Postabezárások, települési és intézményi megszorítások, általános nadrágszíjhúzás – bármilyen furcsán hangzik, jól jöhet a közszolgáltatásokat áramvonalasítani kívánó kormánynak a válság. Békeidőben aligha nyúlna hozzá egy-egy iskolához, postahivatalhoz, hiszen ez népszerűtlen lépés volna (és a populistáknak a népszerűség, az egy igaz isten).
Emellett hiteltelen is, hiszen ellenzékben a Fidesz mindig falurombolást kiláltott egy-egy iskola-összevonás, szárnyvonal-megszüntetés vagy postahivatal-bezárás miatt, a múltbéli kommunikációja így könnyen visszahullana rá. (Nem mintha az egykor nyugatos, még korábban liberális Orbán valahai mondatai nem tennék vele ugyanezt, de a híveihez ezek a szembesítések nem jutnak el. Szép feladat volna egy valódi közmédiának. A jelenlegi annyit foglalkozik a balliberális kormányok tizenöt évvel ezelőtti működésével, hogy igazán megtehetné ezt a maival is.)
Teljes lebutítás
„A polgármesterek körében elkeseredett hangulat alakult ki, mert a faluromboló politika egyre szélesedik” – ezt mondta 2004 októberében a Fidesz–KDNP kaposvári polgármestere, Szita Károly. Szerinte az MSZP–SZDSZ-kormány kétéves regnálása alatt vasúti állomáshelyek és posták szűntek meg a kistelepüléseken, míg jövőre már a falusi óvodák és iskolák bezárásával kell számolni.
„Szó sincs itt falurombolásról, annál inkább egy felelősségteljes fenntartói törekvésről, amely a diákok számára egyenlő esélyeket kíván teremteni úgy, hogy működőképessé, fenntarthatóvá próbálja tenni intézményrendszerét.” Ezt párttársa, Rétvári Bence államtitkár mondta egy somogyi iskolabezárásról szólva, de már kormányon, 2016-ban. Ugyanő ezáltal önmagával is szembekerült, mivel 2004-ben a Parlamentben az iskolabezárások ellen szónokolt. Felidézett egy akkori tüntetést is, ahol „Vesszenek az óvoda- és iskolabezárók”, „Iskolabezárás egyenlő falurombolás” feliratú táblákkal demonstráltak. Közoktatásiintézmény-bezárást egyébként Szitának is meg kellett lépni, a drámai gyereklétszám-csökkenés miatt lakat került a Petőfi és a Bartók iskolára, és a gimnáziumként is működő Toldit is bezárták a legendás, éhségsztrájkkal nyomatékosított tiltakozás ellenére.
Ennyit változik tehát az álláspont, ha módosul az ülésrend. A politikus, érdekeinek megfelelően, feladja populizmusát, és a szikár tényekről kezd beszélni. Mert ahogy a gyereklétszám vagy lakosságszám változik, úgy az állam is akkor jár el bölcsen és felelősen, ha az igényekhez szabja az intézményrendszert, vagyis a költségvetési támogatást. Mindez persze nem egyszerű, hiszen az iskola nemcsak oktatási, de szocializációs terep is egy kistelepülésen. Ezért nem mindegy, hogy szakmai egyeztetésekkel és hatástanulmányokkal, az érintettek bevonásával hoznak-e döntést, avagy salátatörvényeket gyártanak erőltetett törvénykezési menetben: lásd a Fidesz tempóját. Kétharmados felhatalmazás mellett, ahol még koalíciós tagtárs sem macerálja a helyzetet, valóban nyűg lenne a szertelen civil beszéd és a sajtókritika.„Amiért az előző kormányokat szidta, azt most megcsinálja. Nézzük csak, miként fosztják meg a legkülönfélébb intézményeiktől a falvakat – válaszolta kérdésünkre egy egykori szocialista–liberális kormány tagja. – Érdemes megemlékezni a sorban a dohány-kiskereskedelem kiszervezéséről is, ami mélyen aláásta a falusi kisboltok jövedelmezőségét. E két tétel, a dohányáru és a szeszes ital miatt tudtak kenyeret és tejet is árulni. Felmerült az utóbbi elvétele is, de ez katasztrófát okozott volna, mert gyakorlatilag megszüntette volna a falusi-térségi kiskereskedelmet. Most látjuk, mi történik a postákkal, látjuk, mi az iskolákkal: teljes intézményi lebutítása a falvaknak.”
Préselni a pénzt
Az egykori balliberális kormánytagok élesen emlékeznek még a Fidesz falurombolást kiáltó szólamaira. Miközben ők éppen hasonlón ügyködnek. A válságra hivatkozva szűkítik a közszolgáltatásokat. Orbán a kis posták esetében meglebegtette, szükség van belső szerkezetváltásra a most bezárt hivatalok esetében, és reméli, minél kisebb fájdalommal sikerül ezt megtenni.
Szekeres Imre (MSZP) volt honvédelmi miniszter és parlamenti képviselő szerint az Orbán-rezsim csapdában van, amit magának köszönhet, mert 2010 után elmulasztott minden korszerűsítést, pazarolt és nem tartalékolt. „Még a Covidnál is nagyobb csapdában van a kormány, mivel akkor még tartott a pénzbőség, így volt manőverezési lehetősége. Most nincs. Ezért nem tartom valószínűnek, hogy reformértékű változtatásra vállalkozna. Csak a soron következő választás megnyerése foglalkoztatja, és nem Magyarország, az emberek sorsa. Saját hatalmi céljait szolgálják a tervezett intézkedések, vagyis azt, hogy valamennyi pénzt még kipréseljen a rendszerből. De ez önmagában nem reformértékű változás. Hiszen milyen szolgáltatás lép be, ha véglegesen megszüntetik a kis postahivatalokat? Biztosítják a legalább kétnaponkénti szolgáltatáselérést? Ha kistelepülési iskolákat zárnak be, akkor megszervezik a diákok bejárását a nagyobb településre? A Fidesz–KDNP-kormányt semmi más nem érdekli, csak hogy hatalmon maradjon. Közben csal, mert becsapja a közvéleményt.
Bejelenti, hogy mindennél fontosabb Magyarország biztonsága, és ezért különadókból honvédelmi alapot hoz létre, de arról egy árva szót sem szól, hogy ugyanezeket a tételeket a költségvetésből kihúzza. Magyarán egy fillérrel sincs több a honvédelemre, mert ez ugyanaz a pénz átcímkézve. Az egészségügyben előáll egy 90 oldalas átalakítási tervvel, amelyben egy szó sincs a betegek érdekeiről vagy az alulfinanszírozottság megoldásáról.
Nemhogy többet fordítana egészségügyre, ami ma többe kerül, mint bármikor korábban, hanem még kevesebbet ad. Centralizál, vagyis csökkenteni akarja az egészségügyre fordított összeget, és ezzel a falusi lakosság számára elérhetetlenné teszi a háziorvosi vagy szakrendelői ellátást. Ugyanez igaz a közoktatásban és az egyetemi oktatásban is. A két megmaradt nagy intézmény, a Budapesti Műszaki Egyetem és az ELTE költségvetése abszolút értékben drasztikusan csökkent. Lejtmenetbe lökték Magyarországot.”
A bomlás virágai
A kormány előtti kihívásokról Szekeres elmondta: nem szabad lebecsülni az embereket, mert ők pontosan tudják, mit ígértek nekik és mit kaptak helyette. „Kell egy kis idő, amíg ez átmegy politikai véleményformálásba. Ha továbbra is ilyen tehetetlen marad a kormányzás, és ilyen zavaros megoldásokat választ, mint a Brüsszel elleni kampány, miközben Brüsszeltől függ a túlélése, az nem vezet megoldásra. Sokfelé járok az országban, és ezt a legkisebb településeken is átlátják. Ez egy valódi csapda a kormány számára, és figyelve a történéseket, nem tud vele megbirkózni. Palkovics lemondása a »bomlás virágai«-nak a jele.”
A fentebb nyilatkozó másik korábbi kormánytag szerint háborús pszichózisban könnyebb átvinni az észszerűsítő intézkedéseket, különösen a kormány által leuralt nyilvánosságban. „Ne legyenek illúzióink! Ha a kistelepüléseken – ahol az általános iskolázottság jóval kisebb, mint a népesebb városokban – be lehet gyűjteni a szavazatok 60 százalékát azzal, hogy óvodai nemváltó műtétekkel riogatják az embereket, és ezt ők valós veszélynek fogják fel, akkor túl sok jó nem várható bármilyen racionális érveléstől, ilyen médiaviszonyok mellett.”
Egy harmadik volt szocialista kormánytag hasonlóképpen látja. „Teljesen belesulykolták a szavazóikba, hogy csak ők tudnak kormányozni. Minden szemét lépésüknél azt harsogják, hogy csak az ellenzék ajvékol, miközben a fideszes kommunikációs gépezet unásig ismétli, hogy az ellenzék támad, de »mi megvédünk mindent és mindenkit a haza érdekében«. Sajnos működik, lásd az iskolai megmozdulások kapcsán a »beépített liberális tanárok zavarkeltését«.
