A kommunista vezetésű Kubában már régóta rosszak az életkörülmények, de a reményvesztettség mostanra a legnagyobb elvándorlást indította el Fidel Castro több mint hat évtizeddel ezelőtti forradalma óta. A Trump-éra szigorú amerikai szankciói és a Covid-járvány két hulláma tönkretették Kuba egyik lételemét, a turizmust. Az élelmiszerek ára az egekbe szökött, a gyógyszertárak előtt már hajnalban sorok állnak, s milliók szenvednek a mindennapossá vált, több órás áram- és vízkimaradásoktól.
A történteket szakértők háborús exodusokhoz hasonlítják. Nem látják a végét, és úgy vélik, destabilizálhatja Kubát, amely már így is a félteke egyik legidősebb népességével rendelkezik.
A New York Times hétvégi írása szerint idén közel 250 ezer kubai, a sziget 11 milliós lakosságának több mint 2 százaléka vándorolt ki az Egyesült Államokba, s az amerikai kormány adatai szerint többségük szárazföldi úton érkezett a déli határra. A mostani hullámot - amely nagyobb, mint az 1980-as „marieli hajóhíd” és az 1994-es „tutajosválság” együttvéve – szakértők háborús exodusokhoz hasonlítják. Nem látják a végét, és úgy vélik, destabilizálhatja Kubát, amely már így is a nyugati félteke egyik legidősebb népességével rendelkezik.
A többségükben fiatal kubaiak lavinaszerű távozása kihívást jelent az Egyesült Államok számára is, mostanra ez a népvándorlás vált az amerikai-mexikói határ zsúfoltságának egyik fő okozójává, ami Biden elnök számára komoly politikai teher. Sok szakértő szerint éppen Washington Kuba-politika táplálja ezt a válságot. A dél-floridai kubai-amerikai szavazók megszólítása érdekében a Trump-kormányzat elvetette az Obama elnök által vállalt kötelezettségeket, a diplomáciai kapcsolatok helyreállítására és a szigetre irányuló utazások növelésére tett ígéretet. Donald Trump ezt egy "maximális nyomásgyakorlási" kampánnyal váltotta fel, megszigorította a szankciókat és korlátozta, hogy a kubaiak mennyi készpénzt kaphatnak az Egyesült Államokban élő családtagjaiktól, ami pedig az ország kulcsfontosságú bevételi forrása.
Biden elnök pedig túl lassan kezdte visszafejteni Trump néhány intézkedését, mert félt, hogy magára haragítja a kubai diaszpórát - mondta William M. LeoGrande, az American University professzora. Bár a szankciók visszavonása továbbra sem kerül szóba, Washington nemrég bejelentette, hogy januártól újraindítja a konzuli szolgáltatásokat Havannában és jövőre legalább 20 ezer vízumot ad ki kubaiaknak. Havanna pedig beleegyezett, hogy ismét fogadják a hazatoloncolt kubaiak járatait, ami szintén sokakat eltántoríthat a kivándorlástól. A Biden-kormányzat emellett feloldotta a kubai amerikaiak által rokonoknak küldhető pénz felső határát.
A kubai kormány régóta a washingtoni szankciókat és a több évtizedes kereskedelmi embargót okolja az ország gazdasági hanyatlásáért, s azt állítja, hogy a migrációs hullámok egyik fő oka az az 1966 óta érvényben lévő törvény, amely a legtöbb kubai számára gyorsított eljárásban biztosítja a letelepedést. De Kubában hosszú múltja van annak is, hogy kivándorlási hullámokkal szabadítsák meg a nemzetet az „elégedetlenkedőktől”. Amikor a politikai zavargások elharapództak, Fidel Castro nyilvánosan búcsút intett az agitátoroknak. Camarioca kikötőjéből 1965-ben mintegy 3 ezer ember, Marielből pedig 1980-ban 125 ezer ember távozott. Az 1994-es utcai tiltakozások nyomán mintegy 35 ezer kubai távozott az országból.
A Covid-járvány hatására Kuba pénzügyi tartalékai az elmúlt három évben megcsappantak, az import - élén az élelmiszer- és üzemanyag-behozatallal - a felére esett vissza. Tavaly, megelégelve a gazdasági hanyatlást és a szabadság hiányát, kubaiak tízezrei vonultak az utcára az elmúlt évtizedek legnagyobb tüntetésén, amit kemény megtorlás követett.
A kevésbé tehetős kubaiak házilag összetákolt vízi járműveken próbálnak távozni, az amerikai parti őrség csak az elmúlt két hónapban közel 3 ezer kubait fogott el a tengeren. Manapság azonban a legtöbben repülővel hagyják el a szigetet, a jegyet gyakran a külföldi rokonok fizetik. A zsilipek tavaly nyíltak meg, amikor Nicaragua megszüntette a kubaiak számára a vízumkötelezettséget. Emberek tízezrei adták el otthonukat és ingóságaikat, Managuába repültek, és csempészeknek fizettek, hogy segítsenek nekik megtenni az amerikai határig vezető 1700 mérföldes utat.
Katrin Hansing, a City University of New York antropológusa NYT-nak megjegyezte, hogy a megugrott migrációs adatok nem számolnak azzal a több ezer emberrel, akik más országokba, például Szerbiába és Oroszországba távoztak. "Ez a legnagyobb (…) agyelszívás, amelyet az ország átélt a forradalom óta" - mondta. Akik elmennek, "a legjobbak, a legokosabbak és a legenergikusabbak”. Ami történik, nem kevesebb, mint "pusztító" - mondta Elaine Acosta González, a Florida International University munkatársa. "Kuba elnéptelenedik."
Omar Everleny kubai közgazdász El Paísnak rámutatott: "Főleg a fiatalok hagyják el a szigetet. Sokan szakemberek vagy szakmunkások, akik elvesztették a reményt, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak."
Egy havannai műszaki iskola tanára a spanyol lapnak azt mondta: "Minden névsorolvasáskor kevesebb a diák. Az osztálytársak azt mondják: elmentek - nem kell őket többé szólítani. Durva számításom szerint a diákjaim legalább 30 százaléka ment el az elmúlt két évben."
Egy ismert havannai családi étterem pincérnője azt mondta, hogy az elvándorlás miatt néhány havonta teljesen lecserélődik a személyzetük. "A WhatsApp kapcsolataimban szinte már nincs is +53-assal [kubai országkód] kezdődő szám; mind +1-essel [amerikai országkód] kezdődik. És én leszek a következő."
