Nem tudok szabadulni a gondolattól, melyet Emir Kusturica helyezett el a fejemben: hogyan ünnepelhet Cannes, a világ legfontosabb filmfesztiválja egy olyan rossz színészt, mint Volodomir Zelenszkij, aki online köszönt be annak idején a díjátadó gálán.
Az aktorként is ismert politikus a nyolcvanadik jubileumi Golden Globe-eseményen is megjelent digitálisan, miután az Ukrajnában dokumentumfilmet forgató Sean Penn felkonferálta. Zelenszkij kapcsán muszáj megjegyezni, hogy kritikai szempontból valóban kissé b-kategóriás hangulatban, mackós hanglejtéssel ismertette a modern európai történelem két nagy világháborúja kapcsán a tragikusan elhunyt áldozatok számát. A világháború műfajából azonban nem lehet trilógia – szólt a crescendo erejével – majd ő és a népe megállítja az orosz agressziót. Na de ehhez konkrét (anyagi?) segítség kell. Az egész terem ujjongott, nagy tapsot kapott a súlyos mondanivalóval terhelt szónoklat.
Persze lehetek itt fanyalgó, jelképes tiltakozás lehet csak ez a részemről, mert hát nagyobb sikert ért el Zelenszkij az álomgyári szeánszon, mint a humoristaként konferált, de óvó bácsiként viselkedő Jerrod Carmichael műsorvezető. De hát ez nem véletlen: ő a fekete mozgalmi beszédbe feledkezett bele, ám a náci terror megállítása témájának lenyúlásával Zelenszkij pillanatok alatt fölé nőtt.
A Golden Globe gála producere effektív elfogadta, hogy egy politikus a show-n direktben üzenjen. Hollywood felszínessége, hogy csak két fontos politikai téma volt a porondon, pedig lehetett volna az iráni mozgóképes cenzúráról, a bebörtönözött filmesekről és a nők helyzetéről vagy a globális felmelegedésről is beszélni. Ha már. De most úgy tűnik, csak fekete-fehérben mentek, mehettek a tétek.
