Tóth Zsolt, a Kisalföldi Erdőgazdaság (KAEG) Zrt. kerületvezető erdésze már azt is nehezen akarta elhinni, hogy 25 év után megválnának tőle. Munkájára nem volt panasz, munkatársai hozzáértését elismerték, ráadásul az erdészet számára a hivatásnál is többet jelentett, hiszen édesapja bő negyven éven át dolgozott ott. De nem tehetett más, el kellett fogadnia: ő is belekerült 2020-ban abba a csoportos létszámleépítésbe, amit a meggyengült az európai fapiaci helyzettel és a világjárvány kedvezőtlen hatásaival indokolt az állami erdészet. A döntést elfogadta, de elbocsátásának módját már nem. A leépítésben érintettektől közös megegyezéssel vált volna meg a cég, Tóth Zsolt azonban jelezte: csak akkor hajlandó ezt elfogadni, ha kifizetik neki a mintegy 1000 órányi rendkívüli munkája után járó bért. A cég azonban vitatta ezt az igényét.
– A vezérigazgató nem tudott beletörődni, hogy a csoportos létszámleépítésnél a nekem nem tetsző dolgok miatt egyedüliként nem írtam alá a közös megegyezést – idézte fel Tóth Zsolt, aki szerint ettől kezdve a helyzet egyre feszültebbé, a cégvezetés pedig mind ellenségesebbé vált. Ezt utóbbira jellemző szerinte az: volt, hogy egy hét alatt négyszer rendelte be a cégvezető a kapuvári munkahelyéről a győri központba, hogy rábírja az aláírásra. Tóth Zsolt azt is nyomásgyakorlásnak érezte, hogy ezeken a találkozókon ő egyedül vett részt, a cégtől viszont többen is ott voltak. Mindez odáig fajult, hogy az egyik találkozó után azonnali hatállyal felmondtak neki.
Tóth Zsolt elszántabb volt mint valaha, a bíróságon folytatta a csatát. Ott és lapunknak nyilatkozva is kifejtette:
– Munkaidőben mindennap erdész voltam, a törvényes munkaidőn kívül pedig vadász. Többnyire hajnalban, este, valamint éjszaka, igen gyakran hétvégén magyar és külföldi vendégvadászokat kalauzoltam, terelő és egyéni vadászatokon vettem részt, voltam vadfigyelő és vadkárelhárító is. Ezzel és a szarvasbika vadásztatásban végzett munkámmal jelentős bevételhez juttattam az erdőgazdaságot. Mégis úgy gondolták, hogy mindezt ingyen csinálom.
A bíróságon az erdészet ellentámadásba lendült, és már azt is vitatta, hogy a hivatalos munkaidejét ledolgozta-e egyáltalán a férfi.
– Ezt nem a munkaidő nyilvántartására használt jelenléti ív, hanem a szolgálati gépkocsim GPS-adatai alapján igyekeztek bizonygatni. Holott a saját autómat, motoromat is használtam munkára, néha még másokét is. Ezt a tanúk is elmondták. A bíróság által kirendelt könyvvizsgáló pedig azt erősítette meg, hogy a cég kimutatása nem felel meg a valóságnak. A dokumentumokból ugyanis az derült ki, hogy az adott évben nemhogy kevesebb, jóval több ledolgozott munkaórám volt – engedett betekintést a csatározásba Tóth Zsolt.
Az elfajuló munkaügyi konfliktusról sokat elárul egy másik momentum. A bírósági eljárás során vita tárgya lett még az is: szabadságon volt-e azon a napon Tóth Zsolt, amikor közölték vele, hogy azonnali hatállyal felmondanak neki? Ennek azért lett jelentősége, mert a cégvezetés szerint a férfi „a vezérigazgató engedélye nélkül távozott a megbeszélésről.” Csakhogy Tóth Zsolt állította: szabadságon volt. Miközben próbálták kideríteni, kinek van igaza, meglepő részletre derült fény. Az érintett iratok egyikén szereplő aláírásról az igazságügyi szakértő úgy vont mérleget: a jelenléti íven Tóth Zsolt aláírásai nem a névtulajdonos kezétől származnak. A férfi ennél konkrétabban fogalmazott.
– Az egész ügyben a leginkább megdöbbentő az volt, hogy valaki a szabadságom alatt a jelenléti íven meghamisította az aláírásomat, ami utólag a bíróságon a bekért nyilvántartásból derült ki,
és ezt a törvényszék által felkért írásszakértő is megállapította. Ez alapján azon a napon dolgoztam, valójában pedig szabadságon voltam – mondta Tóth Zsolt, aki aláírás-hamisítás miatt a napokban ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a Győri Rendőrkapitányságon.
A Győri Törvényszék végül Tóth Zsoltnak adott igazat. Az ítélet szerint „munkáltatói a felmondás jogellenességére tekintettel” a cégnek ki kell fizetnie a férfi elmaradt jövedelmét, a végkielégítést és ezek kamatait. És talán ami a legfontosabb: az egész ügyet elindító pluszmunka-vitában is a vadásznak adtak igazat. A bíróság kötelezte az erdészetet, hogy fizessen ki közel 3 millió forint rendkívüli munkavégzésért járó bért neki. Az elsőfokú ítélet ellen az erdészet nem fellebbezett.
