Megszokhattuk már azt, hogy miden uniós csúcson fényes győzelmet aratunk, és „sikerül érvényesíteni a magyar érdekeket”. Az azonban egyelőre még nem világos, hogyan lehet hatalmas diadalról beszélni, ha a csütörtöki uniós csúcstalálkozón azt az előterjesztést fogadják el az Európai Bizottság és Magyarország közötti vitában, amelyről az unióhoz akkreditált nagykövetek állapodtak meg. Az a kompromisszum, amelyet a tagállamok nagy része elfogadhatónak tartott, Magyarország szempontjából továbbra is fájdalmas. A hétéves felzárkóztatási támogatásokból ugyan az eredeti bizottsági javaslathoz képest, 1,2 milliárd euróval kevesebbet blokkolnának, de a visszatartott összeg így is eléri a 6,3 milliárd eurót. Hatalmas fejlesztési összegekről kell tehát lemondani.
A nagykövetek támogatták a magyar helyreállítási tervet, amint ezt előzőleg a Bizottság is megtette, de nem lehet elégszer kiemelni: ez önmagában még nem jelenti azt, hogy hirtelenjében az államkassza 5,8 milliárd euróval gazdagodik, hiszen 27 kőkemény „szuperfeltételt” kell teljesíteni hozzá. Ezek azokat az itthon már jól ismert korrupcióellenes intézkedéseket tartalmazzák, amelyek a közbeszerzések tisztaságát, az ügyészégi döntésekkel szembeni jogorvoslat biztosítását és egyéb jogállamisági témákat érintenek. A vissza nem térítendő támogatásokból és kedvezményes hitelből álló összeget fél évente utalják akkor, ha ezekből a mérföldkövekből teljesítjük az Európai Bizottság által az adott időszakra előírtakat. A Bizottság tehát rövidpórázon tudja tartank a magyar kormányt.
A Bizottság és a magyar kormány közötti huzavona valójában a brüsszeli testület győzelmét jelenti a hónapok óta tartó pókerjátszmában, ha valóban ebben a formában fogadja el a Tanács. S azt is mutatja, hogy az itthoni propagandakampány ellenére a nemzetközi színtéren mennyire elvesztette érdekérvényesítő képességét a kormány: már nem számíthat a térség államainak szolidaritására sem. A Bizottság valószínűleg maga sem gondolta, hogy az eredetileg javasolt 7,5 milliárd eurós büntetés átmegy a tagállamok rostáján, de moshatta kezeit: teljesítette az Európai Parlament radikális követelését, így elkerült egy esetleges elhúzódó vitát az EP-vel. Állítólag a balti államok, Lengyelország, Szlovákia, valamint a NATO-csatlakozás magyar parlament általi megszavazására váró Svédország és Finnország is ennél kisebb összeget akart, ám a büntetés mértéke még így is jelentős. Hogy milyen helyzetbe kerültünk gazdasági és politikai szempontból, jól jelzi: az 1,2 milliárdos „enyhítés” már elég volt ahhoz, hogy Magyarország feladja kvázi vétóját Ukrajna 18 milliárd euró értékű uniós megsegítésével szemben. Ehhez persze az is kellett, hogy a Bizottság olyan javaslatot dolgozzon ki, amellyel meg tudták volna kerülni a magyar vétót.
A Brüsszel és Budapest közötti huzavona még nem ér véget, sőt, most kezdődik az igazán forró szakasz, hiszen komoly feltételeket kell teljesíteni a támogatások fejében. A nagy kérdés azonban továbbra is az: ezek az intézkedések hozzájárulnak-e majd ahhoz, hogy Magyarországot ne a korrupció melegágyaként emlegessék Európában.