A közfigyelmet még inkább a másnapi országos tanársztrájk kötötte le, amikor a kormánytöbbség szerdán - a szakmai aggodalmak ellenére is - jóváhagyta az egészségügyi reformcsomagot. Ettől a törvénytől ugyan nem lesz holnapra se jobb, se rosszabb az ágazat működése, de világosan megmutatja az utat. No, nem azt, aminek végén garantáltan jó ellátáshoz jutnak majd a betegek! Sokkal inkább azt, amin Orbán Viktor legfrissebb kormánya járni kíván az ágazat átalakításakor.
Ahogy Álmos Péter, az orvoskamara alelnöke emlékeztetett kevéssel a parlamenti szavazás után: Takács Péter ágazati államtitkár első ígérete az volt, hogy az egészségügyi szakma egyetértése nélkül nem kerül javaslat a parlament elé.
A mostani törvénymódosítás ennek nyilvánvaló megszegése. S e szempontból az már közömbös is, hogy magában a tervezetben az aggasztók mellett voltak észszerű elemek is. Az utóbbiakban rejlő lehetőségeket sem lehet kiaknázni úgy, ha a kormány nem együttműködni akar a területen dolgozó szakemberekkel, hanem csak lenyomni őket. Ahogy az egyik egészségügyi középvezető érvelt egy közösségi oldali kommentjében: "Bizalmi válság alakult ki. Az egyeztetések és a hatástanulmányok hiánya önmagában félelmet kelt és káoszt fog okozni. A centralizáció nem old meg semmit, sőt a szubszidiaritás elve alapján jól működő ellátókat elsorvaszthatja. A feladat sokkal bonyolultabb annál, mintsem vasakarattal, parancsokkal, vezénylésekkel, Excel táblázatok és extrém anekdoták elemzésével meg lehetne oldani."
Ha valaki kételkedne ebben, annak ott van példaként a másik hatalmas humánszolgálat, a közoktatás sorsa. Ott is a partnerséget pótló csodaszerként tekintett a kormány a központosításra. Megközelítése ott is inkább a rendfenntartóé, mint az értékteremtő-szolgáltató államé. S az összeomlásnak is hasonló a tünete: az ott feladatot vállaló szakemberek számának már a működést veszélyeztető csökkenése. Persze vannak különbségek is. De lehet, mindössze csak annyi, hogy az iskolák jobban mutatják a jövőt.