Elbeszélő költemény
anyja alkoholista volt, nevelőapja telefonkönyvvel ütötte a fején,
berugdosta a vécébe, leköpdöste, ott telt el az éjszaka.
az iskolában másnap néhány osztálytársa gúnyolta, bántotta.
néhány osztálytársa a csengőjét kiakasztotta, telefonon zaklatta,
nem hagyta békén, nem hagyta, hogy levegőhöz jusson.
ez egy valós történet, nem én vagyok az értelmi szerzője.
miért telefonkönyvvel? – kérdezhetné a figyelmes olvasó.
a telefonkönyv nem hagy nyomot, azért.
nem az újságból, nem a Telexen olvasom ezt a rémtörténetbe illő hírt,
nem elrettentésnek, tizennyolc karikás fabulának szánom.
egy véletlen találkozás év végén, egy általános iskolai osztálytársam
elbeszélő költeménye, nem árulom el a nevét, nem árulom el a nevét,
hogy elmondom a személyes életéből vett elbeszélő költeményt?
mellőzök a nyugalom megzavarására alkalmas minden költői eszközt,
a múltból elővett nyers erő a releváns metafora,
ez egy metafora, hogy milyen volt 2022?
Évelő növény
hűvös növények háza őrizzen, év,
növény őriz téged, te ház, te hűvösség,
minden szökést, tartós elakadást
árnyékként húztál falon át haragra,
tapostál a kertben, félretolt egy ág,
ne engedd, kert, taposást ne engedj,
ablak nem nyílhat idei év házán,
idei év házán összes ajtó bezárt,
ég letört: felhúzott madárláb,
szétdobált tollak és fegyverek az évben,
szárnyalást, rongálást, reményt és törést,
őrizzen nappal háza évelő növényt.
