Pulszky Társaság legyen a nevem, ha tökéletesen össze tudom foglalni a múzeumok tavalyi évét, így maradnak az emlékezetes benyomások. A tavalyi év nyitányát Kásler Miklós tette emlékezetessé, miután mintegy három hónappal a megnyitása előtt indoklás nélkül és azonnali hatállyal menesztette a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Királyok és szentek című kiállítás kurátorait, a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának szakembereit, és a teljes szakmai felügyelet a Magyarságkutató Intézet kezébe adta.
Mint azt a Válasz Online több tényfeltáró cikkében is megírta, az Aranybulla kiadásának 800. évfordulójára időzített tárlat és a katalógusa gyakorlatilag már készen volt, amikor az emberi erőforrások minisztere kurátorként helyzetbe hozta a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának igazgatóját. Makoldi Miklósnak – mint a Válasz Online megírta – nincs tudományos fokozata, egyetemi és be nem fejezett doktori évei alatt főként avar lovastemetkezésekkel foglalkozott, ami egy Árpád-kori kiállításnál mondjuk nem akkora előny. Ellenben feltűnt a neve a pozsonyi csatáról készült animációs kisfilmen, amely a jelek szerint az Aranybulla-sorozatnak szolgált minőségi mintául. Az ügyben érintett 25 történész, régész, levéltáros, muzeológus és más kutató közleményben tiltakozott, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztálya által is kiadott egy szolidaritási nyilatkozatot – eközben a kormánymédia hazugsággal vádolta a Válasz Online-t. A megnyitón mindenesetre Kásler nem jelent meg, és a katalógus sem volt kapható.
Az év történelmi kiállítása végül így úszott el, s az, hogy a Magyar Zene Háza megnyitója sem épp úgy sikerült, ahogy megadták volna a módját a „hanyatló” Nyugat-Európában, arról Orbán Viktor gondoskodott. A miniszterelnök január 22-i avatóbeszédében a zenéről nem sok szót ejtett, inkább „a baloldali politikai munkásokról”, Karácsony Gergely polgármesterről, és a politikai revansról beszélt. Áprilisban az országgyűlési választások után azután triumfálhatott, hogy lám, ő már a zene házában megjósolta, hogy elhúzzák az ellenzék nótáját. Ám annyit megjegyeznék, nem ilyen nóták miatt érte el az intézmény, hogy decemberre már mintegy nyolcszázezer látogatót fogadott – egy nagyon hozzáértő és kreatív stáb gondoskodik a kiállítások és programok „unalommentesítéséről”. A mintegy 3000 négyzetméteren felépült intézmény, sőt még a zenélő parkja is nagyon él.
Szintén a XXI. század követelményeinek felel meg a Pénzmúzeum, amely különösebb politikai csinnadratta nélkül nyílt meg 2400 négyzetméteren a felújított Postapalota épültében a Széll Kálmán téren. (A Magyar Zene Házához még egy hasonló vonás: az építés tervezett költségeit itt is jócskán túlszárnyalták.) Játékos, interaktív állandó kiállítása a pénz öt – értékmérő, forgalmi, fizetési, világpénz, felhalmozási – funkcióját mutatja be, s természetesen nem hiányzik belőle az olyan népszórakoztató elem, mint az aranytömbemelés. Persze, mivel a Magyar Nemzeti Bank intézményéről van szó, egy rejtett sarokban szívesen olvastuk volna Matolcsy György őszinteségi rohamainak gyűjteményét, vagy arról miként veszíti el közpénz jellegét a tao, esetleg mennyiben tekinthető játékpénznek a forint. Utóbbi gondolatot egyébként Szőke Gábor Miklós Aranyvonat-installációja, amely úgy villódzik a kirakatban, mintha egy játékboltot hirdetne. A forint kétségbeejtő helyzetét jelezheti utóbb, az épület túlsó felén felállított pikkelyes Csodaszarvas szobra is, amely egyértelműen a villamos felsővezetéket célozza meg az ugrásával.
Bár a Néprajzi Múzeum épületét korábbi tervek szerint még kampányidőszakban adták volna át, erre végül májusban került sor. Itt beszédében Orbán Viktor már nem az ellenzékkel, hanem magával a Néprajzi Múzeummal foglalkozott, sőt – tekintettel az energiaválságra és az emiatt bizonytalan helyzetbe kerülő kulturális intézményekre – arra is kitért, hogy a kulturális kiadások csökkentése hatalmas hiba. „Azt mondják, hogy a világháború alatt a brit parlamentben arról győzködték Churchillt, hogy csökkentse a kulturális kiadásokat, a pénzt meg inkább fordítsa hadikiadásokra. Azt válaszolta, hogy de akkor miért harcolunk? Így van ez...” Bár a 33 ezer négyzetméter összterületű épület talán első blikkre nem olyan vonzó, mint a Fudzsimoto Szú által tervezett Magyar Zene Háza, ám érdemes ez ilyen fenntartásokon túllendülni: a 150 éves Néprajzi Múzeum az új otthonában valóban megmutatja, milyen potenciállal rendelkezik.
Július közepén ideiglenes jelleggel, két hónapra kinyitott az Iparművészeti Múzeum is, hogy a második világháborúban megsérült – utána de facto államosított – Esterházy kincsekkel érzékeltesse, mi zajlik most Ukrajnában. Az Iparművészeti ideiglenes megnyitása jó alkalom volt arra, hogy tovább tűnődhessünk a magyar miniszterelnök Churchillt parafrazeáló mondatain – az intézmény már 2017 szeptemberében bezárt, s a kormányzati teszetoszaságnak köszönhetően a felújítása sehol sem tart még, pedig az eredeti tervek szerint már új pompájában kellene állnia.
A XXI. századi múzeumi színvonal persze nem csak a főváros sajátja – jó példa erre a részben felújított Sümegi Püspöki Palota időszaki kiállítása, a Mennyei lakoma, ami a mozgásérzékelőt is beveti az interaktív szórakoztatásban. A XVIII. században élt, ellentmondásos veszprémi püspök, Padányi Biró Márton történetét olyan emlékezetesen mesélik el, hogy még a restaurátorok által feltárt bolondfigura is az eszünkbe vésődik, többek között azzal a szellemes mondással: „A bolond bölcsnek tarja magát, de a bölcs tudja magáról, hogy bolond.”
2022 eleje múzeumi szempontból azzal az örömmel kezdődött, hogy a járványügyi korlátozásoknak vége – többek között a Covid-korlátozásoknak volt köszönhető, hogy tavalyra Szépművészeti Múzeumban olyan nagy művészek kiállításai torlódtak össze, mint Bosch, Matisse és El Greco. Szeptemberre azonban a múzeumoknak is 25 százalékos kötelező energiamegtakarítási tervet írtak elő, így országszerte számos intézmény vagy bezárt két-három hónapra, vagy a nyitvatartását korlátozta, a Magyar Zene Háza pedig jövőre halasztotta poptörténeti tárlatát. Pedig hogy is mondta Churchill?!
Az év kiállításai
November elején adták át a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület által 2010-ben alapított Az év kiállítása díjat. A négymillió forint bekerülési költség alatti kategóriában a Petőfi Irodalmi Múzeum és a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum Hátsó füves – Egy eltűnő futballvilág képei című időszaki kiállítása és közösségi tere nyert. A négymillió forint bekerülési költség feletti kategóriában díjazták a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyüttesét, a Sümegi Püspöki Palota Mennyei ügyek című kiállítását és a zirci Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház Regulyversum – mindent Regulyról című kiállítását. A virtuális kiállítás kategóriában egyetlen pályázat érkezett, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Lendület Családtörténeti Kutató Csoport közös, A Sorsfordító – A rendhagyó című virtuális, családtörténeti kiállítása.
