irányban Bakonybéltől Marcaliig, kelet-nyugati irányban Inotától Hévízig fekvő régióval együtt legyen kulturális főváros.
Az idei EKF programjához idővel a térség minden második települése, összesen 116 falu és város csatlakozott. – Ebben a szellemben pályáztunk az Európai Unióhoz, és egyben tettünk vállalásokat, hogy milyen kulturális programokat fogunk megvalósítani, milyen tartalmi pillérek mentén, mit szeretnénk ezzel elérni: hogyan lehet Veszprémet és a körülötte levő régiót egy európai szinten látható kulturális térséggé erősíteni az EKF-év segítségével. Ez a pályázat nyert 2018 decemberében, amikor két magyar várossal, Győrrel és Debrecennel szemben Veszprémnek ítélték oda a címet 2021-re. Most az a dolgunk, hogy egy remek kulturális évvel teljesítsük az EU felé tett kultúra-fejlesztési vállalásainkat – szögezte le Müller Mihály.
Az EKF pályázati finanszírozási rendszere a sajtófőnök szerint a magyar kulturális életben szokatlan rendszer. – Vagyis nem arról van szó, hogy valaki jön egy remek programötlettel és ahhoz biztosítjuk a támogatást, hanem az EKF (a zsargonban Bid Bookként emlegetett) pályázati könyvében vállalt témák, programok megvalósításához kerestünk partnereket pályázatokon keresztül. A külső pályáztatás mellett pedig van több olyan program, melyet saját magunk valósítunk meg. Ilyen például a következő, február végi Holtszezon Irodalmi Fesztivál.
Müller Mihály a kérdésre, nem szólt-e bele a gazdasági válság a megvalósításba, úgy válaszolt: – A Covid sokkal nagyobb problémát okozott. Majdnem kilenc hónapon keresztül nem tudtunk érdemben dolgozni,
mert egyszerűen nem lehetett tárgyalásokat folytatni, a partnerek elbizonytalanodtak. – Majd hozzátette: – Az EKF költségvetése változatlan maradt a kormányzati megszorító intézkedések bevezetése után is. Több kulturális infrastrukturális fejlesztés terveit átírta a gazdasági válság, például a CODE nevű, rendkívül látványos kiállítási teret eredetileg egy új épületben szerettük volna megvalósítani, de végül – egyébként összhangban a vállalásainkkal – „barnamezős” beruházásként a rossz állapotú, egykori Dimitrov művelődési házban keresünk számára helyet. Az ActiCity, az egykori gyerekkórház épületében megszülető tánc- és mozgásművészeti központ költségeit is jelentősen megemelték az elmúlt években elszállt építőipari árak. Ilyen típusú problémákkal többször is szembe kellett néznünk, és újraterveznünk programokat, fejlesztéseket.
A program átláthatóságáról, a lakossággal folytatott konzultációról Müller Mihály úgy fogalmazott: – Vannak olyan kisebb kulturális infrastruktúrafejlesztési projektek, amiben kikértük a lakosság véleményét. A Jutasi úti lakótelep Veszprém legnagyobb lakótelepe, közel 18 ezer fő lakja. Itt több körben egyeztettünk a lakossággal arról, milyen funkciók fejlesztésére van szükség. Bevontuk a párbeszédbe az ott működő különböző szervezeteket, a nyugdíjas kluboktól kezdve a sportkörökön át az önképző körökig. Egyeztető fórumokat tartottunk arról, milyen kulturális infrastruktúrafejlesztésre van igényük. Évente szokott lenni például a Jutasi Piknik, most az egyeztetés során kiderült, a lakosoknak van igénye több, év közbeni kisebb rendezvényre is. Ehhez például egy közösségi tér kialakítását kérték az EKF-től, így született meg a Jutasi Köztér – részletezte Müller Mihály.
Brexit, Covid
Az utóbbi években az volt a hagyomány, hogy az Európai Unió nyugati és keleti feléből van egy-egy kulturális főváros. A magyar város eredetileg egy brit várossal osztozott volna a címen, de mivel Nagy-Britannia addigra elhagyta az uniót, Veszprém egyedül viselné a címet, ha nem szól közbe a világjárvány. A Covid-nak „köszönhetően” így a magyar város a romániai Temesvárral és a görögországi Elefsinával osztozhat a címen.
A sajtófőnök elmondta, a kulturális programokra kiírt pályázatokat általában szakmai zsűrik bírálták el, de üdítő kivételként van olyan kisebb regionális pályázat is, amelyeknek nyerteseit az ott élők közül jelentkező zsűritagok dönthették el – Végtére is a helyben élők tudják, mire van szükség a településeken – jegyezte meg. – Az önkéntes bírálók a minipályázatok során 350-350 ezer forintos támogatásokról dönthettek és döntenek is majd még kétszer az idei évben. Ezt a közösségekre épülő pályázati rendszert olyan célok támogatására szántuk, ahol még ezek az összegek is komoly minőségi javulást jelenthetnek egy-egy program megvalósításánál. De maga a speciális döntési rendszer is egy nagyon izgalmas társadalmi bevonási projektté vált, ahol meg tudtuk adni a lehetőséget arra, hogy a helyiek döntsenek arról, milyen programok mentén akarnak kultúrát fogyasztani.
Költségvetés
A veszprémi EKF teljes költségvetése 74 milliárd forint, melyből 72 milliárd költségvetési összeget a magyar állam biztosított. Emellett számolhat a program az Európai Bizottság egy kiegészítő hozzájárulásával, a Melina Mercouri-díjjal, melyet 1,5 millió euró összegben a cím elnyerésének évében, március végéig biztosítanak, feltéve, hogy a kijelölt város folyamatosan teljesíti a pályázati szakaszban tett vállalásait.
Müller Mihály közkeletű félreértésnek nevezte, hogy sokan azonosnak látják az EKF programját és a Veszprémi Érsekség felújítását. – Annyiban természetesen összefüggnek, hogy mind a két nagyszabású esemény most és Veszprémben történik, de a várnegyedben jelenleg folyó építkezések nem az EKF programjának részeként valósulnak meg. – Müller Mihály azt is kiemelte, a két kivitelezés nem is azonos támogatásból gazdálkodik. – A kormányhatározat külön döntött a VEB2023 programjának finanszírozásáról, és külön az érsekség tulajdonában álló épületek felújításáról. A két program természetesen együttműködik, hiszen az Érsekség a hivatalosan 2025-ig tartó építkezést nemcsak az EKF nyitóhétvégéjére állította le, helyt adva ezzel a megnyitó egyik helyszínének a Veszprémi Vár Szentháromság terén, hanem a turisztikai szezonban a Vár néhány épülete újra látogatható lesz – összegezett Müller Mihály, a VEB2023 sajtófőnöke.
Ennyit profitált Pécs az EKF-ből
Pécs 2010-ben volt Európa Kulturális Fővárosa, Magyarországon elsőként. Azt próbáljuk gyorsmérlegre tenni, ebből mennyi haszna származott a városnak.
A baranyai megyeszékhely felkészülése a kulturális főváros szerepre feszültségteljes történet volt. Ennek ellenére az uniós támogatásból megvalósított, 45 milliárd forintba kerülő EKF-beruházások – ha késve is, de – elkészültek. Megépült a Kodály Zoltánról elnevezett hangversenyterem, valamint a könyvtári szolgáltatásokban szintet lépő Tudásközpont. A Múzeum utca korszerű kiállítóközpontot kapott, a Zsolnay porcelángyár termelésből kivont három hektárján felépült a Zsolnay Kulturális Negyed, ahol színházi előadások, koncertek, tárlatok, planetárium, interaktív technikai kiállítás, kézműves termékeket árusító boltok várják a nagyérdeműt. Megújultak a város legforgalmasabb közterei is.
2010-ben Pécsett szinte folyamatosan fesztiválhangulat volt, rangos fellépőkkel. Az ünnepi év után, kevesebb pénz jutott a kulturális programokra, ám Pécs így se panaszkodhatott. A remek akusztikájú hangversenyterembe szívesen jöttek sztárzenészek, és a Covid előtt évente 100-110 ezren váltottak jegyet a koncertekre. A Kodály Központ rezidenszenekara, a Pannon Filharmonikusok évi 36-38 hangversenyt tart a Kodályban, s a közönség összlétszáma meghaladja a 30 ezret. A Zsolnay negyedbe a pandémia előtti években 260-290 ezer jegyet adtak el. A Tudásközpontban is nyüzsgő az élet, ott főképp a pécsi egyetemisták érzik jól magukat. Az EKF óta egy attraktív rendezvénnyel, a 80 ezer vendéget vonzó Fényfesztivállal gazdagodott a város. Az viszont komoly veszteség, hogy 2020-ra elhalt a Pécsi Országos Színházi Találkozó, míg napjainkban a modern magyar drámajátszás nívós teátruma, a Harmadik Színház került végveszélybe.
A Pécs EKF-pályázatát kidolgozó team szerette volna, ha a kultúra közösségformáló erővé válik Pécsett. Voltak is próbálkozások, melyek ezt a célt követték: 2010 után a belváros féltucat kocsmájában léptek fel zenészek, divatba jöttek a slam poetry-estek, több lett az utcazenész. A világversenyeket nyerő pécsi breakesek a főtér állandó fellépőivé váltak. Egy zenebarát egyesület hétvégeken félórás erkélyzenét szervezett a polgármesteri hivatal második emeleti teraszára, ám ez pár év után elhalt. 2010-ben Pécs több terén felállítottak egy-egy zongorát, s bárki játszhatott azokon – az alkalmi zongoristák és hallgatóik néha felejthetetlen órákat éltek meg. Azóta csak a vasúti pályaudvar aulájában volt egy ideig zongora. Az EKF egyik nagy ötlete volt a szomszédünnep, amin az egymás közelében lakó családok ültek közös asztalhoz a szabadban, és kínálták meg egymást a saját főztjükkel, élettörténeteikkel. Ennek a közösségi játéknak sem lett folytatása. És nemigen születtek új, kreatív, kulturális játékok, amelyek elvarázsolták, egymáshoz sodorták volna a pécsieket.
Patartics Zorán tagja volt a Pécs EKF pályázatát kidolgozó teamnek, és az 55 éves, Ybl-díjas építész többször elmondta, már 2010-ben létre kellett volna egy olyan profi szervezetet, ami összegyűjtené a kultúra iránt fogékony pécsi civilek ötleteit, és segítene a legígéretesebbek megformálásában. Egy ilyen szervezet ösztönzőleg hatna a közösségteremtés iránt fogékony pécsiekre, ezért bármikor érdemes lenne létrehozni.
Veszprémben is.
