Hollandiába költözött, sokat dolgozott, és rendkívül sikeres lett – néhány szóval így lehetne összefoglalni Antal Dániel utóbbi 11 évének állomásait.
Cége, a magyar, litván, hondurasi csapattal és szlovák, cseh, finn, bolgár, német, amerikai külsősökkel dolgozó Reprex a fenntartható holland startup vállalkozások díjáért induló cégek között nyert díjat Hágában.
Intelligens, de igazságos?
„Hága a fenntartható fejlődéssel foglalkozó vállalkozások fővárosa akar lenni – meséli Antal Dániel. – A Hágai Innovátorok Díjára olyan cégeket jelölnek, amelyek azt vallják, hogy a világot jobbá tenni jó üzlet. A mi megoldásaink azt szolgálják, hogy a big data, vagyis a felhőben összekapcsolt egyre több adat és az ezt kihasználó mesterséges intelligencia ne teremtsen újabb hátrányokat például a magyaroknak, a nőknek, és bármilyen kisebbségben élőnek. Először a zene területén szeretnénk egyenlőséget biztosítani.”
A big data alapvetően egy torz, múltba néző, rendezetlen információs halmaz, magyarázza a cégvezető. A mesterséges intelligenciával működő alkalmazások rengeteg adatot használnak például a társadalmi folyamatokról, az időjárásról, az árakról, az emberek szokásairól. És itt a paradoxon: évszázadokon át kevesebb adat, információ született nőkről, mint férfiakról, a gazdag országokról és cégekről a szegényekhez képest. Amikor a gépi tanulás segíteni akar egy probléma megoldásán, akkor jóval többet tud nyújtani azoknak, akikről több információ található a nagy adatfelhőben: a férfiakról, a gazdagokról, és persze a múlt szennyező cégeiről a jövő fenntartható cégeivel szemben.
„Az algoritmusok nagyon sok adatból következtetnek ki új dolgokat, de alapvetően csak kevesek számára hoznak pozitív eredményt. Azoknak, akik az egyenlőtlenebb, igazságtalanabb, szennyezőbb múltban is sikeresek voltak. Nagy a veszélye annak, hogy a mesterséges intelligencia nem a haladás segítője, hanem annak a kerékkötője lesz. Ez különösen rossz a nőknek, a magyaroknak, a fenntartható cégeknek, vagy az eleve hátrányosabb helyzetben lévő országok még hátrányosabb csoportjainak” – mondja Antal Dániel.
Zenei algoritmusban
A Reprex esetében a zenével összefüggésben akar változást elérni. Jelenleg a Magyarországon is ismert nagy zenei platformok, a Spotify, a YouTube, a Deezer is algoritmusok alapján, rengeteg adatból ajánlja felhasználóinak a dalokat, összeállításokat. „Képzeljük csak el – magyarázza Antal Dániel –, hogy a rádiós szerkesztők 20 éve a lemezboltok kínálatából legfeljebb 100 ezer dalt találhattak. Az Artisjus nyilvántartása szerint ebből 40 ezret használtak fel évente. Ezeknek legalábbis a nagy részét ismerték a zenei szerkesztők, és tisztában voltak a hallgatók igényeivel is. Ma ez másképp működik. Bármelyik nagy streamszolgáltató platformjain legalább 100 millió dal szerepel. Ezt egyetlen ember sem képes átlátni, tehát gépekkel, algoritmusokkal dolgoznak. Ám a nagy kérdés az, hogy kinek a számai és honnan kerülnek be ebbe a hatalmas adathalmazba, ami aztán a hallgatók elé kerül.”
A cég munkatársai kutatást végeztek, és azt találták, hogy Szlovákiában a szlovákoknak nem vagy csak nagyon kis arányban ajánl szlovák zenét a globális algoritmus. „Számos okot határoztunk meg, ám alapvetően mindegyik az adatokkal való egyenlőtlenségekre vezethető vissza – mondja Antal Dániel. – Az algoritmusok hátrányos helyzetbe hozzák a kis kelet-európai nyelveken éneklőket vagy a szegényebb országból jövő művészeket. Az, hogy egy szlovák vagy egy magyar zeneszám ugyanolyan minőségben legyen dokumentálva, mint egy nagyobb, fejlettebb országban született dal, szakértelmet és pénzt kíván. Borzasztó sokba kerül a gépek számára olvasható, jó minőségű leírást készíteni a tartalmakról.”
Egy nagy nemzetközi kiadó a maga óriási csapatával és hatalmas anyagi hátterével ezt könnyen teszi meg, mert a költségek 10-15 millió dalra szétosztva jelennek meg. A teljes szlovák vagy magyar repertoár viszont hiába csak 100 ezer dal, és egy-egy kiadó pár száz vagy ezer címet kezel. Ennyi címre nem éri meg semmit gépesíteni, és mindent „kézzel” vezetnek. Egy kis ország kis kiadójánál gyakran a dokumentációs költség többe kerül, mint amennyi anyagi hasznot hozhat az adott dal. „Elkezdtünk olyan megoldásokban, adatbázisokban, algoritmusokban gondolkodni, amelyek ezen változtathatnak – tárja föl az innováció folyamatát. – A mi technológiai javaslatunk az, hogy a különböző országok kis zenei szervezeteinek, jogi személyiségeinek kis adatbázisait decentralizáltan és kevés emberi munkával kapcsoljuk össze. Szerintünk így alakulhat ki egy igazságos versenyhelyzet, mert így a jelenleg hátrányos helyzetűvé vált zenészek, művészek több pénzt kapnának. Most ugyanis a zenei világban dolgozó művészek 75 százaléka a szolgáltatók által beszedett előfizetéseknek mindössze 1 százalékából részesül.”
Ütközhetnek az érdekek
Ahhoz, hogy Antal Dániel és a Reprex-ötlet megvalósuljon és sikeres legyen, a sok érintett kis zenei és jogi cég nyitottságára van szükség. „Kelet-Európában százasával, ezresével vannak szétszórva különböző minőségben adatok. Ezeknek az összekapcsolása technikailag, jogilag, és bizalomépítés szempontjából is nagy kihívás. Sok érdekkonfliktust kell menedzselni. Több kezdeményezés volt már egy nagy európai adatbázis létrehozására, de ezek sorra megbuktak. Központosítani kellett volna kis országok és nagy országok, az egymással versenyben álló kis és nagy cégek adatait. Eddig ez nem sikerült. Mi viszont egy olyan nyitott és decentralizált, open data alternatívát kínálunk, amellyel könnyebb megteremteni a bizalmat. Ehhez kis cégek is tudnak csatlakozni, így reményeink szerint együtt elérik a kritikus tömeget, és a nagy technológiai cégekkel egyenrangúként tudnak tárgyalni.”
Az ezt szolgáló információtechnológiai megoldásaikkal nyertek most Hágában. Jelenleg azon dolgoznak, hogy még ebben az évben Litvániában, Szlovéniában, Ukrajnában és Bulgáriában mérhetően növelni tudják a helyi zenészek piaci részesedését, jövedelmét. Módszerüket tudományosan is szeretnék majd igazolni, hiszen akkor azt nem csak a zene területén lehet majd alkalmazni.
Módosult magyarságkép
A Hollandiában élő cégvezető azt mondja, Magyarországon eddig nem sikerült volna eljutnia. „Előbb a cégemet vittem el, aztán én is elköltöztem. Szerepet játszott ebben az, hogy itthon magas rangú köztisztviselő voltam, majd szép lassan egy olyan társadalmi közeg vett körül, amely nem segítette, hogy egy vállalkozást építsek itt. Aki adatfeminizmussal foglalkozik, annak nem Magyarország a legteremtőbb környezet. Vannak országok, ahol ez egy lenézett dolog, máshol viszont ünneplik. Amikor 10-11 éve elköltöztem, akkor Magyarországot ott Közép-Európa részének tekintették, és Ausztriával egy szinten kezelték. 1956-ban Hollandia az egyik legnagyobb befogadója volt a magyar menekülteknek. A holland fotózás meghatározó alakjai a magyar nők. Ám az elmúlt 10 évben megváltozott a magyarok megítélése, és az előítéletek erősek lettek. Engem sem fogadtak tárt karokkal. Ha egy magyar ember ott küszködik, akkor azt mondják rá, kelet-európai bevándorló, ha sikeres, akkor holland vállalkozó. Mindezek ellenére a holland vállalkozási környezet kiszámítható, és rendkívül toleráns a társadalom. A világszínvonalú egyetemek és az erős civil szféra odavonzza a gondolkodó embereket. Ha ott megjelenik egy társadalmi probléma, például, hogy a kis országból érkezők vagy a nők kevesebbet keresnek, akkor ezt szeretnék megoldani. Ezzel foglalkozni ott menő dolog. A problémát kezelő civil szervezeteknél dolgozni is menő. Pozitív megítélésük van és támogatásra számíthatnak a témát kutató egyetemek is. Egy vállalkozás felépítéséhez pedig helyben van a tehetség, a nyugalom, a kiszámítható vállalkozói környezet. És persze egy sokkal gazdagabb ország, mint Magyarország. Türelemmel és szorgalommal ott eredményesen lehet építkezni. Persze az is lehet, hogy senki nem lehet a saját hazájában próféta. Mindenesetre nagyon szeretném, hogy a munkánk eredményeit a magyar zenei és kulturális szervezetek is használják a jövőben.”
