Tegyük fel, hogy olyan véleményt jelentetnék meg, amellyel az Orbán-rendszer ellenzőit valami hasonlóra bujtogatnám, mint amit a Trump hívők produkáltak Biden elnök hatalomátvételét megakadályozandó. Ha uram bocsá’, még valami atrocitás is történne, a Polt Péter vezette ügyészség minimum őrizetbe venne és büntetőeljárást indítana ellenem, megvádolva lázítással, a demokratikus államrend megdöntésének szándékával. És ha tényleg kitörne holmi elégedetlenség a maga fizikai valóságában, hát az isten sem mentene meg attól, hogy kétszer két méterre korlátozzák a szabadságomat.
Viszont határozott meggyőződésem, hogy ebben az extrém és hipotetikus esetben tőlem nem fogadnák el védekezésként azt az érvelést, hogy én csak leírtam ezeket a szavakat, de magában a lázadásban tevőlegesen nem vettem részt.
A fenti eszmefuttatást, a Farkas Flórián nevéhez kapcsolódó büntetőeljárás indította el bennem, mivel az ügyészség szerint az ORÖ egykori vezetője csak aláírta a papírokat, de nem vett részt a botrányos romaprogram végrehajtásában. De akkor a banki hiteleket sem követelhetnék vissza a bankok, mert az adós csak aláírta a papírokat, közvetlenül nem kapta meg a pénzt, azt a bank már egyenesen átutalta a hitelezőnek. Tehát az adós csak az aláírását adta a szerződésre, de személyesen nem is vett részt a pénz elköltésében, felhasználásában. Vagyis azt tőle visszakövetelni – az ügyészségi logika alapján – jogellenes.
Szégyen az ügyészség álláspontja. Polt Péter és az eljárásban résztvevő ügyész méltatlanná és érdemtelenné vált a diplomájára. Szégyent hoztak a szakmára, de az egész igazságszolgáltatásra. Nem csodálnám, ha ezek után az uniós szupermérföldkövekből szuperakadályok nőnének ki.
Úgy látszik, nálunk még a büntetőjogra is igaz, hogy az igazságszolgáltatás számára nem az a legfőbb szempont, bűncselekmény történt-e, hanem az, hogy az ügynek személy szerint ki az érintettje, és az illető az ügy melyik végén áll. Ez nem egyedi eset az ügyészségi gyakorlatban.
Néhány éve ugyanez a Polt Péter vezette ügyészség Matolcsy György kapcsán is maradandót alkotott a büntetőjog történetében. A Demokratikus Koalíció feljelentést tett Matolcsy György MNB elnök és Gerhardt Ferenc (akkori) alelnök ellen, mert a vagyonnyilatkozatukban nem tüntették fel az alapítványoktól kapott javadalmazásukat. Az ügyészség parádésan oldotta meg a helyzetet.
Egyrészt elismerték, hogy "az alapítványoktól származó jövedelem adóköteles jövedelem, ekként pedig a vagyonnyilatkozatban feltüntetendő, így a bűncselekmény objektív tényállási elemei, elkövetési magatartás, elkövetési tárgy megállapíthatóak, a feljelentett cselekmény tényállásszerű". Ezután pedig így érveltek: "a feljelentésből kitűnik, hogy a feljelentett személyek a tiszteletdíjjal közvetlen kapcsolatba nem kerültek, az összegek a tudatukban saját jövedelemként nem jelentek meg. Így arra következtetni, hogy a valótlan adatok szolgáltatását tudatuk átfogta volna, nem lehet. A szándékosság hiányában pedig a cselekmény nem bűncselekmény."
Tehát mivel Matolcsyéknak nem jutott el a tudatukig, hogy van ez a fizetésük, ezért nem gond, hogy nem írták bele a vagyonnyilatkozatba. (Azért érdekelne, hogy ha én is így járnék el a saját adóbevallásommal, tőlem mennyire fogadná el az adóhivatal, ha az ügyészség ezen álláspontjával mentegetném a tettemet.) Megjegyzem, az elnöknek és helyettesének annyira nem jutott el a tudatáig, hogy ez a pénz az övék, hogy ezután ezeket az összegeket jótékony célra ajánlották fel. (Matolcsy havi 1,2, Gerhardt havi egymilliót). Csakhogy ez a körülmény nem mentesíti őket a bevallás és az adófizetés kötelezettsége alól.
A Magyar Narancs akkori érdeklődésére, miszerint ezek a jövedelmek miért nem szerepelnek a nevezett urak vagyonnyilatkozatában, a jegybank azt válaszolta, hogy Matolcsy Györgynek „elkölthető jövedelme az alapítványi tiszteletdíjakból nem származott”. Ez az unortodox és illiberális logika: ha elköltöm a pénzt, akkor utána nem marad elkölthető pénzem, tehát be sem kell számolnom róla. Tényleg igaza volt Lánczi Andrásnak: amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Szupermérföldkő.
De hát ilyen kreatív módszerrel ezek szerint ki lehet játszani a törvényt. És az ügyészség még teret is ad mindennek. Természetesen ilyen esetben sem a törvényesség érvényre juttatása a cél, hanem az a mérvadó szempont, hogy kiről van szó és ő az ügylet melyik végén áll.
Az Alkotmánybíróság leginkább népszavazási kezdeményezésekkel összefüggésben szokta megfogalmazni: a kérdésnek egyértelműnek kell lennie, amire egyértelmű választ lehet adni. Csakhogy ez igaz a törvényekre is: minden érintett számára ugyanazt kell jelenteniük. Ha ilyen ügyészségi trükkökkel, mint a fenti két példa is mutatja, ki lehet játszani, ki lehet forgatni őket, akkor az újabb bizonyítéka annak, hogy milyen mélységesen nagy baj van még az illiberális jogrendszerrel is. A legfőbb törvény itt úgy szól: kivéve a gyevi bírót!
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.