Nagybányán vagyunk 1918-ban, majd aztán 1919-ben. Háború, fegyverszünet, román megszállás, világjárvány. Embert próbáló időbe helyezte új darabját Szálinger Balázs. Ráadásul a város egyik fontos helyszínére, a Kispiac téri Kályha nevű kocsmába. A Radnóti Színházban Khell Zsolt kocsmatere egyszerre otthonos és kissé szegényes. A második részben pedig szűkösebb, érzékeltetve azt a légkört, ahogy a szereplők körül egyre fogy a levegő.
A társaság tagjai közül többen szinte a kocsmában laknak. Mások pedig időnként betérnek. A központi figura – a címszereplő – a kocsmatulajdonos Kályha Kati. A kocsma az állandóság szimbóluma, miközben kívül folyamatosan változik minden. A kisebbségből többség, a szövetségesekből ellenségek lesznek.
Szálinger Balázs kötődik Erdélyhez, több városban, többek között Nagybányán is élt. A figurái, egy kivételével (a rendőrkapitány, Gazsó György játssza) fiktívek, de a szituációk, a viszonyok nagyon is hitelesek. A mindennapokat a háború és a pusztító spanyolnátha határozza meg, miközben mindenki próbál túlélni – van, akinek ez jobban megy, de nagyon sokan elbuknak ebben a kegyetlen harcban. A darab, bár érzékelteti a közéleti fordulatokat, arra koncentrál, miként is lehet ezekre a változásokra reagálni.
Szerelmek, csalódások, pálfordulások jellemzik a történetet, de egészen mélyre megyünk morálisan is. Közeli, szinte mikroszintű jellemrajzokat kapunk, a jelenetek pedig – mint valami mozgóképek – peregnek egymás után. Mindegyik végét pedig egy pontosan exponált állókép zárja le, amely egy album lapjaként bármikor visszanézhető. Olyan is, mintha ezt a történelmi képeskönyvet lapozgatnánk, de szerencsére rendkívül élőek a párbeszédek, a monológok.
Szálinger drámájában mindenki kitárulkozik. Megmutatja milyen is valójában. Bartis Attila darabjaiban érezhetünk hasonlót, a képek dominanciájával együtt.
A címszerepet, Kályha Katit Kováts Adél játssza. A város Kurázsi mamája, a megmentő és a túlélést biztosítja. Tud irányító és befogadó is lenni. Taktikázik, számol, próbál jó időben jó helyre állni, de leginkább létezik. Kováts Adél játékában benne van az elegancia, a nőiség, de leginkább egy anyát látunk. Aki a gyerekeit igyekszik jól menedzselni, amennyire egy ilyen történelmi viharban lehetséges, amikor pedig veszít, képes akkor is döntést hozni. Gyilkossá is szinte csöndben, dermesztő nyugodtsággal, az elkerülhetetlen elképesztő tragikumával válik. Felvállalja azt, amit mások nem tesznek meg, és végül önmagára is ítéletet ró.
Pál András Sporijának és Nagypál Gábor Bácsijának a kocsma az egyetlen menedék. Bácsi vak, de mégis mindent tud és lát. Spori pedig a történet egyfajta narrátora, tőle tudunk meg sok mindent. Barátjának az egy héttel korábbi újság híreit olvassa fel. Érdemes megemlíteni Tihanyi Ildi jelmeztervező nevét is, akinek a jelmezei – például Soprié és Bácsié – finoman kimunkált festményszerű műalkotások.
Kályha Kati gyerekeit Nagy Márk és Berényi Nóra Blanka játssza. Mindketten érzékenyen jelenítik meg a túlélni próbáló fiatalokat. A Berényi Nóra Blanka által megformált lány áldozattá válása egy görög sorstragédiához hasonlít. Porogi Ádám festőtanonca (Tihanyi Ildi számára is remek jelmezt tervezett) Nagybánya aranykorát is felidézi, a híres festőiskolát, ahonnan klasszisok sora vált később világhírűvé. Schneider Zoltán „román” szőlősgazdája és a fia, a leszerelt katona, Baki Dániel sodródnak az árral. Utóbbi pedig asszisztál egy súlyos, igazából megtorlatlanul maradt szörnyű bűntényhez. László Zsolt koporsóárusa egy jelenetbe képes belesűríteni egy férfi tehetetlen gyászát, magányát és kétségbeesését. Rusznák András városházi titkára gátlástalan helyezkedésével tűnik ki, egyben számító, sőt az arcátlan zsarolástól sem idegenkedik, aztán persze ő lesz a nyerő. Mészáros Blanka Cafkája vállalja önmagát, ezért nagy árat kell fizetnie.
Az előadás végén halottak és élők bolyonganak, és járják időtlen táncukat, Spori pedig átvált a mai hírekre, sőt a premierközönség még a friss futballvilágbajnok csapat nevét is megtudhatja. A sokkoló tablóképeket azonban egy ideig biztos magunkban hordozzuk.
