A magyar kormánynak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy az Európai Bizottság máshogy lép fel a korrupcióval szemben, mint korábban. Jól tudjuk, hogy az EU alapító atyái nem voltak felkészülve arra, hogy egy tagállam lábbal tiporja a demokratikus alapértékeket, saját kénye-kedve szerint hozza a törvényeket, majd e tollba mondott jogszabályokra hivatkozva büntet meg és hoz hátrányos helyzetbe másokat.
Mára megváltoztak a viszonyok. Sőt, a Bizottság mintha már a forgatókönyvíráshoz is értene: épp két nappal Szenteste előtt léptette életbe a nukleáris opciót: miközben hónapokon át arról szólt a vita, mekkora összeget fagyasszon be a kohéziós támogatásokból, 6,3 vagy 7,5 milliárd eurót, mostanra kiderült, nem csak erről, hanem majdnem a teljes támogatási összeg, azaz 22 milliárd euró visszatartásáról van szó. Brüsszel addig nem utal pénzt, amíg a négy igazságszolgáltatási reformot végre nem hajtja a kormány. Mindez megerősíti, a Bizottságnak nem elegendőek a magyar kormány biztosítékai arra, hogy a lehető legmagasabb szinten garantálja a bíróságok függetlenségét és lép fel a korrupcióval szemben, hanem konkrét bizonyítékokat is akar erre.
Ez pedig azt jelzi, olyan rövid pórázon tartja az Európai Bizottság Magyarországot, amilyenre még nem volt példa az EU fennállása során. Ez azért is tragikomikus, mert éppen a magyar kormányfő toborzott a határainkon túl is uniós híveket azzal a mantrával, amely szerint az egyes tagállamok szuverenitását kell erősíteni az Európai Unión belül. Ehhez képest a felelőtlen kül- és gazdaságpolitikával ennek épp az ellenkezőjét értük el.
Azon persze meg sem lepődünk, hogy ezt is sikerként ünnepelte a kormány, hiszen az már bebizonyosodott, hogy a kabinet rajongóit minden további nélkül buborékban lehet tartani. El sem tudja képzelni az ember, mi kell ahhoz, hogy a „hívőknek” is felnyíljon a szemük.