;

infláció;

- Inflációs krízis: az elitnek számító budai kerületekben is vannak, akik hasonló gondokkal küzdenek, mint a leszakadó vidéki térségek lakói

Másként, mint a leszakadó térségek kispénzű családjait, de a jobb anyagi körülmények között élőket is eléri az inflációs krízis. Elfogyó tartalékok és meghúzott nadrágszíjak. Egy budapesti alapítványnál duplájára nőtt a segítséget kérők száma.

– Az a pénz, ami eddig egy hónapra elég volt, most három hétig tart ki. Ahhoz, hogy kijöjjünk, lemondtunk néhány luxusnak számító termékről. Ilyen például a sajt, amelyet nagyon ritkán veszünk. A megtakarítást persze így is elfelejthetjük, korábban egy keveset félre tudtunk tenni, most megint hónapról hónapra élünk. Hozzáteszem, mi még örülhetünk, mert megélünk, de most aztán sok család alól végleg kihúzták a talajt – mondta egy fővárosi édesanya.

Több tucat budapesti anyát kérdeztünk arról, mennyire érinti őket az árak brutális emelkedése. Még az elitnek számító budai kerületekben is vannak olyanok, akik hasonló gondokkal küzdenek, mint leszakadó vidéki térségek lakói. Egyikük például így fogalmazott:

– Már azt a négyezer forintot sem tudtuk bevállalni, amit a fiam iskolája kért azért a buszért, amely eddig ingyen szállította őket úszásoktatásra. Bele se merek gondolni, mi vár még ránk.

A családok életét nem csak az élelmiszerárak általános növekedése érinti; olyan termékek és szolgáltatások is drágultak, amelyek a gyerekesek havi költségvetésében pluszteherrel járnak. Ezek közé tartozik például az iskolai étkeztetés is.

Helyenként a menza ára akár 1700 forintra is rúghat naponta.

A budapesti családokat is különböző mértékben érintik az elszabadult árak, de abban nincs különbség, hogy a közép- és felső osztálybeli famíliák vásárlási szokásai is megváltoztak.

A lapunknak nyilatkozó édesanyák közül legtöbben a készételek vásárlásáról mondtak le, több időt töltenek főzéssel. A palackos üdítőket a csapvíz váltotta fel, és a családok nagy része száműzte a nassolnivalókat a bevásárlókosárból. Általános tapasztalat, hogy sokkal jobban figyelik az akciókat, egy-egy termékből leárazás idején többet vásárolnak.

– Korábban nem feltétlenül érte meg egy-egy akcióért több boltot végigjárni. Most viszont már nézem a leárazásokat, igyekszem a heti menüt eszerint kitalálni. Ha olyan termék akciós, amit gyakran eszünk, akkor többet veszek, és lefagyasztom. Sokkal több időmet emészti fel a tervezés, viszont egyelőre ezzel a technikával nem kellett semmiről lemondanunk – számolt be lapunknak egy anyuka.

Sokan alternatív beszerzési eszközökkel próbálkoznak, bolt helyett használtan vásárolnak ruhákat, gyerekjátékokat. 

A zöldség-gyümölcs, tejtermékek beszerzését is magánszemélytől igyekeznek megoldani. 

– Igyekszem az interneten vásárolni. Sokaknak van telkük, ahol mindenféle gyümölcsöt, zöldséget termesztenek, a felesleget pedig a bolti árnál valamivel olcsóbban eladják. Nagyobb mennyiségben sokat lehet így spórolni, de szemfülesnek kell lenni, mert senki nem árul nagy tételben – osztotta meg tapasztalatát az egyik édesanya.

Szokássá vált az is, hogy szinte mindent otthonról próbálnak magukkal vinni, ezzel zárják ki az ingervásárlást. – A játszótérre eddig is csomagoltam, látom, hogy egyre többen tesznek így. Én még a kávét is termoszban viszem a munkahelyemre. Sok kicsi sokra megy – mesélte egy budai kerületben élő anyuka.

A kisgyerekesek esetében az egyik legnagyobb nehézséget a tápszerek árának körülbelül 80 százalékos emelkedése okozza. 

A tejalapú anyatej-helyettesítő termékeket idén októberig 55 százalékos tb-támogatással lehetett megvásárolni, amennyiben azt gyerekorvos írta fel. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő a támogatás mértékét október 1-jétől 25 százalékra mérsékelte. Az inflációval együtt számolva ez háromszoros költséggel jár a családoknak.

– Az egyéves lányomnak legalább napi egy adag tápszerét kakaóra cseréltem. Drága lett, és nagyon gyorsan fogy, ezért nem volt más választásom. Remélem, hogy nem emelkedik tovább, nem szívesen hagynám még el – mondta egy budapesti édesanya.

Abban a lapunknak nyilatkozók egyetértettek, hogy több tervezést és nagyobb odafigyelést igényel a családi büdzsé tervezése az infláció miatt, holott a legtöbben jó anyagi körülmények közt élnek.

Viszont aggódnak azokért, akiknek eddig is nehéz volt megélni. Többek között adományokra, segítségre a jobb módú családoknak is kevesebb lehetősége maradt, ami végső soron szintén a társadalom alsóbb rétegein csapódik le.

Szomolányi Tímea, a zuglói Tündérpakk Alapítvány elnöke a Népszavának elmondta: kétszeresére, háromszorosára nőtt az alapítványtól segítséget kérők száma a fővárosban, ahol jobb körülmények között élnek az emberek, mint a vidéki településeken. – Igyekszünk segíteni cégek és magánszemélyek adományaiból, de túl kevesen vagyunk, és nincs elég anyagi hátterünk mindent teljesíteni. December 3-án egész napos jótékonysági fesztivált szervezünk, ahol a rászoruló gyerekeknek a Mikulás fogja kiosztani az ajándékcsomagot – számolt be tapasztalatairól Szomolányi Tímea.

Porcsalmy László, a Johannita Segítő Szolgálat elnöke is megerősítette, többen fordulnak segítségért az alapítványokhoz. – Mi alapvetően intézményeket támogatunk, de van némi rálátásunk a kialakult helyzetre. Látszik, hogy emelkedik a segítségkérők száma, de azért még nem robbanásszerűen. A tél viszont csak most jön.

Ez még csak a rejtett szakasz

Mester Sándor a Magyar Családsegítő- és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének Dél-Alföldi régiójának vezetője aktív családsegítő-esetmenedzser volt 2022. augusztus 31-ig, amikor nyugdíjba vonult. A szakembernek most is konkrét ismerete van a helyzetről, mert aktívan tartja a kapcsolatot egykori kollégáival. – Most érzésünk szerint az úgynevezett "rejtett szakaszban" vagyunk, probléma már itt van, de még nem igazán érzékelhető a maga teljes durvaságában. Érzik a családok az inflációt, gondolkodnak, számolnak, tartalékaikat - már akinek volt - lassan felélték. Egyre inkább látható, hogy nem tudnak tervezni, egyik-napról másikra élnek, feszültebbek. Fontos része a helyzetnek, hogy még a munkaerő-piaci változások elején vagyunk, aki dolgozik, annak még van munkája, de már elindult ezen a téren is az átrendeződés, amit súlyosbít, hogy pont a szegények, periférián, szegregátumokban lakók közül sokan élnek alkalmi, idénymunkából, és ezeknek a "szezonja" lejárt.

Ha egy iskolában nincs elég vagy megfelelő végzettségű pedagógus, az sérti a tanulók oktatáshoz való jogát.