A KSH mérése szerint decemberben éves összehasonlításban 24,5 százalékkal magasabbak a fogyasztói árak idehaza, ezzel szemben az uniós statisztikai hivatal módszertana szerint 25 százalék volt az áremelkedés. (Az Eurostat figyelembe veszik a nem magyar állampolgárok eltérő vásárlói kosarát, ezért lett kicsit magasabb az uniós infláció, hisz a benzinársapka decemberben még egy hétig érvényben volt.)
A 25 százalékos magyar inflációval szemben az EU-ban átlagosan 10,4, az eurózónában pedig 9,2 százalékkal voltak magasabb az árak, mint 2021 decemberében. Mind a két mutató jelentősen esett, hisz az eurózónában 10,1 százalékról 9,2 százalékra csökkent az pénzromlás üteme, sőt mind a két mutató második hónapja mérséklődik, így kijelenthető, hogy mind az EU egészében, mind az eurózónában megindult a dezinfláció – bár a januári áremelések még okozhatnak egyszeri meglepetést az elemzők szerint.
Magyarországon az elemzők januárban – és esetleg még februárban is – az infláció emelkedését jósolják.
Az Eurostat adatai szerint a második legmagasabb inflációt Lettországban mérték, 20,7 százalékkal, őket követte Litvánia 20, és Észtország 17,5 százalékkal. A három balti országban volt az elmúlt hónapokban a leggyorsabb az árak emelkedése, annak ellenére, hogy azok is az eurózóna tagjai. A három országot érintette a legdurvábban az orosz energiaháború, ugyanis az ex-szovjet uniós államok Oroszország Ukrajnai agressziója után azonnal leváltak az orosz energiarendszerekről biztonsági és erkölcsi megfontolásokból, ami viszont az infláció megugrásával járt.
A Baltikumban az elmúlt hónapokban megindult a tartós inflációcsökkenés, így a következő egy-másfél évben előreláthatólag semmi sem "veszélyezteti" Magyarország elsőségét.
A környező országokban a Magyarországinál jóval alacsonyabb áremelkedéseket mértek: a cseheknél az árak egy év alatt 16,8, a lengyeleknél 15,3 százalékkal emelkedett, míg a románok megúszták 14 százalékos inflációval. Mindez azt jelzi, hogy a kormány által előbb háborúsnak, majd az utóbbi hónapokban szankciósnak kikiáltott infláció tetemes része valójában a magyar gazdaságpolitika sorozatos hibáinak következménye. A magyar infláció gyökerei a 2015-2019 között folytatott „magasnyomású” vagyis laza költségvetési és monetáris politikával járó gazdaságpolitika következménye, erre tett rá a kormány választás előtti költekezése, majd az azt követő megszorítások. A magyar kormány a választások után csökkentette az energiatámogatásokat, amely közvetlenül emelte a lakossági energiaárakat, illetve egy sor olyan „extraprofitadót” vetett ki a kereskedelmi-, biztosítási-, pénzügyi- és olaj-, légiközlekedési-, gyógyszergyártó, távközlési cégekre, amelyek ezen terheket azonnal a lakosságra tudták hárítani – így az adóemelések egy újabb inflációs lökést adtak. Szintén növelték a hazai fogyasztói árakat az ársapkák, illetve a forint leértékelődése is, amely a magyar kormánnyal szemben pénzügyi bizalomhiány miatt következett be.
Míg Magyarországon az infláció 25 százalék, addig Európa boldogabb felében decemberben már csak 5-8 százalékos pénzromlást mértek.
Spanyolországban 5,5, Luxemburgban 6,2, Norvégiában 6,3 százalékkal voltak csak magasabbak az árak, míg Németországot már sokkal jobban sújtotta a drágulás, itt 9,6 százalékos árindexet mértek az év utolsó hónapjában. Az eurózónában még mindig az energiaárak húzzák leginkább az az árakat felfelé, ezek 25,5 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban, ugyanakkor novemberben e termékkörben még 34 százalék feletti drágulást mértek. Decemberben drasztikusan estek az európai földgázárak, s ez a kontinens több országában azonnal megjelent a lakossági árakban is. Ezzel szemben a magyar lakosság csak jóval mérsékletebben élvezheti az energiaárcsökkenést, idehaza az árak 55 százalékkal voltak magasabbak mint egy évvel korábban. Az unióban is jelentősen nőttek az élelmiszerárak, decemberben ezen a téren 13,8 százalékos áremelkedést mértek, ami 0,2 százalékos gyorsulás az előző hónaphoz képest. Ezzel szemben idehaza decemberben az élelmiszerárak 44,8 százalékkal voltak magasabbak, ez szintén a kontinensen mért legmagasabb érték.
Lassan jöhet a kamatcsökkentés?
Bár meglepetést okozott decemberi inflációs adat, kilátások mégsem olyan kedvezőek, mint amilyennek első látásra tűnnek, ugyanis az inflációs nyomást mérő alapmutatók még mindig emelkednek – írták az OTP elemző. A bank arra számít, hogy az infláció januárban és februárban 25 százalék felett tetőzhet, majd lassú csökkenés jöhet, emiatt az éves átlagos pénzromlás 19 százalék lesz, a tavalyi 14,5 százalék után. Jó hír, hogy rövid távon az inflációs kockázatok kiegyensúlyozottak, de csak 2024 végére várható, hogy pénzromlás visszatérjen a jegybanki célsávba, vagyis négy százalék alá. A piaci árazások alapján valószínűsítik, hogy a jegybank hamarosan megkezdi kamatcsökkentési ciklusát. A jelenleg 18 százalékos irányadó MNB-kamat már márciusra 15, az év végére pedig 10 százalékra csökkenhet a piac szerint. Az OTP elemzői ugyanakkor felhívják a figyelmet, arra hogy az MNB döntéshozói jóval óvatosabbak lehetnek, hisz az infláció még mindig emelkedőben van, ezért, hacsak a forint nem erősödne jelentősen, a jegybank kivárhat márciusig a kamatcsökkentés megindításával.
A Raiffeisen Bank elemzői is óvatosan fogalmaztak korábbi elemzésükben, bár egyre valószínűbb, hogy az MNB a 18 százalékos rendkívüli irányadó kamatszintet akár már az év első negyedévében elkezdheti csökkenteni. Az árnyomás változatlanul veszélyes szinten ragadt decemberben, emellett 2023-ban az infláció lefutása csak az év második felében várható, amivel az éves átlag szerint továbbra is 17,9 százalék körül alakulhat majd. Év végéig tehát az egyszámjegyű infláció és szintén egyszámjegyű irányadó kamat elérhető, de azért még mindig komoly felfelé mutató kockázatok övezik ezt a forgatókönyvet - írták.
