A nevezetes szilveszteren a helyi kórus mi mással, a Happy Birthdayjel köszöntötte, mert a születésnap meccsnap is volt, a Blackburn Rovers látogatott az Old Trafford stadionba.
Az aligha meglepő, hogy a 75 146 belépő mind egy szálig elkelt.
Ami ennél jóval furcsább, az a United skót vonala. Az MU első, sokáig utolérhetetlennek tetsző trénerlegendája a szintén skót Matt Busby volt, aki 1945 és 1969 között 24 éven, 1 hónapon és 14 napon át dolgozott a klub edzőjeként, bár nem mindig ő irányította a csapatot, mert a manchesteri együttes 1958 februárjában bekövetkezett légi szerencsétlensége után kilenc hetet kórházban töltött, s ezalatt kétszer is feladták rá az utolsó kenetet.
Ő nem adta fel, és – a huszonhárom halálos áldozattal szemben – túlélte a tragédiát.
Aztán tíz évvel a katasztrófa után Anglia első BEK-győzelmét ünnepelte a Manchester Uniteddel.
Amúgy az angolok ki nem állhatják a skótokat, a Scotland szót legföljebb akkor tudják elviselni, ha azt a Yard elé írják. Busby ráadásul minősített eset volt, mert játékosként az MU két legnagyobb riválisánál, a Manchester Citynél és a Liverpoolnál nyomott le összesen 319 angol bajnoki meccset.
Ferguson túlszárnyalta Busbyt, huszonhét éven át dirigálta a Unitedet. Eredetileg 2010. december 19. lett volna az a nap, amikor megdönti elődje jelenléti rekordját, de a nagy havazás miatt el kellett halasztani a Chelsea elleni londoni mérkőzést. Angliában azon a napon 34 mérkőzés maradt el a különböző osztályokban, de ez semmi 1963. február 9-hez képest, amikor 57 meccs ment a kocsonyába, azaz a fagyott levesbe.
Fergusont futballistaként akkori skót rekordösszegért, 65 ezer fontért szerződtette 1967-ben a Dunfermline-tól a Rangers, de alig több mint negyven bajnokit játszott a glasgow-i csapatban.
Igaz, 1969-ben, Busby utolsó manchesteri évében a Vásárvárosok Kupája elődöntőjébe jutott a Rangersszel, amelyet a Newcastle United állított meg (0:0, 2:0). Az elérzékenyüléstől könny szökik a szemembe: a döntőt az Újpesttel vívta a Newcastle. Otthon 3:0-ra nyert, majd a Megyeri úton a szünetben 2:0 volt a lilák javára – a virtuóz Göröcs János szólógólját soha nem felejtem –, ám a második szakasz elején Bobby Moncur váratlanul szépített, a Szentmihályi – Káposzta, Solymosi, Noskó, Bánkuti – Dunai III, Göröcs – Fazekas, Bene, Dunai II, Zámbó összetételű szuper Újpest pedig váratlanul összeomlott (2:3).
Ferguson edzőként jóval nagyobb eredményeket ért el, mint futballistaként. Már Manchester előtt is. Az Aberdeent 1983-ban KEK-diadalra vezette a Real Madriddal, és európai Szuper Kupa-győzelemre a Hamburggal szemben, miután együttese a skót kupadöntőben 4-1-gyel intézte el a Rangerst. A következő skót kupadöntőben az Aberdeen megint legyőzte a Rangerst (1-0), de az igényes Ferguson azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a siker ellenére „szégyenteljesnek” nevezte csapata játékát.
A tragédia közelsége őt sem kerülte el: a skót válogatott másodedzője volt Jock Stein kapitánysága idején, amikor 1985. szeptember 10-én, a cardiffi Ninian Parkban – ott, ahol Busby 1933-ban először és utoljára szerepelt a skót nemzeti együttesben – a szakvezető lefordult a kispadról, és a helyszínen meghalt. Stein helyére Ferguson került, de Skócia legjobbjai nem jutottak túl a csoportkörön az 1986-os világbajnokságon, amelyen a spórolós skótok egyetlen gólját Gordon Strachan szerezte Queretaróban (NSZK 1-2), míg a felejthetetlen nevű Nezahualcoyotlban „néma” maradt a csapat (Dánia 0-1, Uruguay 0-0).
Az edző néhány hónappal ezután került Manchesterbe. Nem mondható, hogy magával ragadott mindenkit, mert bemutatkozása alkalmával az MU 2-0-ra kikapott az Oxford Unitedtól. Ha ekkor valaki azt mondja, hogy Ferguson 2013 májusáig marad a posztján, az illetőt körberöhögik.
Már 1989-ben félre akarták állítani, mert abban az évben – az 1988-as ezüstérem után – csak tizenegyedik, majd a következő esztendőben tizenharmadik lett a csapat. Ekkor végképp kifelé állt szekere rúdja, de megmentette a Crystal Palace ellen a megismételt mérkőzésen kivívott FA Kupa-győzelem (3-3, 1-0). E siker vezetett az újabb diadalhoz: a KEK 1991-es döntőjében a Manchester United 2-1-re legyőzte a Barcelonát, ezzel az 1985-ös Heysel-tragédia miatt öt évre kitiltott Anglia valóban visszakerült Európa futballtérképére.
Nem mellesleg: Ferguson edzőként a vesztes oldalra helyezte a Real Madridot és a Barcelonát is. Húsz évvel később, 2011. november 5-én az Old Trafford északi lelátóját hivatalosan Sir Alex Ferguson Standnek nevezték el.
Aztán december 7-én beütött a krach: az FC Basel a Bajnokok Ligája csoportkörében ajtót mutatott a Manchester Unitednak (2-1). A The Independent sót hintett a sebre: „Az az igazság, hogy Sir Alex maga sem tudott volna előnyösebb BL-sorsolást összerakni.” Ehhez képest a Benfica futott be elsőként, a Manchesterben 3-3-at elérő Basel másodikként. A The Times utólag úgy vélte: „A balesetet előre meg lehetett jósolni.” Hozzátette: „A karambol csak megerősítette a szurkolók között régóta rebesgetett igényt a változtatásra.”
Ilyen hangulatban érkezett az Old Traffordra a Blackburn. A brit fogadóirodák egy a húszhoz adták az „alantas látogatók” győzelmi esélyét, mivel a Rovers a tabella végén állt, és a bajnokság befejeztével ki is esett a Premier Ligából.
Ezzel szemben a Manchester United igyekezett kárpótolni híveit Bázelért: a Fulhamet és a Wigant egyaránt 5-0-ra verte. Az utóbbi meccsen a bolgár Dimitar Berbatov mesterhármast jegyzett, talán ezért is döntött Ferguson a mellett, hogy a karácsonykor „dorbézoló” Wayne Rooney-t nemhogy kihagyja a csapatból, de még a kispadra sem ülteti.
Na most, az első negyedóra elteltével éppen Berbatov rántotta vissza a Franciaországban született, de kongói válogatott Christopher Sambát, s a joggal megítélt tizenegyest Yakubu belőtte. A nigériai csatár a második félidő elején duplázott, mindinkább fészkelődött az ünneplésre egybegyűlt közönség.
Ám Berbatov nem hagyta annyiban: fejessel szépített, lövéssel egyenlített (2-2), a nézők kezdtek azzal számolni mégiscsak, hogy a United a tabella élén virít az óév utolsó és az új esztendő első napján. Ám David de Gea, a spanyol kapus megsegítette a Blackburnt: végignézte, amint Grant Hanley elsőre a magasba, másodszorra a hálóba fejeli a labdát (2-3).
MANCHESTER UNITED–BLACKBURN ROVERS 2-3 (0-1)
Angol bajnoki mérkőzés, 2011. december 31., Manchester, 75 146 néző. Jv.: Dean.
Manchester United: De Gea – Rafael (Will Keane, 85. perc), Carrick, Jones, Evra – Valencia, Park Ji Sung, Nani – Berbatov, Javier Hernandez (Anderson, 46.), Welbeck.
Blackburn: Bunn – Lowe, Grant Hanley, Samba, Adam Henley – Rochina (Morris, 55.), Petrović, N'Zonzi, Formica (Goodwillie, 85.), Pedersen – Yakubu (Slew, 89.).
Gól: Yakubu (16. és 51., az első 11-esből), Berbatov (52. és 62.), Grant Hanley (80.).
Ferguson „katasztrofálisnak” minősítette a vereséget, de azt is megemlítette: „A csalódás és annak feldolgozása része a futballnak, túl kell tenni magunkat a kiábránduláson.”
Ez arra is vonatkozott, hogy a United még a vigaszágat (sem) jelentő Európa Ligából is kiesett a Bilbaóval szemben (2-3, 1-2), ahogyan elbúcsúzott az FA Kupától a Liverpoollal (1-2) és a Liga Kupától a Crystal Palace-szal szemben (szintén 1-2).
S még mindig maradt gyötrelem.
A bajnokság záró fordulójában a Manchester United – Rooney góljával – 1-0-ra győzött Sunderlandben, ahol a Manchester City 2012. január elsején ugyanennyire kikapott. A két városi rivális azonos pontszámmal érkezett a Premier Liga utolsó köréhez, amelynek során az MC a Queens Park Rangerst fogadta. A tét azért is óriási volt, mert a City előzőleg akkor (1968-ban) nyert bajnoki címet, amikor a Manchester United első BEK-diadalát aratta. A Cityben még Colin Bell, Francis Lee vagy a Menekülés a győzelembe című, részben a Hungária körúton forgatott amerikai háborús filmben is szereplő Mike Summerbee, a Unitedban az aranylabdás trió, George Best, Bobby Charlton, Denis Law játszott. (A skót Law az idény vége felé térdsérülést szenvedett, e miatt ki kellett hagynia a BEK-elődöntő visszavágóját, majd a döntőt is.)
Úgy festett, sima ügy lesz a 2012-es finálé, hiszen az argentin Pablo Zabaleta góljával a szünetben 1-0-ra vezetett a City. Az elefántcsontparti francia válogatott, Djibril Cissé ugyan egyenlített, ez után azonban Joey Barton, a Queens Park játékosa szinte megháborodott: könyökkel benyomott egyet az argentin Carlos Teveznek, majd – miután kiállították – hátulról belerúgott Tevez honfitársába, Sergio Agüeróba, és megpróbálta lefejelni a belga Vincent Kompanyt.
Azt gondolták sokan, innen már nincs menekvés a vendégek számára, ám a szenegáli Armand Traoré labdáját befejelő skót Jamie Mackie a 66. percben visszavette az előnyt a létszámhátrányban futballozó QPR-nak. Idegtépő hajrá következett, de már a 91. perc is letelt, és maradt az 1-2. A következő percben a bosnyák Edin Džeko egyenlített, majd a 94.-ben Agüero fordított (3-2). Manchester egyik fele a mennybe ment, a másik romokban hevert. A Unitednak a május még szomorúbbnak tetszett, mint a különös szilveszter; Ferguson, ha akart volna, sem tudott mivel hetvenkedni. Mármint akkor nem.
Mert különben annyi lampion virított és konfetti hullott a Fergie-érában Manchesterben, amennyi másutt évszázadnyi december harmincegyedikére elég lett volna.
