Keveseknek adatik meg, hogy kultusszá legyenek, az idei bicentenárium keretében agyonünnepelt Petőfi Sándornak igen. Ki tudja, akarta-e, elvégre ismert tény, hogy a költő vérbeli imázsalkotó volt, aki rövid élete alatt nemcsak azért vált országszerte ismertté, mert csodálatosan írt és gyakorlatilag megújította a magyar lírát, hanem azért is, mert folyton ügyelt rá: tudják a nevét, ismerjék az arcát.
Egyvalamivel nem számolt Sándorunk, hogy pár eseményekkel teli esztendő múlva már nem ő uralkodik saját énképe fölött, hanem azt átveszi a személyének hiányától szenvedő, a vesztes szabadságharc traumájával küzdő magyar nemzet. Azóta se tudjuk, miként folytatódott volna ez a páratlan szerzői életmű és forradalmi életút, mégis mindenkibe belevésődött egy hiedelmekkel teli és kultúrpolitikai mellékzöngékkel jócskán átitatott Petőfi-kép.
De hát, így megy ez, a kultusszá válás magában rejti a közhelyesedés veszélyét is.
Sose gondolta volna Petőfi, hogy egyszer hivatkozási alap lesz, vagy hogy nevének égisze alatt milliárdokat költenek majd el a nemzeti kultúrát gazdagító kormányzati projektekre.
Talán az emlékév kapcsán bevallhatjuk, Petőfi Sándor már nem egy személy, hanem egy fogalom, jelszó, amelyet már nem lehet megszabadítani a politikai narratívától. Hazánkban mindenki a saját igazához használja föl őt, mert Petőfire aztán egyetlen magyar ember sem fog közömbösen tekinteni. Ha kell, Petőfi egy vidékről jött szegénylegény (nem számít, hogy mekkora tudást szerzett iskolái által), ha kell, ő a lánglelkű, harcos forradalmár (ha elszavalta a Nemzeti dalt, ha nem). Most éppen „influenszer”, ahogyan azt Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója mondta a bicentenárium kapcsán. Hogy miért és milyen mértékben illik a költőre ez a meghatározás, kevésbé fontos, hiszen a politika esetében ő gyakorlatilag egy nemzeti használati tárgy, azt mondanak rá, amit akarnak. Az talán az érdekesebb, miért pont influenszerként kell tekintenünk manapság Petőfire, miért kell befolyásolóvá, véleményvezérré előléptetni ezt a sokféle szerzőt. Mire fogják őt használni (megint)?