Saját minősítése szerint jó hírről számolt be Varga Mihály Facebook-videóban, amikor elmondta, hogy a magyar kormány 370 milliárd forintnyi államadósságot előtörlesztett – vagyis lejárat előtt visszafizette azokat a magyar dollárkötvényeket, amelyek tulajdonosai elfogadták a magyar állam ajánlatát. A pénzügyminiszter szerint Magyarország a „mostani veszélyes időkben is elég erős ahhoz, hogy nem csak határidőben, hanem már a lejárat előtt törlessze adósságát.” Az államadósság-kezelő összesen egymilliárd dollár értékben vásárolt vissza idén és jövőre lejáró dollárkötvényeket ezzel a lépéssel javult az államadósság futamideje és erősödött a pénzügyi stabilitás – fogalmazott a miniszter, ám nem bontotta ki az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) akciójának minden részletét. Az már csak az ÁKK adataiból derült ki, hogy az adósságkezelő az olcsóbb hiteleket, hosszabb futamidejű és drágább kötvények kibocsátásából befolyt pénzből fedezte.
Mondhatni, erősen kezdte 2023-as tevékenységét az ÁKK, ugyanis az év harmadik munkanapján lezavarta az az idei devizakötvény-kibocsátások jelentős részét. Korábban már jelezték, hogy az év első felében lesz egy, összesen 4 milliárd dolláros kötvénykibocsátás egy visszavásárlási aukcióval párosítva, amit a második félévben még egy jelentősebb méretű eurókörvény kibocsátás is követhet. Végül január negyedikén összesen 4,25 milliárd dollár (1570 milliárd forint) értékben 5,10 és 30 éves futamidejű dollárkötvényeket bocsátott ki. A kötvényekre fizetett kamatok meglehetősen magasak, futamidőtől függően 6,2-7 százalékos hozammal vették magyar adósságpapírokat a befektetők, ami 2,4-3,2 százalékos hozamfelárat jelent a hasonló futamidejű, ám jóval biztonságosabb (ezért kisebb kamatozású) USA-kötvényekhez képest. A magyar állam szempontjából azonban még mindig olcsóbb a deviza-kötvénykibocsátás, hisz a magas forintkamatok miatt forintpiacon ennél csak drágábban juthatna forráshoz a magyar állam. Más kérdés, hogy a devizakötvények kibocsátásával az ország egy hosszútávú devizakockázatot vállal fel, hisz lejáratkor ismeretlen forint/dollár árfolyamon kell törleszteni. (Pontosabban forint/euró árfolyam az érdekes, ugyanis az ÁKK minden, nem euróban felvett devizaforrást azonnal euróra vált.)
A kötvény-visszavétel során az ÁKK idén novemberben lejáró 5,75 százalékos és 2024 márciusában visszafizetendő 5,4 százalékos kamatozású dollárkötvények visszaváltásra adott lehetőséget a befektetőknek. Az ÁKK a piacon lévő 3,1 milliárd dolláros tartozásból végül egy milliárd dollárnyi kötvényt vásárolt vissza, ennek költségét teljes egészében a január negyedikén kibocsátott dollárkötvényekből fedezte. Az ügylet kapcsán az ÁKK jelentősen meghosszabbította az államadósság lejáratát, ennek ára a némileg magasabb kamat. Az ÁKK közleményéből kiderül, hogy az adósságkezelő, illetve a Pénzügyminisztérium inkább biztosra ment, hisz azzal, hogy a kötvények egy részét előtörlesztette a már befolyt pénzből jelentősen csökkentette az idei visszafizetéseket.
A gyorsan lebonyolított aukcióknak van egy másik üzenete is:
a kormány nem bízik abban, hogy gyors megállapodás lesz az uniós pénzekről, így még hosszú ideig nem jut devizaforráshoz Brüsszelből.
A magyar állam legfontosabb devizaforrása ugyanis éveken keresztül az uniós támogatások voltak, ez évi 3-4 milliárd eurónyi biztos devizaforrást jelentett. A gyakorlat szerint a beérkező uniós támogatásokat a Magyar Nemzeti Bank (MNB) forintra váltotta, a devizát tartalékba helyezte, illetve kiszolgálta a magyar költségvetés devizaigényét. Az elmúlt években ez tette lehetővő, hogy a kormány csökkentse az államadósságon belül a devizaadósság arányát, ugyanis a lejáró devizakötvényeket visszafizette, az adósságot azonban a forintban újította meg. Ezt a gyakorlatot húzta keresztül a rekordinfláció, illetve az arra adott erőteljes jegybanki kamatemelés, mert a forintkamatok elszállása aránytalanul drágává tette a forintban való eladósodást.
A tartozások halmozódása ellenére a magyar kormány az GDP-arányos államadósság csökkentését ígéri idén is, és teheti, amíg ilyen magas az infláció. Azt a kormányzati propaganda már kevéssé hangsúlyozza, hogy az elmúlt években is folyamatosan nőtt a magyar államadósság. A 2010-es 21 284 milliárd forintról 2022 harmadik negyedére 47 884 milliárd forintra emelkedett a tartozás, miközben a bruttó hazai termékhez viszonyított, azaz a GDP arányos államadósság 80,1 százalékról 75,9 százalékra csökkent. Ennek magyarázata, hogy a GDP gyorsabban nőtt mint az államadósság. Idén azonban leáll a gazdaság növekedése, a GDP csak 0 és 1 százalék között nőhet, de a GDP értékét azonban növeli a rekord-méretű infláció, így az év végére a kormány joggal ígéri, hogy a GDP arányos adósság csökken, és az megközelítheti újra a 70 százalékot, vagyis a 2018-as szintet.
Fiskális alkoholizmus: az Orbán-kormány csak tavaly 4753 milliárd forintos hiányt hozott összeMár 16 százalékot fizet az állam a lakosságnak
A Magyar Államkincstár tegnap elkezdte értékesíteni az Prémium Magyar Állampapír (PMÁP) új sorozatait 15,25, illetve 16 százalékos kamattal. Ebből is látszik, hogy a jelenlegi magas kamatkörnyezetben a forintpiacról sem lehet olcsón finanszírozni az államadósságot, ezért is lett volna fontos annak csökkentése az elmúlt években. A két, amúgy közeli kamatszint első pillantásra nem nagy üzlet a lakossági befektetők szemszögéből nézve, hisz az idén várható 17-19 százalékos infláció alatti a hozam. A két (2027-es és 2030-as lejáratú) államkötvény változó kamatozású, az előbbi az előző évi infláción felül 0,75 százalék kamatprémiumot fizet, a hosszabb papír 1,5 százalékot. Így az adósságpapír csökkenő inflációs pályát feltételezve jelentős pozitív reléhozamot fizethet: ha 2023-ban 17 százalék lesz az éves infláció, akkor 2024-es kamatozás 17,75, illetve 18,5 százalék lesz miközben jövőre a tényleges infláció már csak 7-8 százalék körül várható. Amennyiben folyamatosan sikerül a jegybanknak és a kormánynak fenntartani az infláció csökkenését, akkor jó befektetés a PMÁP a lakosságnak, viszont ha újabb inflációs sokk érné a gazdaságot, akkor a reálhozam újra negatívba fordulna. Ez azonban a befektető kockázata. Az elemzők többsége jelenleg bízik abban, hogy 2023 februárjától megindul a dezinfláció és 2024 végére négy százalék alá csökken a mutató.
Az Államadósság Kezelő Központ azt is bejelentette, hogy az új sorozatokból egy forgalmazó, ugyanazon magánszemélynek egy sorozatból maximum 250 millió forintnyi állampapírt értékesíthet. Ennek az az értelme, hogy a milliárdosok kénytelenek lesznek más kötvényekből is vásárolni vagy több forgalmazónál egyszerre vásárolni. A néhány száz embert érintő korlátot az ÁKK azzal indokolta, hogy csökkentse a vagyoni koncentrációt, vagyis minél szélesebb lakossági körbe értékesítse az állampapírt. Ezzel a korláttal az ÁKK bebiztosítja, hogy az esetleges futamidőn belüli nagy összegű visszaváltások kisebb finanszírozási kihívást jelentsenek.
Rekordon a devizatartalék, de mégis kevés
Magyarországnak soha nem volt még annyi pénzügyi tartaléka, mint amit az elmúlt három hónapban összehozott, ami azt bizonyítja, hogy nem lehet minket sarokba szorítani – mondta múlt pénteki állami rádiós szózatában Orbán Viktor. A miniszterelnök az MNB devizatartalékaira hivatkozott, amely a friss adatok szerint 38,7 milliárd euróra rúgott tavaly decemberben. Ennél magasabb csak 2022 szeptemberében volt a tartalék, igaz, mindössze 30 millió euró a különbség. A rekord abból a szempontból szerencsés, hogy épp október és december között váltotta devizára az MNB a magyar energiaexportőrök devizaigényét, vagyis ez egyáltalán nem apasztotta a tartalékot. Az év utolsó három hónapjában a magyar kormány közel három milliárd euró értékben vett fel devizahitelt, illetve bocsátott ki kötvényeket, ez lehet a magyarázata a tartalék szinten maradásának. Vagyis a rekordszint csakis a devizában történt eladósodás következménye.
Ugyanakkor ezeket a hiteleket idővel vissza kell fizetni, ráadásul a hitelnek költségei is vannak, ezért devizatartalékot építeni devizahitelből költséges mulatság. Ezzel szemben egyetlen fillérjébe sem kerülne sem a kormánynak, sem az MNB-nek ha a jegybanki tartalékot az elmúlt években az uniós támogatások forintra váltásból építették volna. (Az MNB forintot korlátlan mértékben teremhet, főként ha van mögötte devizaforrás, amit megtarthat.) Ha a kormány képes lenne megfelelni az uniós elvárásoknak, akkor onnan csak az idén 3-4 milliárd eurónyi támogatás érkezne az országba, amely az MNB devizaforrásait növelné.
Az elmúlt években a jegybank azonban nem használta ki ezt az ingyen devizaforrást: 2010-ben a kormányváltáskor 35 milliárd euróra rúgtak a tartalékok, ezt 2017 végére kitartó munkával 22 milliárdra építette le az MNB. A devizatartalék ugyanis a legbiztosabb, ezért nagyon alacsony kamatozású USA és prémium eurókötvényekben feküdt, így ezen a jegybank pénzügyi veszteséget szenvedett el. A jegybank 2018 elején kapott észbe, akkor kezdett a devizatartalék bővítésébe, így értük el a 2022 decemberi 38 milliárdos szintet. Ha az MNB a 2010-es években nem építi le a tartalékot, illetve a beáramló uniós támogatásokat az utolsó eurócentig megtartja, ma már a tartalékai 50-60 milliárd euróra is rúghatnának, ami nagyobb biztonságot adna az országnak pénzügyi értelemben, illetve akkor lett volna elegendő eszköze forint árfolyamának védelmére.
A környező országokkal összehasonlítva még mindig alacsony a magyar devizatartalék: a Cseh Nemzeti Bank tartalékai 141 milliárd euróra rúgtak decemberben. A lengyel nemzeti bank megtakarításai 166 milliárd eurót tettek ki, míg a Román Nemzeti Bank arany és devizaforrása is 52 milliárd euróra rúgtak. Mivel, Szlovákia, Szlovénia és már Horvátország is az eurózóna tagja, így "devizatartalékaik" gyakorlatilag végtelenek, hiszen az euró jelenleg a világ második legfontosabb tartalékdevizája a dollár után. Ezzel szemben áll a hazai rekord magas, 38 milliárdos devizatartalék, amely, mint látható, mégiscsak a régió legalacsonyabb tartaléka.
