Kétségtelen, hogy a világ még sincs elveszve, ahogy Kácsor Zsolt derűlátásra – nagyon helyesen – okot adó tárcáját befejezi (Kevin Bacon, avagy a világ legrendesebb embere, november 17.). Nyilván azért is, mert rendes és szerény emberek is léteznek. Bizonyára nem kis számban.
Én is igyekszem rendes lenni, de annyira szerény mégsem tudok, hogy ehhez a gondolatébresztő tárcához ne tegyek hozzá még néhány kiegészítést. Ez semmit nem von le annak jelentőségéből, hogy a „kis világ jelenség” megragadta Kácsor Zsolt képzeletét (ahogy az enyémet is), és ő ezt megírta egy magyar napilapban, mélységes mély okulására mindenkinek, aki olvashatta.
Arról van tehát szó, hogy úgy tűnik, hat kapcsolaton keresztül minden ember ismer minden más embert.
A helyzet az, hogy először talán mindent a művészetben ismernek föl, és csak utána következik a tárgyiasított, netán tudományosan is megalapozott tudás. Azaz a metafora mindenek előtt.
A Kácsor által ismertetett
„Kevin Bacon effektust” bizonyíthatóan először 1929-ben Karinthy Frigyes fogalmazta meg a Láncszemek című elbeszélésében
(elérhető a mek.oszk.hu honlapján is). Ezt követte 1967-ben a magyar származású (minő véletlen) Stanley Milgram amerikai szociológus, aki az „elkülönülés hat szintjének” megalkotásával tudományos-kísérleti bizonyítékát próbálta ennek megadni.
Meglehetősen heves kritika fogadta. Idővel azonban szinte felrobbant a „kis világ” modell körül a tudományos publikációk tere. Matematikai oldaláról itt nem beszélnénk (pedig nagyon is volna miről), de többek között – megint minő csodás véletlen – a magyar Barabási Albert László és Albert Réka adott hozzá újat a társadalmi hálózatelmélet területén. Ők utaltak rá, hogy az ilyen erős „kapcsoltságú” világok rendkívül stabilak.
Ezért is hiszem, hogy a világ (értve ez alatt az emberi világot, a társadalmat) nincs elveszve. Szemben például számos más, például állati világgal, melyeket annyira megtizedelt a stabil emberi társadalom, hogy csak egymástól teljesen elszakított populációik léteznek. Ettől gyakorlatilag halálosan sebezhetőkké váltak.
Barabásitól (tőle is) származik az a felismerés, hogy ilyen erős kapcsoltságú élő világok ma az emberén kívül nem ismertek. Nagyon különös, és ezt mintha régóta tudnánk is. Maga az internet, mindannyiunk (bocsánat: jelentős részünk) istencsapása és napi szükséglete meg sem közelíti a maga 15-16-os kapcsoltságával. Pedig elődjét, amiből kinőtt, azért hozták létre az Egyesült Államok fegyveres erői - katonai célból -, hogy nagyon stabil kommunikációs rendszert teremtsenek – mely még egy atomtámadást követően is működőképes marad.
Ha ez használ valakinek: én derűlátó vagyok. És örültem Kácsor Zsolt tárcájának - persze nem a fizikainak, mely lehet, hogy az enyémhez hasonlóan egyre laposabb.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.